Mielőtt elkezdett volna sportolni, bizonytalan személyiségnek érezte magát a Sepsiszentgyörgyi Iskola, a birkózás viszont a világhoz való hozzáállását is megváltoztatta. Most már úgy érzi, teljes mértékben el tudja fogadni magát és a környezetét is. Szerinte a fizikai felkészülésnél is fontosabb lehet ebben a sportágban a koncentráció, akár egy rossz pillanat is elronthat egy meccset. Fejlődésében nagy segítségére vált az összetartó közösség, amelyben készülhet, a nehezebb pillanatok után edzője biztató szavai derítik jobb kedvre. Mindenképpen szeretne majd a felnőtt mezőnyben is birkózni, emellett könnyen el tudná magát képzelni edzőként és sporttanárként.

– Mi volt az első mozgásforma, amit gyerekkorodban megszerettél és hogyan alakult a karriered a birkózás irányába?

– Kiskorom óta az életem része volt a sport. Futottam, bicikliztem, amikor kisebb voltam, aztán rájöttem, hogy szeretnék birkózni. Felkerestem egy edzőt és megkérdeztem, csatlakozhatok-e ebbe a közösségbe és nagyon szívesen fogadtak. Úgy érzem, a sport sok mindent képes megváltoztatni az életben.

– Nálad a leginkább mit változtatott meg?

– Hatalmas önbizalmat és önbecsülést adott, és megmutatta azt is, hogy mindenki értékes. Ez olyan egyéni sport, amely saját magunk fejlesztéséről szól. Láttam, hogy a birkózóknak általában nagy az önbizalmuk és a megoldókészségük, nem adják fel könnyen a dolgokat. Nekem korábban pont ez hiányzott az életemből.

–Mennyi idő kellett, amíg birkózás közben igazán magabiztosnak tudtad érezni magadat?

– Egy évnek el kellett telnie, hogy ezt el tudjam érni. Mielőtt elkezdtem volna a sportágat, nagyon bizonytalan voltam saját magammal szemben. Úgy éreztem, hogy én egy kis senki vagyok, ha lehet így mondani. Miután elkezdtem ezt a sportot, már el tudom magam fogadni úgy, ahogy vagyok, másokat is el tudok fogadni. Szerintem ez nagyon nagy segítség volt nekem az élethez is.

– Milyen emlékeid vannak az első versenyeidről?

– Nagyon jó élmény volt már az elején. Sajnos a legelső versenyem még nem sikerült olyan jól, de utána mindig dobogó közelben voltam és mindig beleadtam mindent. Ez az év például nagyon jó volt, két érmet is hozhattam egymás után. Általában nagyon jó érzést váltanak ki belőlem a versenyek, olyanokat, amelyeket az életben nem mindenki tud megkapni.

– A Sepsiszentgyörgyi Iskolás Sportklub színeiben versenyzel. Mennyire nehéz az iskolai tevékenységet összehangolni a birkózással?

– Mivel én a művészeti iskolába járok és reggeltől estig ott vagyok, elég nehéz tanulni is. Inkább a birkózó edzésekre szánom a megmaradt időmet, hogy minél inkább fejlődhessek és tanulhassak.

– Említetted, hogy az elmúlt időszak jól sikerült neked a versenyek szempontjából. Mi a következő cél, amelyet mindenképpen el szeretnél érni?

– A jövőre nézve is szeretnék még nagyobb eredményeket elérni, akár országos, akár európai mezőnyben. Mindenképpen folytatni szeretném a birkózást magasabb szinten is.

– A birkózó közösségetekben mennyire maradt együtt az a csapat, amelyikkel annak idején elkezdted a sportot?

– Nagyon sok ember maradt meg az életemben az elmúlt években. Nem mentek el az emberek, nem hagyták abba, mindig összetartottunk. Bármi történt, megpróbáltuk megbeszélni. Szerintem ez mindig összetartó csapat volt. Amíg nem kezdtem el sportolni, nem is tudtam, hogy vannak ilyen emberek, akikkel a csapatban együtt készülök. Szerintem semmi nem változott meg jelentősen az elejétől. Tanulunk egymástól, ha pedig hibákat veszünk észre, akkor azt megbeszéljük és kijavítjuk.

– Általában a birkózáshoz hasonló egyéni, küzdősportok kevésbé népszerűek a csapatjátékokhoz képest, ez szinte minden ország és környékbeli város esetében elmondhatjuk. Te hogy látod, a fiatalok mennyire ismerik a sportágat?

– A mai fiatalok és az idősebbek sem igazán ismerik ezt a sportot, mert szinte sehol sem közvetítik, kevés olyan programot rendeznek, ami népszerűsíthetné. Az emberek inkább a focit és a kosarat követik. Ha valaki ismeri is a birkózást, nem igazán tudja, pontosan miről szól ez a sport. Ez pedig nagy hátrányt jelent. Általában könnyebb sportágakat szoktak választani a gyerekek.

– Beszéljünk akkor kicsit a sportág működéséről is. Nyilvánvalóan a fizikai erőnlétre és felkészültségre szükség van, de fontos a koncentráció is. Neked a kettő közül melyik szokott inkább nehézséget jelenteni?

– Szerintem a koncentráció, hogy ne kövessek el olyan hibákat, amelyek jól jönnek az ellenfeleknek, mert ők sokszor figyelmesebbek voltak, mint én. Egy apró hiba is elronthat egy meccset, elsősorban ezen kellene változtatnom. Kitartó típus vagyok, de fontos az is, hogy ne szomorodjak el, amikor elrontok valamit.

– Bár sokan úgy gondolják, néhány percig figyelni nem lehet olyan nehéz, de ahogy te is mondtad, egyetlen kihagyás is döntő jelentőségű lehet. Hogyan lehet erre igazán felkészülni?

– Úgy lehet felkészülni, ha eldöntöd magadban, hogy te igenis képes vagy rá. Ha netalán nem sikerül valami, az elég nagy szomorúságot tud okozni, ami miatt úgy érzed, nem vagy elég jó. De utána odajön az edző, elmondja, mit hibáztál, és hogy nem kell elszomorodni, mert bárkivel megtörténhet.

– A jövőre nézve, mennyire határozzák meg a birkózással kapcsolatos terveid a tanulmányaid folytatását?

– Mindenképpen szeretném, hogy a sport továbbra is az életem része legyen. Miután elvégeztem az iskolát, sportegyetemre szeretnék menni, ahol edző vagy sporttanár lennék. Abban biztos vagyok, hogy folytatnám a birkózást felnőtt koromban is.