Egy nappal és egy évvel ezelőtt találták meg az első koronavírussal fertőzött beteget Romániában. A 35 éves férfi, aki egy olasz tulajdonos bárjában dolgozott, tesztje pozitív lett, a vele egy háztartásban élő hét idősebb személy viszont egyike sem fertőződött meg. Az első beteg szinte tünetmentesen vészelte át a fertőzést.

Azóta Romániában 795 732 személyt szűrtek ki koronavírus-fertőzéssel, 20 233-an hunytak el a fertőzés vagy szövődményei miatt. Világszerte 112 951 798 fertőzöttet és 2 507 614 halottat regisztráltak.

A koronavírus-fertőzés méreteinek meghatározásában talán segítségünkre lehet a száz évvel ezelőtt dúló spanyolnátha adatai. A La Grippe 1918–19-ben a Föld teljes lakosságának mintegy 3-5 százalékát elpusztította. Már 1918-ban több áldozatot követelt, mint az egész első világháború. Mintegy 21 millióan, más becslések szerint akár 50 millióan  is elhunyhattak az A típusú influenza-járványban, csak Európában több mint kétmillióan haltak bele.

A koronavírus-járvány tovább mélyítette a társadalmi megosztottságot, vírus tagadók és rettegők, maszkviselés hívei és ellenzői, oltástámogatók és ellenzők csapnak össze időnként az utcán és egy éve immár rendszeresen a közösségi médiában, sok esetben virológusok és tudósok eredményeire hivatkozva.

Ez a világtörténelem első Facebook-járványa mindennel, ami ezzel jár: félinformációkkal és hazugságokkal, álhírekkel, aktivizmussal és alig burkolt politikai célokkal folyik a kampány egyik és másik oldalon is. A buborékokban élő Facebook-közösségeknek egyformán nyom a latba a Nobel-díjas biológus és a Facebunkó politikai aktivista véleménye.

Noha a bezártságot önként vagy hatósági szigor miatt magára kényszerítő ember számára egy év és egy nap az évszázadnál hosszabbnak tűnik, mégis rövid idő a tudományosan megalapozott tanulságok leszűréséhez. Az informatizált társadalom azonban azonnal adatokat akar, levont következtetéseket kíván. A kutatóknak, élettan- és társadalomtudósok is kénytelenek megszólalni. Nem csoda tehát, ha egymásnak szögesen ellentmondó közlések születnek, amit az egyik vagy másik oldal tényként vagy álhírként kezel, attól függően, hogy miként illik bele a járványról kialakított képébe.

Alig egy év alatt tűnt el a járvány elleni védekezés – és az emberi technológia – csoda eszköze, az oly kellemesen nőies nevű izoletta. Ma már nem spriccelik a felvonók ajtaját és gombjait klórral. (Kiderült, hogy hiába él meg 72 órán át a vírus a műanyag felületeken, nem sikerült bizonyítani, hogy így fertőződhettek meg egyesek.)

Az arcmaszkok védekezésben játszott szerepe sem teljesen tisztázott. Vannak szakemberek, akik két arcmaszk viselését javallják. Közben kiderült, hogy a világon körülbelül annyi Covid-19 vírus kereng, ahány homokszem van a földön, azonban valahány vírus elférne egy kólás dobozban. Tehát nagyon sűrű szövésűnek kellene lennie annak az arcmaszknak… Igaz, hogy jobb ma egy gyér szövetet elviselni, mint holnap a fertőzést és szövődményeit.

Egy valamit tudunk ma a koronavírus-járványról. Azt, hogy biztosan semmit sem tudunk.

No meg, azt is kijelenthetjük, hogy megdőlni látszik az a tétel, hogy az ember védtelen a természettel szemben. A számadatok is mutatják, hogy nem vagyunk annyira kiszolgáltatva, mint a spanyolnátha idején. Az magától múlt el, miután kitombolta magát, így valósult meg a nyájimmunitás, amit a mai emberiség a kevesebb mint egy év alatt kidolgozott vakcinával ez évben elérhet, úgy hogy nem hal meg az emberiség öt százaléka, azaz 350 millió ember. Azért sem, mert az orvosi ellátás ma még Kelet-Európában is jobb, mint száz évvel ezelőtt az Egyesült Államokban.       

A járvány ma már nem teljesen ellenőrizhetetlen folyamat, a tudomány mára menedzselhető kihívássá avatta. Az emberiség ma már nem egy szimbolikus Fekete Halál névvel kitüntetett láthatatlan ellenség ellen küzd. Egy hónappal a kór feltűnése után a mintegy 10 000 tudós összefogása által nem csupán a Covid-19 leírása, hanem genomjának szegmentálása is elkészült és megnyílt az út a hatásos ellenoltás kidolgozása előtt.

Természetesen nekünk, akik a hollywoodi filmekből ismertük meg a pusztító világjárványokat, amelyekben szuperhősök és szórakozott tudósok 24 óra alatt szerezték be és oltották be vele Romától Szöulig, Washingtontól az amazonászi őserdőig az emberiséget, csigalassúságúnak tűnik a megoldás megvalósulása.

De végtelenszer több esélyünk van ma túlélni a Covid-19 garázdálkodását, mint dédapáinknak a spanyolnáthát.

Nagyobb fenyegetést és pusztítást csak az okozhat, ha a politikum a saját érdekeit tekinti elsődlegesnek a járványkezelésben, ha a média segélykezet nyújt a haszonleső politikusoknak, a Facebunkók pedig még nagyobb vehemenciával támadnak mindenkit és mindent, ha a világ 7 milliárd virológus csataterévé változik.

Egy év és egy nap alatt sokan kezdtek el félni attól, hogy a járványok korszaka következik. De egy év és egy nap alatt is kitűnt, hogy összefogással világszerte kidolgozhatóak azok a járványvédelmi módszerek, amelyek ha minden embert nem is, de az emberiséget megóvhatják a pusztulástól.

(Címlapon: Léphaft Pál rajza)