A magyarországi választások ideiglenes eredménye: egyik jobboldali párt (Tisza) 138 mandátum, másik jobboldali pártszövetség (Fidesz-KDNP) 55 mandátum, szélső jobboldali párt (Mi Hazánk) 6 mandátum.

Az erdélyi magyarság többsége – legalábbis, akik szavaztak – nem ilyen lovat akart. Érthető módon a Fidesz-KDNP szövetséget támogatta, nem annyira önös érdekből, nem annyira az anyagi jólétére tekintve, hanem hálából. Hálából azért, mert hosszú évtizedek után először Magyarország kormánya feléje fordult, észrevette az anyaországtól elszakadt magyarokat, kultúrnemzetet próbált építeni a politikai nemzet talaján. Hálából a Fideszre szavazott, mert a magyar baloldal hátat fordított a külhoni magyaroknak, lekezelően beszélt róla, ki akarta taszítani a nemzet köréből, a kampányban szavazati joguknak megvonásával igyekezett a maguk oldalára állítani a minket románoknak tartó magyarországi választókat (lásd: Dobrev Klára). A baloldal aljas módszereivel kiírta magát a magyar politikai életből.

Az eredmények ismeretében rossz lóra tett volna a külhoni magyarok többsége? Aligha!

Bűnt követett-e el az RMDSZ, amikor egyértelműen kiállt a Fidesz–KDNP mellett, némiképpen a Tisza ellen? Bűnt semmiképpen. Az erdélyi magyarok többsége nem az RMDSZ-re, talán nem is annyira a józan eszére, hanem a szívére hallgatott, amikor szavazatát a levélborítékba helyezte. Hibázott viszont az RMDSZ, amikor nem kereste a kapcsolatépítés útját a rezsimváltó párttal. Igaz, hogy a kampány diskurzusában a Tisza is holmi vazallus szövetségesként utalt az RMDSZ-re.

A politikai harcban vannak nyertes és vannak vesztes csaták. Vesztes lóra kötött oddsot az erdélyi magyarok többsége, de rossz lóra nem! A kampány és választás után következik a nyertes és a vesztes számára egyaránt az építkezés korszaka. A nyertesnek országot, nemzetet kell (újra)építenie, a vesztesnek belső építkezésbe kell kezdenie. A nemzetépítés azt feltételezi, hogy a győztes pártnak el kell tekintenie attól, hogy egy társadalmi csoport vagy egy régió közösségének többsége rá vagy ellene szavazott, a kampányban kiásott árkokat be kell temetnie. Ha a magyar társadalomban a kulturális nemzetet tekintjük kívánatosnak a politikai nemzettel szemben – márpedig a jobboldali pártok doktrínájában ez így van –, akkor kimondhatjuk, hogy a regnáló hatalomnak a határon túli magyarok sorsára mindenképpen oda kell figyelnie. Ezt Magyar Péter győzelmi beszédében meg is ígérte.

Hogy mi teljesül Magyar Péter ígéreteiből, felesleges még csak jósolgatni is.

Orbán Viktor az Európai Unió globalista szemlélete ellenében vezette Magyarországot. Magyar Péter élvezi az EU-vezetők bizalmát, így az uniós fősodor mentén igyekszik majd révbe juttatni az országot.

Köszönjük, Orbán Viktor!

Sikeres kormányzást, Magyar Péter!

(Nyitókép: Magyar Péter Facebook-oldala)