Ötéves korában fuldokolni kezdett a tengerben, ezért iratták be úszásra szülei a Marosvásárhelyi VSK versenyzőjét, Koncz Nimródot. A fiatal sportoló motivációjára nagy hatással voltak korábbi csapattársainak Amerikában elért eredményei, szeretné ő is kihozni magából a legtöbbet. A közeljövőben érettségire is készül, tudja, hogy nem szabad elhanyagolnia az iskolát. Ezzel együtt kényelmesnek érzi az elmúlt évek során megszokott napi rutint, amibe az edzések mellett a tanulás is belefér. Koncz Nimród 2006-ban született Marosvásárhelyen. Már kisgyerekként számos jó eredményt ért el úszóversenyeken. A VSK versenyzőjeként sokat fejlődött az elmúlt években, legutóbb az októberi Hód Kupán sikerült győzelmeket és érmeket szereznie.

– Mi vett rá téged arra, hogy gyerekkorodban kipróbáld az úszást?

– Az, hogy a szüleimmel ötéves koromban elmentünk vakációzni a tengerre. Mivel nem tudtam úszni, fuldokolni kezdtem, ezért nem sokkal később elvittek az uszodába és megtanultam. Eleinte nyilván nem gondoltam azt, hogy versenyszinten akarom ezt csinálni, de mai napig ezzel foglalkozom. Tizennégy éves koromban sem gondoltam még bele abba, hogy lehet valami komoly ebből. Miután a csapattársaim, Fángli Henrietta és Mészáros Balázs kimentek Amerikába, éreztem, a jövőben én is elérhetek eredményeket.

– Mikor kerültél kapcsolatba a jelenlegi edződdel, Bartalis Károllyal?

– Nem vele kezdtem az úszást, hanem Akacsos Ákossal. Két-három évet dolgoztam vele. Emlékszem arra, amikor a kis medencében edzettem, amelynek volt egy megemelt része, hogy a kisgyerekek ne fulladjanak bele a vízbe. Akkor kézen fogott és átvitt a medence másik oldalára, ahol Karcsi volt. Megmutatta neki, milyen jól fent maradok a vízen. Olyan tízéves koromban elkezdtem nála úszni és azóta is vele készülök.

– Ha jól értem, a továbbiakban már elkezdtél versenyekre is járni, melyek voltak az első olyan eredmények, amelyekkel igazán elégedett tudtál lenni?

– Már korábban is voltam kisebb magyarországi kupákon, ahol jól teljesítettem. Kisgyerekként mindig nagyon örültem, amikor érmet kaptam. Visszagondolva, elég hamar sikerült jó eredményeket elérnem a versenyeken. Már akkor kialakult bennem, hogy a legjobb teljesítményre törekedjek.

– Kezdettől fogva érezted, melyik úszásnem megy neked igazán jól vagy ez az évek során alakult ki?

– Nagyon hamar tudtam, miből leszek jó. Én pillangó- és vegyesúszónak tartom magam, de nem felétlenül ez volt nálam észrevehető az elején, hanem az, hogy mellúszásban nagyon rossz vagyok. Nem tudtam összehozni a mozgást és igazából mai napig az a legrosszabb úszásnemem. Természetesen próbálok fejlődni ezen a téren is, sokáig kevés sikerrel, de mostanában egy kicsit jobban megy.

– Idén több versenyen is sikerült jó eredményeket elérned. Hódmezővásárhelyen például februárban és a múlt hónapban is gyűjtöttél érmeket. Mennyire vagy elégedett a teljesítményeddel?

– Minden év elején megfogadom, hogy még jobban oda fogom tenni magam az edzéseken, akkor fekszem le, amikor kell és odafigyelek az étkezésre. Idén igazán azt éreztem, hogy kezd előjönni a bennem rejlő potenciál. Az edzőm és én is elégedettek voltunk a kisebb nemzetközi versenyeken elért eredményeimmel és technikámmal, ezek bizakodásra adnak okot. Idén balszerencsés voltam, mert több alkalommal is egészségi problémákkal küzdöttem. A tavaszi országos bajnokság előtt begyulladt az alkarom, a nyári országos előtt a hátam, mert leestem, most pedig a térdem van gyulladásban. Kicsit szidom a sorsot emiatt, mert pont ez az év az, amikor érzem, jól tudnék teljesíteni.

– Említetted, hogy motivált téged Fángli Heniék amerikai teljesítménye. Te is szívesen mennél ki néhány évre az Egyesült Államokba?

– Persze, a tapasztalataik eléggé biztatók. Meghozták a kedvemet ahhoz, hogyha találok egy olyan egyetemet, ami tetszik, én is kimenjek. Bizonyos szinten félelmetes is ez a lehetőség, mert Amerika nincs közel és adott esetben jól át kellene gondolni ezt a döntést. Ezzel együtt reménykedek benne, hogy nekem is összejöhet valami hasonló.

– A közeljövőben emellett milyen célokat szeretnél elérni?

– Mivel tizenkettedikes vagyok és jövőre érettségizek, azt biztosan nem szabad elhanyagolnom. Ha bármi olyan történik velem, ami miatt esetleg nem tudnám folytatni az úszást, szükség lesz egy másik lehetőségre. Nincs egy olyan konkrét tervem, amelyet el szeretnék érni, de minél inkább szeretnék fejlődni. Az úszást tekintve, a legjobb időeredményeket szeretném elérni minden távon és úszásnemben, amelyikben elindulok.

– A felkészülést mennyire tudod könnyen összeegyeztetni az élet egyéb dolgaival?

– Már jó ideje folytatom ezt az életvitelt. Reggel kelek, délben iskola, délután edzésre megyek, hétre érek haza. Mára teljesen megszoktam ezt, nem érzem úgy, hogy megterhelő lenne számomra. Természetesen nem is könnyű, mert az iskolában is a lehető legtöbbet szeretném kihozni magamból. Kimenni ugyan nem tudok, de szerencsére olyan osztálytársaim vannak, akikkel tudok szocializálódni és szórakozni. Rengeteg lemondással jár az úszás, de én élvezem.