A gyerekkorát Sepsiszentgyörgyön töltő Bálint Bernadett családjának köszönhetően szeretett bele a pingpongba, ami korán beszippantotta őt és meghatározta eddigi életútját. A serdülőknél elért országos és nemzetközi sikerei után úgy érezte, felnőttként magyar színekben szeretne játszani, ezért országot váltott. 18 évesen Aradról Németországba költözött, mai napig ez maradt a legemlékezetesebb időszaka. A tavalyi Európa-bajnokságon való szereplése után idén fontos döntést hozott, hosszú idő után lemondott a magyar válogatottságról, mert úgy érezte, a szövetség nem tart már igényt a játékára. Bár a nehéz helyzet kicsit megviselte, továbbra is ugyanúgy készül, mint korábban, az igazán fárasztó időszakokban pedig szívesen látogat haza a családjához feltöltődni.

– Melyik volt az első élményed az asztalitenisszel kapcsolatban, és hogyan emlékszel vissza rá?

– Elég korán elkezdtem. Apukám focizott, kapus volt, de nagyon szeretetett pingpongozni is. Hobbiszinten űzte. Van egy négy évvel idősebb bátyám is, aki hamarabb elkezdte a sportot. Öt és fél éves koromban én is kipróbáltam, akkor beszippantott ez az egész, azóta is azt csinálom. Először apukámmal és a bátyámmal játszottam, aztán lejártunk közös edzésekre.

– Mikor jött el számodra az a pont, amikor már versenyen is kipróbálhattad magad?

– Tízéves korom körül már látta apukám, hogy szépen játszottak és változtatni kell valamin, hogy ebből több legyen. Sepsiszentgyörgyön abban az időben nem igazán voltak lányok, akikkel edzhettem volna és a fejlődési lehetőség is korlátozottnak tűnt, ezért el kellett jönnöm a városból. Elég korán kezdtem, a marosvásárhelyi csapatnak játszottam, sikerült Ezüst-ütő versenyeken nyernem néhány korosztállyal feljebb is. A serdülő és ifi éveimet viszont Aradon töltöttem, a helyi klubnál volt lehetőségem fejlődni. Elég sok országos bajnoki címet szereztem, Eb-ken és vébéken is jó eredményeket értem el ezekben az években.

– Gyerekként ezeket a változásokat és költözéseket mennyire volt nehéz megélni? A játék szeretete miatt könnyen alkalmazkodtál hozzájuk vagy akadtak nehézségek?

– Tízéves koromban ennek a jelentőségét nem fogtam fel. Ha felnőtt koromban következtek volna be ezek a változások, lehet nehezebben viseltem volna, de így nem viselt meg. Tudtam, hogy új dolgok várnak rám, kíváncsi voltam mi lesz, és végül jól alakult. Szívem szerint nem jöttem volna el otthonról, de mivel nem akadt más lehetőség és a szüleim azt akarták, hogy sikeres legyek, ezt meg kellett lépni. Aradon sikerült beilleszkednem, magyar iskolába járhattam, amit szerettem. Azért idővel a román nyelvet is elkezdtem megtanulni és fontos volt az is, hogy a családommal együtt költöztem ki.

– Említetted a korlátozott lehetőségeket. Már ezekben az években is elgondolkodtatok azon, hogy Magyarországon folytasd később a pályafutásodat?

– Ekkor ezen még nem gondolkodtam. Korosztályos válogatott voltam, minden jól ment és fejlődés szempontjából megfelelt a helyzet. Azt éreztük, jó úton haladok, nem kell változtatni. Végül tizennyolc éves koromban jött el az a pont, amikor már felnőttként úgy éreztem, Magyarországnak szeretnék játszani.

– Mi volt ennek a fő oka?

–  Ez hirtelen döntés volt. Adódott ez a lehetőség és magyarként ezt éreztem helyesnek, hogy magyar színekben folytassam pályafutásomat. Nem tudok egyetlen okot kiemelni az akkori döntéssel kapcsolatban. Romániában jelenleg nagyobb a színvonal asztaliteniszben, mint Magyarországon. Sokkal több az erős játékos, talán akkoriban az is tényező volt, hogy nem tudtam biztosra, az ifi válogatottság után beférnék-e a felnőttek közé. Ellenben Magyarországon biztos lehetőségem volt erre.

– A váltás után több külföldi időszakod is volt, ezek közül melyik bizonyult számodra a legemlékezetesebbnek?

– A legemlékezetesebb mai napig az, amikor Aradról 18 évesen kimentem az első ligába, Németországba. Fiatalként ez akkor újdonságnak és nagy dolognak számított nekem. Az edző magyar volt, jól éreztem magam a csapatnál. Görögországban sajnos csak egy évig voltam, de arra az időszakra is szívesen emlékszem. Nem tudok olyan helyet mondani, ahol negatív tapasztalataim voltak, talán a Covid alatt történt, amikor az akkori második ligás német csapatommal nem tudtunk meccsekre járni, ezért fizetést sem kaphattam. Az kicsit kellemetlenül érintett, de összeségében mindenhol jól éreztem magam és sok helyen megfordulhattam. Most próbálok huzamosabb ideig egy helyen maradni.

– Ha a nemzetközi mezőnyt nézzük, a magyar sportolók helyzetét hogy látod? Volt egyfajta visszaesés az elmúlt években a helyi asztaliteniszben?

– Eddig még nem beszéltem a részletekről, de áprilisban visszamondtam a válogatottságot. Több mint egy éve új elnökség van a szövetség élén. Bár első vagyok a magyar ranglistán mégis a fiatalabb korosztályra, a 13-16 évesekre fektetik a hangsúlyt és még az olimpiai keretben sem kaptam helyet, míg ők igen. Azt vettem észre, a rutinosabbakra már nem tartanak igényt, nem megyünk versenyekre. Tavaly én egyetlen Európa-bajnokságon vettem részt, ahol nem szerepeltem rosszul, a legjobb 32-ben végeztem. Nem akartam, hogy így legyen vége, nyilvánvalóan nem ezért jöttem Magyarországra, de nem volt más lehetőség.

– Nehéz lehetett meghozni ezt a döntést. Milyen irányba befolyásolta ez a céljaidat?

– Kiestek a nagyversenyek, nincs Eb vagy világbajnokság, a magyar és a román bajnokság maradt. Nyilvánvalóan ez is egy cél, ezekre is kell készülni, de az egésznek a magját a válogatottság adta. Kicsit azóta nehezebb nekem, de elfogadtam a helyzetet. Néhány hónapig gondolkodtam a döntésen, viszont muszáj volt meghozni, nem csak én voltam ezzel így, több csapattársam találta magát hasonló helyzetben. Ugyanúgy készülök és edzek továbbra is, mint az eddigi években.

– Milyen szabadidős tevékenységekkel szoktál kikapcsolódni a nehezebb időszakokban?

– Szívesen megyek haza, amikor időm engedi, nagyon szeretek otthon lenni, feltölt minden szempontból. Ott megpihenek, a családdal vagyok. Szeretek otthon lenni, hiányzik is. Nyilvánvalóan nem tudok mindig olyankor menni, amikor szeretnék, hiszen messze van. Itt viszont a párommal van egy kiskutyánk, sokat megyünk sétálni, túrázni. Inkább az aktív kikapcsolódási formákat szeretem, bármit, ami sport.