Nem, nem és nem. Egy ideig úgy tűnt, hogy csoda történik, s Románia jelenkori történetében első alkalommal teljes egészében betartanak egy írott megállapodást. Mára kiderült, ez egyszerűen nem megy. A szociáldemokraták és nemzeti liberálisok képtelenek a béka feneke alól legalább annyira felemelkedni, hogy a másfél évvel ezelőtt kötött protokollumot maradéktalanul érvényesítsék.

Persze, minden relatív. Tavaly ősszel még arról találgatott a sajtó, hogy egyezség ide vagy oda, hajlandó lesz-e Klaus Iohannis államfő egy szociáldemokrata politikust kinevezni a kormány élére május végén. Jelen állás szerint Marcel Ciolacu megkapja a bizalmat az elnöktől, ez is valami, mondhatnánk. De nem mondjuk, mert ami csütörtökön zajlott a koalíciós egyeztetésen, az szembeköpése a politikai civilizáció minimális elvárásainak.

Ennek a kormánynak az egyetlen vitathatatlan érdeme a stabilitás volt. 2021 végétől nem a vitákról, egymás elgáncsolásáról szóltak a hatalmi koalícióval kapcsolatos hírek, ami újdonságnak számított az utóbbi tizenöt év kaotikus kormányzásaihoz képest. Alig két hét alatt sikerült földig rombolni ezt az imázst. Előbb csak erőfitogtatások, keménykedő, taktikázó üzenetek, tendenciózus „sajtóértesülések” jelezték a vihart, aztán a két nagyobbik párt vezetői élesben is elkezdték az újabb elvtelen bazári vásárt.

A főszereplőknek nincsenek gátlásaik. Leplezni sem próbálják, hogy a pénz szétosztásáról és a közelgő választási dömping előtti kampányról szól a különböző tárcák megszerzése miatt kitört háború. Az egyik legértékesebb trófea a fejlesztési minisztérium, amely a pénzosztás és befektetések irányításának lehetőségét kínálhatja egy pártnak. Ezt a tárcát tette működőképessé, hatékonnyá az utóbbi több mint egy esztendőben Cseke Attila. Mindenki számára világos volt, hogy aki ezt a minisztériumot akarja elvenni az RMDSZ-től, az a szövetség koalíciós részvételét kérdőjelezi meg. Kicsit hasonlít a helyzet 2021 őszére, amikor a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) által delegált igazságügyi minisztert, Stelian Iont menesztették, az USR megkérdezése nélkül. A hasonlóság azért erőltetett, mert a tárcavezető korábban zsaroláshoz folyamodott egy USR-s célkitűzés elérése érdekében. Stelian Ion menesztésével ugyanakkor az USR koalícióból való távozását érte el a Nemzeti Liberális Párt.  Nem volt kár érte, de ez már egy másik történet.

Most szó nincs RMDSZ-es zsarolásról. A magyar szövetség nélkül is megvan a parlamenti többség. Paradox módon azért vágyik a PNL a Cseke Attila vezette tárcára, mert az RMDSZ-es miniszter túl jól végezte a dolgát. Még értékesebbé tette a minisztériumot. Ugyanakkor a minden írt és íratlan szabályt felrúgó lépésével a PNL tulajdonképpen ajtót mutatott az RMDSZ-nek. Adná magát a távozás a koalícióból, amely megnyitná a kaput egy jól felépített kormányellenes kampány előtt, ami mindig jobban tetszik a szavazóknak mint az eredményekkel való büszkélkedés. Csakhogy azzal a jelenleginél is rémisztőbb társaságba keveredne az RMDSZ, jelesül a Románok Egyesüléséért Szövetséggel és az USR-val kellene megosztani az ellenzékiséget. Nehezebb helyzetbe kerülnének a magyarok vezette önkormányzatok, hiszen nem lenne kinél kopogtatni Bukarestben, ha segítségre van szükség  A magyar–román államközi viszony is könnyen ellenségesre váltana, s egy magyargyűlöletre építő kampány is pillanatok alatt kormányzati szintre emelkedhetne.

Közhely, tudom, de tényleg nincs most igazán jó döntés az RMDSZ részéről. A menni vagy maradni kérdés napokon belül eldől. Ami viszont örök a román politikában: megállapodást kötni egyenlő egy kocsmai sörözéskor tett alkoholgőzös ígérettel, azaz rögtön el is lehet felejteni.

(Nyitókép forrása: Pixabay)