A sajtó szavahihetősége ugyancsak megkopott. Az újságírók is tehetnek róla. A hírhajszában gyakran ellenőrizetlen tartalmak jelennek meg, a helyesbítés pedig elsorvadóban van. Az sem szolgálja a média hitelének erősítést, hogy a -hatta, -hette szerű értesülést azonnal -atta, ette bizonyosságként tálalja a hírszerkesztő, véleményvezér. (Lásd a sánta Pegasus botrányt: ha egyszer valakik lehallgathattak ellenzékieket, akkor Orbán Viktor miniszterelnök le is hallgatta …)

A sajtó immár nem az igazság keresésének eszköze, hanem az indulatkeltés közege. Ami megítélésén is ront. A médiát a saját meggyőződését erősíteni hivatott szolgáltatásnak tartó fogyasztó számára a (vak)hitét megérintő újságíró így lesz bértollnok, a médiatermék pedig a sajtószabadság megcsúfolásának bizonyítéka.

Érdekes tanulságokkal szolgált egy nemzetközi felmérés, melynek adatai azt tanúsítják, hogy az emberek általánosságban támogatják a szólásszabadság elvét, ugyanakkor a cenzúrát is helyeslik, ha az övéktől eltérő véleményről van szó.

A koppenhágai Justitia Emberjogi Intézet 33 országban végzett friss felmérése szerint az emberek elsöprő többsége, 94 százaléka fontosnak tartja, hogy cenzúrázatlanul közölhesse másokkal, amit helyesnek tart. Alig egy százaléknyival kevesebben támogatják azt is, hogy a médiát és az internetet ne cenzúrázzák.

Egy másik, 161 országra kiterjedő felmérés szerint azonban, amelyet a londoni Article 19 nevű emberjogi szervezet készített, a világban csökken a véleményszabadság mértéke. Ráadásul ahol a hatóságok korlátozásokat léptetnek életbe, ott ez a lakosság többségének akaratából történik.

Az ellentmondást a Justitia Intézet felmérése magyarázza. Ebből az derül ki ugyanis, hogy amikor az embereket a magukéval ellentétes nézetekről kérdezik, mindjárt kevésbé szabadelvűek. A megkérdezettek  39 százaléka pedig egyszerűen betiltaná a maga meggyőződésével ellentétes nézetek terjesztését. Amerikában is csak 88 százalék helyesli azt a valaha szent és sérthetetlen elvet, hogy a szólásszabadság a kormányzat bírálatára is kiterjed. A demokratapárti szimpatizánsok körében érdekes módon kisebb a szólásszabadság népszerűsége, mint a republikánus táborban. Egy konzervatív vitapartner alighanem egészen más magyarázattal szolgálna: a demokraták körében hódít a progresszív identitáspolitikával nem konform nézetek kiszorításának gyakorlata. Ezt a megfejtést támasztaná alá, hogy a fiatalabb korosztály körében, ahol a demokraták népszerűsége magasabb, az átlagnál alacsonyabb a szólásszabadság támogatottsága.

Mivel a felmérés tanúsága szerint az emberek a maguk meggyőződésének ellentmondó nézetek esetében már nem bánják, ha működésbe lép a cenzúra, nem valószínű, hogy az emberiség egyhamar egyöntetűen a szólásszabadság hívéül szegődne – summázza a közvélemény-kutatás eredményeit Jacob Mchangama, a koppenhágai Justitia Emberjogi Intézet alapító igazgatója.

Egyetérthetünk.

Azonban nem mindegy, hogy a sajtó továbbra is erősíti hangulatkeltő szerepét, politikai szerepvállalást vagy igyekszik szembesíteni fogyasztóit a sokarcú valósággal, az elvek ütköztetésének valódi progresszívitásával.