Számos sportágat kipróbált gyerekkorában, de hosszú távon a kosárlabdában találta meg leginkább önmagát Holló Abigél. A fiatal játékosnak a korosztályos román válogatottaknál a nyelvtudással is meg kellett küzdenie, de miután rendesen megtanulta a nyelvet, már csak a fejlődésre kellett koncentrálnia. Szerinte mentálisan néha nagyon nehéz kezelni bizonyos helyzeteket, de mindig előre kell tekinteni és a következő célra fókuszálni. A sportolás mellett fontos neki a családjával töltött idő, de olvasni is szokott és edzőterembe is jár. Elsődleges célja a jövőre nézve az, hogy kosaras maradhasson és igazán jó játékos váljon belőle.

– A kosárlabda volt az első sport, amelyet életedben kipróbáltál?   

– Nagyon sportos gyerek voltam. Nyolcéves koromban kezdtem el kosarazni, azelőtt sok mindent kipróbáltam. Az első sport talán a tánc volt, de kipróbáltam a talajtornát, úsztam, ezeken kívül pedig még több sportágba is belekezdtem, azokat rövid ideig űztem. Ezek közül az úszás tartott a legtovább, négy évig, három évig táncoltam.

– Akkor már volt rutinod, amikor ezeket elkezdted. Gondolom, ez azt is jelenti, hogy a többit időközben abbahagytad. A kosárlabdában mi tetszett meg annyira, hogy hosszú távon kitartottál?

– Minden tetszett benne, de főleg az, hogy csapatjáték volt és számíthattam másokra a pályán, de amellett én is megmutathattam, amit tudok. Kellett benne használnom az erőmet, oda kellett figyelnem, szükség van a gyorsaságra is. Tényleg nagyon összetett ez a játék, sok dolog szükséges hozzá, ezért tetszett meg ennyire.

– Hogy néztek ki az első éveid, voltatok-e elegen lányok a korosztályban ahhoz, hogy hatékonyan edzhessetek együtt?

– Az első év kicsit már homályos, de eléggé összetett volt a csapat, több korosztályból állt. Két évvel nagyobb lányok is játszottak benne, a másik év pedig már egy másik edzővel kezdődött. Ott már külön játszottunk, csapatszinten jobban oda is tettük magunkat. Eleinte még sokkal játékosabban vettük az egészet, utána kezdtünk komolyan játszani.

– A város kosárcsapata évek óta rendkívül sikeres. A felnőttek teljesítménye mennyire motivált téged a fejlődésben?

– Amikor elkezdtem kosarazni, az is megfogott, hogy láttam, milyen jól játszanak a lányok a nagycsapatban. Már az elejétől azt éreztem, én is nagy és sikeres kosaras szeretnék lenni. Ez motivált a legjobban, hogy minél hamarabb fel tudjak kerülni a nagycsapatba, a felnőttek közé. Tudtam, ha felkerülök, ott nem fogok sokat játszani, de többet fogok tanulni, látom, hogyan fejlődnek a többiek. Az évek során minden meccsen ott voltam, figyeltem a taktikákat, mindent próbáltam ellesni.

– Azok a lányok, akikkel elkezdted, mennyire voltak kitartóak a sportban, és mennyi ideig tudott együtt maradni az a közösség?

– A lányok közül még mindig kosarazunk néhányan, ezt most az U18-as korosztályra értem. Van, aki kiköltözött, van, aki átment más csapathoz, ebben a csapatban hárman maradtunk. Nyilvánvalóan a nyolcadikos év volt az, amikor a vizsgák miatt többen kiestek. Ott lehetett leállni, ott vált el, hogy ki űzi hobbisportként és ki komolyabban. Én nemcsak a saját korosztályomban játszottam, hanem fiatalon feljebb voltam téve a nagyobbakhoz is.

– Most ahhoz a korhoz közeledsz, amikor a fiatal korosztályból felnőttre váltasz. Mondtad, hogy régóta a nagycsapatban szeretnél játszani, az elmúlt évek fel tudtak-e készíteni arra a szintre, amelyet ezután kell megugrani?

– Úgy érzem, mindig van olyan szint, aminél jobbnak kell lennem. Napról napra folyamatosan kell fejlődnöm. Még nem tudtam elérni a saját céljaimat, de idővel, fokozatosan el fogom érni. Úgy érzem, eddig megtettem, amit tudtam. Így, hogy a felnőtt csapattal is edzek, még jobban érzem magam, két edzés van a nagyokkal, egy az én korosztályommal. Most nagyobb lendülettel haladok a cél felé, amelyet kitűztem magamnak.

– Inkább a sportág fizikai, a mentális vagy a taktikai részében fejlődtél az elmúlt években?

– Mindenben, de leginkább a stratégiai részében akarok fejlődni, mert irányítóként a játéknak ez a része nagyon fontos a válogatottban is. A kondíciómon már sikerült javítanom, de dolgozok azért, hogy még jobb lehessen. A mentális része nagyon nehéz, de törekszem arra, hogy az is a lehető legjobban működjön.

– Voltak a múltban olyan téthelyzetek, amelyeket mentálisan nehéz volt kezelned, például amikor szorult helyzetben kell jó döntéseket hozni? Ez azért fiatalként nem egyszerű.

– Nagyon nem egyszerű. Ilyen már sok volt és valószínűleg lesz is sok. Úgy vagyok vele, hogy ezeken túl kell lépni és előre kell nézni. Ami volt, az megtörtént. Nem csak az én csapatomban szoktam érezni ezeket a mentális kihívásokat, leginkább a válogatottban jönnek elő.

– Ha már a válogatottat említetted, milyen érzés volt, amikor először behívtak a csapatba és mennyire ment könnyen a beilleszkedés?

–  Először 2021-ben hívtak be a válogatottba, amikor még kisebb voltam. Attól kezdve folyamatosan kerettag voltam. Sok országot megjártam már velük, de nagyon nehéz volt az elején, főleg az, hogy magyarként kellett románok között érvényesülnöm. A 30 behívottból hárman voltunk magyarok, még nem is tudtunk igazán románul. Régebb az edzőkön is érződött, haragszanak ránk ezért. Miután megtanultunk rendesen beszélni, már csak a kosárra tudtunk figyelni és nem arra, ki vagyunk-e közösítve vagy sem.

– A céljaiddal kapcsolatban említetted, napról napra haladsz feléjük. Mi az, amit néhány éven belül el szeretnél érni?

– Nem szoktam nagyon előre gondolkodni, de ha erre a szezonra gondolok, akkor azt mondanám, hogy a felnőtt csapattal mindenképpen el szeretnénk érni az első helyet a román kupában. Az elsődleges jövőbeli célom pedig az, hogy kosaras maradhassak, ezen mindenképpen rajta leszek. A maximumot szeretném kihozni magamból és nagyon jó csapatnál játszani, ha itt maradnék, az sem lenne baj, de élvezni akarom a kosarat, az a legfontosabb.

– Szükséged van-e a kosár és a tanulás mellett olyan szabadidős tevékenységre, ami segít neked kikapcsolódni?

– Mindenképpen szükség van ilyenekre. Szeretek a családommal időt tölteni, ez szerintem nagyon fontos. Ezenkívül olvasni is szeretek. Mindegy, hogy mit csinál az ember, de legyen a sport mellett is egy saját hobbija. Én szeretek edzőterembe is járni, attól megnyugszom, és nagyon élvezem az edzéseket.