Habermas baljóslata

Talán csak a véletlen műve, hogy Jürgen Habermas német filozófus-szociológus halála az amerikai–iráni háború, a magyarországi választási kampány és a romániai állandósuló kormányválság teljében következett be. Mintha a sors kívánta volna igazolni Habermas kritikusának, Raymond Geussnek ellenvéleményét, miszerint a mai politikai viták minden szempontból messze állnak a habermasi ideális kommunikációs helyzettől.

Habermas szerint a modern polgári demokrácia akkor legitim, ha olyan normákra épül, amelyeket az egyének nyilvános, szabad és racionális vita, vagy „kommunikatív cselekvés” során elfogadtak. Az elmélet olyan ideális beszédhelyzetet feltételez, amelyben a közös normák kialakítását pusztán a racionális érvelés alapozza meg, és nincsen rá hatással semmilyen hatalmi vagy egyéb egyenlőtlenség.

Geuss viszont úgy véli, a mai politikai vitákból hiányzik a racionális érvelés, csakúgy, mint a közös elvek kialakításának a vágya. A politikai viták leginkább a vélemények, érdekek és politikai szekértáborok elhatárolását szolgálják, nem pedig a konszenzuskeresést. És persze minden résztvevő valamilyen hatalmi pozícióból beszél, és önös érdeket képvisel. A nyilvános vita ráadásul rontja a konszenzus esélyét. Ugyanis, ha a politikai vélemények identitáskérdéssé válnak, akkor lehetetlen észszerű kompromisszumokat találni. A vita ezért inkább a megosztottság erősödését szolgálja.

Aki el szeretné dönteni, hogy valós-e Habermas elvárása a társadalmi vita üdvözítő voltával szemben, netán Geuss szkepticizmusa a helytálló, idézze fel a lakóbizottsági gyűlések hangulatát, eredményét, vagy kövesse a magyarországi kampány médiaeseményeit. (Esetleg figyeljen a hazai szociáldemokraták által kezdeményezett Bolojan-ellenes támadásokra.)

Apropó médiaesemények! Halála előtt Jürgen Habermas is megkérdőjelezte a társadalmi, politikai viták elengedhetetlen fontosságáról szóló elméletének kikezdhetetlenségét. Miközben korábban úgy vélte, hogy a szabad és egyenlő polgároknak a közügyekről folytatott nyilvános racionális párbeszéde a modern demokrácia létrejöttének alapfeltétele, utólag azt vizsgálta, hogy hogyan változtatja meg a társadalmat és a politikát az online nyilvánosság. Lehetséges-e egyáltalán szabad és racionális vita az internet korában? És nem éppen derűlátó következtetésre jutott, sőt baljós kijelentést is tett: az online nyilvánosság megkönnyíti az álhírek terjedését, ideológiai gettók kialakulásához, a társadalmi ellentétek elmélyüléséhez vezet. Javasol is egyfajta megoldást: a digitális korban csak úgy működhet a polgári nyilvánosság, ha kereteit a társadalom nevében fellépő képzett médiamunkatársak szabják meg. A hivatásos újságírók dolga lenne az is, hogy az online nyilvánosság szereplőit megtanítsák az újságírói etikára és az állítások valóságtartalmának előzetes ellenőrzésére.

A kérdés csak az, hogy a fősodor sajtó mai képviselői – akik maguk is egyre inkább igazodnak a közösségi média rossz beidegződéseihez és színvonalához – alkalmasak-e erre a feladatra.

Ráadásul nincs olyan, amit joggal nevezhetnénk „a szabad kommunikáció univerzális normáinak”. Minden kommunikációs helyzet és minden racionális érv egy adott kulturális kontextus normáira épül, vagyis egyik sem semleges.

Raymond Geuss kifejti, hogy a habermasi diskurzus liberális elképzelése nem univerzális érvényességű, hanem a második világháború után elterjedt liberális demokratikus normákon alapul. A hidegháború végén, a múlt század kilencvenes éveiben még győztesnek tűnő liberális ideálok ma elporladni látszanak. A liberális demokrácia korának végével a társadalmi nyilvánosság is új formát fog ölteni, amelynek nem sok köze lesz a liberális párbeszéd ideáltípusához.

Habermas ennek a letűnő korszaknak a legjelentősebb gondolkodója volt. Mi, akik a társadalmi párbeszéd hívei voltunk, be kell érnünk azzal a reménnyel, hogy a konszenzuskeresés nem hullott ki végleg a politikai vitákból, az újságírói etika is új formát ölt, amint a szekértáborok is felbomlanak, s csak a tábornak vallott feltétlen hűségből nem lehet majd a pályán maradni.

(Nyitókép: tagesschau.de)