Arra már fel se kaptam a fejem, hogy magyarországi politikusok a külhoni magyarok szavazati jogának megvonásával előkampányoltak. Pártjuk és elődpártjuk is ellenezte a magyar állampolgárság megadását a Kárpát-medence magyarjainak, kik nem a mai Magyarország területén születtek. Lelkük rajta.

Amellett a befolyásolási kísérlet mellett, amellyel a külhoni kettős állampolgárságú magyarokat arra kívánják rávenni, hogy ne voksoljanak az április 12-i választáson, már nem tudok szótlanul elmenni. Nem, mert akik a demokrácia Grál lovagjainak szerepében tetszelegnek, a demokrácia ellenében cselekednek. A választójog ugyanis univerzális, minden állampolgárt megillet. A demokrácia – amely cseppet sem tökéletes – pedig akkor működik zavartalanul, ha minél többen kinyilvánítják, kire szeretnék rábízni a nemzet sorsát.

Az áldemokratáknak még igazuk is lenne, ha elfogadnánk, hogy a magyar politikai nemzet, országhatárok közé beszorítva, de már a múlt század kilencvenes éveiben sokak számára világossá vált, hogy a politikai nemzet fogalmát Nyugaton és Kelet-Európában is felváltotta a kulturális nemzet fogalma. Azok, akik Erdélyben arra biztatnak, hogy hagyjuk a választás jogát a magyarországiakra, a Magyarországon adót fizetőkre, hallgattak, amikor a román államelnök személyéről, mindenekelőtt első fordulós nagy arányú részvételükkel és szavazatukkal a moldovai köztársaság moldáv–román állampolgárai döntöttek.

Az sem mellékes, hogy akik az erdélyi magyarok távolmaradásra sarkallnak, azért teszik, mert úgy vélik, ők tudják, hogy kire szavazna a nagyvárosi értelmiségi és a zsákfaluban élő állattartó gazda, ők pedig a pártatlanság vértjébe bújva közvetlen módon szeretnék befolyásolni a végeredményt.

Az emberek nem mindig szólhattak bele, hogy kik és merre tereljék a nemzet szekerét. A XIX. századtól szépen lassan elkezdett kialakulni az általános és titkos választójog fogalma. A polgári demokráciák egyik legnagyobb vívmánya ez: nem kell nap mint nap beleszólnunk a politikába, elfelejthetjük a politikai acsarkodás lélekölő, közösségromboló hatását, építhetünk és épülhetünk, mert a politikusok a rájuk bízott munkát négy évig elvégezhetik. Négyévente üt az igazság órája: ilyenkor a politikusok megmérettetnek. Vajon jól végezték-e a dolgukat? Jól sáfárkodtak-e a bizalmunkkal? Dolgoztak-e az érdekünkben? Erről mondunk ítéletet, amikor elmegyünk választani.

A négy év letelt. Láttuk a hatalmon levő politikusok munkájának eredményét. Látjuk az ellenzék által felkínált alternatívákat is. Már döntöttünk, vagy dönteni fogunk, hogy kire szavazunk. Arra, aki nekünk rokonszenves, akire csak mi akarunk. Senki által nem kényszerítve, senki által nem tanácsolva. Vagy nem szavazunk, de nem azért, mert meghallottuk az áldemokraták szirénhangját. A választás elidegeníthetetlen állampolgári jog és kis híján kötelesség is!

(Nyitókép: pcdn.hu)