Néhány óra múlva elstartol a labdarúgó Európa-bajnokság. Huszonnégy csapat harcol a kupáért, egész Európa szurkol. Legtöbben saját nemzeti válogatottjának. A román drukkerek nem láthatják a Nemzeti Stadion gyepén Mirel Radoi csapatát. A magyarok viszont Budapesten láthatják majd Franciaország és Portugália ellen játszani a hazai nemzeti tizenegyet, Marco Rossi legénységét.

Mielőtt női olvasóim tovább kattintanának egy dühös legyintéssel –   fenébe a focival, amely miatt a férfiak tetszhalottá válnak, egyetlen pontjára összpontosítanak a szobának, a tévére, és néha nyomdafestéket nem tűrő szavakkal illetik a kedvenc játékosukat vagy az ellenfelet, a játékvezetőt és/vagy a partjelzőt! – hallgassák meg védőbeszédemet. A foci és a férfiak védelmében.

A futball nem csak és nem elsősorban játék, nem csak a harc megszelídített változata. A foci filozófia. Akkor is, ha a filozófia felkent papjai közül legtöbben amolyan konyhafilozófiának tartják.

Vannak, akik azt hiszik, a futball olyannyira fontos, hogy úgyszólván élet-halál kérdése. Mindig elszomorít, ha ilyen véleményt hallok... – mondta volt Bill Shankly, a Liverpool legendás edzője.

És valóban – neves játékosok és névtelen szurkolók – hasonlították hol a focit az emberi létezéshez, hol az élet örömeit és megpróbáltatásait a labdajátékhoz.

Előbbire példa a következő idézet: „Megállhatsz, ha eleged van, és befejezed, mert elég ha a csapatnévsorban csak egy név vagy a sok közül. Vagy te lehetsz az, akitől a legjobban félnek. aki egyetlen pillanat alatt megfordítja a meccset. Aki szívesen elvállalja büntetőrúgást a 90. percben. Aki sérülések nyomait is magán viseli, de nyomot hagy a csapatán is. Az egyetlen, aki észreveszi a többiek által elmulasztott passzot, cselezésével a kétségbeesett védekezést agresszív támadássá lendíti át. Aki kételkedését hitre váltja. A síri csendben hazafelé tartó busz helyébe őrült ünneplést varázsol. Legyél az, akitől már napokkal a meccs előtt reszketnek. Legyél az, akit már a bemelegítésnél le akarnak rúgni. Akit egyszerre gyűlölnek és tisztelnek. Aki megállíthatatlan, de félelmetes. Minden egyes mérkőzés a te nevedtől legyen hangos. Ma. Holnap. Az edzésen. Jövő szombaton...”

Vannak a focifilozófiának  könnyen cáfolható tételei is. Talán – remélem – az Esterházy Péter axiómának szánt kijelentése is az: „Aki focizott vagy aki valódi drukker, az tudja, a futball a győzteseké. Idegen a játék szellemétől például azt mondani, hogy inkább játsszunk jól, szépen, és veszítsünk, mint rossz játékkal nyerjünk. Nem. Nyerni kell.”

Van ebben a sommás ítéletben valami, ami sántít. Minden drukker érzi. Hiszen, ha valóban így lenne, nem tudnánk megtapsolni csapatunkat, ha csak tisztesen helyt áll, ha döntetlent játszik a világelsővel, ha kikapott, de végig szívvel-lélekkel küzdött a pályán. 

A nagy írót egy fiatalon elhunyt focista, Fehér Miklós vallomása cáfolja: „Engem a futball megtanított győzni, és megtanított veszíteni is, és megtanított arra is, hogy az öröm úgyis felülkerekedik a bánaton…” No meg az Aranycsapat tagja, Buzánszky Jenő szerint is: „A futballban nincs előírva, hogy mindig a jobb csapat nyerjen.”

Bill Shankly úgy vélte: „Ha nem tudsz szurkolni nekünk, amikor döntetlent játszunk vagy vesztünk, ne szurkolj akkor sem, ha győztünk.”

Mert a foci csapatjáték. Nem is 11 ember lép a pályára, hanem ők és a szurkolók. Együtt mérkőznek meg az ellenféllel, s ez az összejátszás a játék lényege. Grosics Gyula is felismerte, hogy nem vezet jóra, ha a játékosok azt, hiszik, hogy ők tisztelik meg a közönséget. Éppen fordítva van. „A játékos érezze magát megtisztelve, hogy egy nemzet színeit képviselheti a nagyvilágban. Ez íratlan törvénye a közösség képviseletének, és ez nemcsak a sportra, hanem a világon minden másra igaz” – mondta Grosics Gyula.

Kezdődik hát az EB magyar részvétellel. Marco Rossi kapitány csapata a halálcsoportba került. Nem a győzelmeket várjuk el feltétlenül, csak azt, hogy Szallaiék álljanak helyt.

Idézzük végezetül Bill Shankly gondolatát csonkítás nélkül: „Vannak akik azt hiszik a futball olyannyira fontos, úgyszólván élet-halálkérdése. Biztosíthatok mindenkit: a futball sokkal több.”

(Címlapkép: Léphaft Pál rajza)