Voltak Brassóban sokan, akiknek nagyobb vizuális élményt nyújtottak tegnap a Cenk hegyen kigyúló fények, mint a budapesti tűzijáték.

Brassó városvezetése úgy döntött, hogy a cenki kilátónál, az egykori Bethlen vendéglő helyén felállított BRAȘOV feliratot, valamint a polgármesteri hivatal épületét augusztus 20-án a magyar zászló színeibe öltöztetik.

Szép gesztus, kedves ajándék a város, a megye, Erdély magyar lakosainak, a katolikus magyaroknak, németeknek és románoknak. A brassói városvezetés bizonyára nem politikai célok vezérelték, mert noha jelentős magyar közösség él a Cenk alatti városban, a legutóbbi választásokon nem sikerült RMDSZ-tanácsost bejuttatni a helyi tanácsba. Sokkal inkább következménye volt ez a döntés a több mint másfél évszázados interetnikus hagyománynak, amelyet a másik iránti tisztelet, megértés és elfogadás jellemzett, úgy tűnik, jellemez még ma is, amikor a város lakosságának összetétele teljesen megváltozott.

Az osztrák–magyar kiegyezéstől kezdődik az a jelenség, hogy Brassó lakói szinte kötelezőnek érzik megtanulni a velük élő más nemzetiségűek nyelvét. Így válik lassan háromnyelvűvé a város. Gyakran esik meg, hogy a német a magyart vagy a magyar a románt beszélgetőtársának anyanyelvén szólította meg, s az németül, illetve magyarul válaszolt. Brassó Erdély Svájcává vált, a multikulturális helyett az interkulturális társadalommodellt választotta. S ez nyomelemeiben tovább él ma is, amikor kevesebb mint ezer szász él a városban, s a magyarok aránya is inkább hat mint hét százalék.

Bizonyíték az interkulturalitás fenntartására tett kísérletekre az, hogy Brassóban vett részt először és tartott beszédet a március 15-i ünnepségen a város román polgármestere, megyei elnöke és kormánymegbízottja. Brassóban kapcsolódott be először az ökumenikus imanyolcadba az ortodox egyház esperese. Brassóban tartotta fontosnak hangsúlyozni a megyei tanács egykori elnöke – valahányszor alkalma adódott rá –, hogy a város történelmét, városképét, kulturális örökségét a szászok alapozták meg, a magyarok teljesítették ki.

Ő, Aristotel Căncescu volt az is, aki visszaverte azokat a nagyromán próbálkozásokat, hogy a Cenkre, az egykori milleniumi emlékmű helyére az ortodoxia mindenhatóságát hirdető kettőskeresztet vagy Vitéz Mihály lovasszobrát helyezzék el. Ő javasolta a BRAȘOV feliratot, amely a tegnap este piros-fehér-zöldben világított. Jelezve azt, hogy a többségi lakosság tiszteli a magyar kisebbséget, a román lakosoknak meg azt, hogy több száz éve élnek együtt a magyarokkal.

Van üzenete az ország számára is Brassó önkormányzata gesztusának: így is lehet! Sőt, így kell! És ettől nem dől össze a világ, sőt, még Románia sem!

Sajnos a hasonló tartalmú üzenetek ritkán jutottak túl Brassó határán. A polgármesteri hivatal épületének kivilágítása is elmaradt. Állítólag a lakosság nem támogatta a kezdeményezést. Az interkulturalitás is lassan elkopik...

(Nyitókép: Sólyom Ernő)