Érdekes kérdésről értekezik a 24.hu portálon a Habsburg Történeti Intézet Kossuth-díjas igazgatója, Gerő András. Petőfi verssorát parafrazálva megállapítja: „A vallás maga a szabadság, a magyarok Istene a szabadság Istene.”

A televíziós, rádiós közvetítéseket követve a magyar forradalom 173. évfordulóján fontossá válik számunkra a szabadság-fogalom, a szabadság-eszme megidézése. Dicső csatákról, katarktikus bukásokról gyakran beszéltünk március 15. kapcsán és hős maradt számunkra mind, aki győzött, mind, aki a szabadság nevében elbukott.

Ma, hogy nem ünnepelhetünk együtt köztereken, szobroknál, temetőkben, mert a vírusjárvány miatt nem szabad, az 1789 óta polgári jelszóvá vált Liberté mindennél szükségesebbnek bizonyul.

Sokan próbálták meg a márciusi ifjakat Ész Istennő papjai híveivé minősíteni, főként a szocializmus egyház- és klérusellenes propagandistái. Ám Petőfi, Irinyi, Vasvári és Kossuth távolról sem az anarchisták, a 18. század végi francia cancel culture-ről rémálmodozó haladók epigonjai.

Erről vall Gerő András említett írásában: „Petőfi magyarok istene fogalmát hitelesítette az 1848–49-ben megvalósult szabadság, és az ettől függetlenül folyamatosan létező biblikus kulturális hagyomány. A két tényező egymást erősítő találkozása nyomán égett bele a magyar nemzet tudatába az, hogy a magyarok istene létezik, és ez az isten egyenlő a szabadsággal.”

Miközben a világban sok helyen és sokszor kell elmagyarázni a szabadság szükségét és természetét, 1848 óta a magyar nemzet tagjai érzik és értik, hogy a szabadság legalapvetőbb emberi szükséglet, és elidegeníthetetlen emberi jog. Miközben a haladó gondolkodásúak, akik a ’48-as eszmékre hivatkoznak folyton, a negatív szabadság elsődlegességét vallják, a szabadságot valamitől/valakitől akarják elnyerni, ’48 őrző-teremtő örökösei a valamire vezető szabadság elkötelezettjei.

Elkötelezettek voltak a valamire vezető szabadságért tollat és/vagy fegyvert ragadók. A nemzet és egymás iránt is azok. Bizonyították, hogy egyénenként és közösségként csak akkor lehetünk sikeresek, ha vállaljuk önmagunkat, hovatartozásunkat, kollektív értékeinket. A márciusi ifjak így cselekedtek, közösségi szolgálatuk példaértékű.

A szabadságharc elbukása, pedig a hit erejével ajándékozott meg, amely nélkül a közösség nem képes megmaradni.

A szabadság elsősorban nem politikai vagy szociológiai fogalom, hanem olyan életút, amely bár szabályoktól és kötöttségektől mentes, mégis felelősséggel jár. A szabadság kiváltság, ami alapot ad az őszinte emberszeretet megtapasztalására.

A szabadság apostola, Petőfi Nemzeti dalának olvasásakor jusson eszünkbe Pál, a szeretet apostolának szavai is: „Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de ne váljak semminek a rabjává.”

Az embernek mindent szabad! Azonban a vad anarchia, a szabadosság, a romboló szellemiség nem fér meg a szabadsággal. A szabadság nem menlevele a rossznak, hanem kiváltság a jóra!

Ez is a márciusi ifjak történelmi palackpostába zárt üzenete.

Áldott ünnepet, magyar nemzettársaim!