Februárban élete első ifjúsági világbajnokságán vehetett részt Barta Nóra gyorskorcsolyázó. Nemrég a magyarországi Tisza kupát is sikerült megnyernie, a hétvégi országos bajnokságon pedig jól zárhatja a szezont. Bár a sportág hazai helyzetét kilátástalannak érzi, saját fejlődésében bízik. Idén két másodpercet javított egyéni legjobb idején, szeretne még többet elérni. Nagy álma az olimpián való részvétel. Úgy érzi, kőkemény munkával ez akár már 2026-ban összejöhet.

Barta Nóra 2006-ban született Csíkszeredában. Az évek óta szövetségi támogatás nélkül működő gyorskorcsolyasport egyik ígéretes, hazai tehetsége. A Kájoni János szakközépiskola sportosztályos diákjaként lehetősége van sok időt fordítani a fejlődésre.

Edzőjével, Kalamár Zsolttal régóta dolgoznak azon, hogy együtt jó eredményeket érjenek el, ez pedig az elmúlt időben sikerült is. Hétvégén részt vesz a csíkszeredai országos bajnokságon is, amely előtt néhány nappal karrierjéről és sporthátteréről mesélt a Maszolnak.

– Mikor kezdtél el korcsolyázni és mikor döntötted el, hogy versenyszinten szeretnéd csinálni?

– Kiskoromban kezdtem, mert asztmás voltam és az orvosaim ajánlották, hogy minél többet legyek a jégpályán. A nagynéném edző volt és nála lehetőségem volt elkezdeni már három éves koromban, de akkor még csak korizni tanultam. Ötévesen kaptam meg az első gyorskorcsolyámat. Egy évvel később vettem részt az első nemzetközi versenyemen és az első országos bajnokságomon.

– Mennyire nehéz az országos szövetség támogatása nélkül felkészülni a versenyekre, Csíkszeredában például hol szoktatok edzeni?

– A Vákár Lajos műjégpályán edzek, de elég nehéz a felkészülés. Ugyanazt a jégpályát használjuk, mint a jégkorongozók, így nem megfelelő a jégnek a minősége. Emiatt sokkal jobb időket tudunk külföldön futni, mint itthon.

– Nemrég részt vettél az ifjúsági világbajnokságon a lengyelországi Gdanskban. Milyen út vezetett a kijutásig?

– Jó élmény volt a világbajnokság, nagyon örültem, hogy ott lehetek. Az volt az egyedüli hátránya, hogy az országból csak én tudtam kimenni az edzőmmel. Emiatt nem éreztem annyira jól magam, de a versenykörülmények tényleg kiválóak voltak. Az odavezető út nehéz volt. Sportosztályban vagyok, így lehetőségem van reggel és délután is edzeni. Sok edzőtáborban vettem részt, hogy idáig el tudjak jutni és a legjobbat tudjam kihozni magamból.

– Részt vettél nemrég a Tisza kupán is, ahol első helyet szereztél. Milyen versenyekre tudsz ezen kívül rendszeresen eljutni?

– Ez volt a tizenkettedik Tisza kupám, tehát tizenkét éve veszek részt ezen a nemzetközi versenyen. Számomra a magyarországi események a legelérhetőbbek, ezekre van lehetőségem járni, de vannak Danubia sorozatok is. Idén is Magyarországon versenyeztünk nagyrészt, ott jártunk edzőtáborba is.

– A hazai mezőnyt nézve hány olyan fiatalt ismersz, aki szintén ebben a sportágban szeretne eredményeket elérni?

– Azt kell mondanom, Románia szinten kihalóban van ez a sport. A mi csapatunk szokott nemzetközi versenyeken szerepelni. Kisebbek közt 20-25-en sportolnak, nagyobb korosztályban pedig négyen vagyunk. Ott van még a Sportklub, ahol szintén van néhány kiemelkedő sportoló, de rövidpályás gyorskorcsolyában nincsenek jobban teljesítők.

– Látsz arra esélyt, hogy a jövőben javuljon a helyzet itthon vagy kilátástalannak tartod?

– Jelen esetben teljesen kilátástalannak tartom, hogy valaha is jobb lesz a helyzet vagy olyan lesz, mint régen. Amikor a szövetség még működött, teljesen mások voltak a körülmények. Egy klubon belül legalább három csapat volt, akik különböző órákban vagy néha egyszerre léptek jégre. Rengeteg sportoló volt, körülbelül öt-hatszorosa a mostani létszámnak.

Az elején nem nagyon éreztem még a szövetségi támogatás hiányát, de az elmúlt két-három évben elég gyakran. A szüleimnek kell anyagilag támogatniuk.

– Saját karriered illetően milyen céljaid vannak a közeljövőben?

– Ha az elmúlt évet nézem, nagy fejlődésen mentem át, ami újra önbizalmat adott nekem. A cél az olimpia, szerintem minden sportolónak ez a nagy álma. Úgy érzem, ha továbbra is így dolgozok, küzdök és minden évben ennyit fejlődöm, mint idén, akár már a 2026-oson is részt tudnék venni.  

Korábban egy évig nem tudtam javítani az ötszáz méteres időmön, idén viszont sikerült két másodpercet. Több edzőtáborban voltunk, mint versenyen, úgy érzem, nálam ez vált be.

– Van-e konkrét terved arra, hogy a közeljövőben mennyivel javítanád még a jelenlegi egyéni rekordodat?

– A következő szezonban meg szeretném futni Románia legjobb női idejét ezen a távon, ami kicsivel 45,7 másodperc felett van. Nekem jelenleg 46,5 a legjobb időm, tehát még egy másodperc kellene ahhoz, hogy elérjem a rekordot.

– Amikor a szezon lejár, milyen lehetőségeitek lesznek a következőig a felkészülésre?

– Ezen a hétvégén van az országos bajnokságunk, következő hónapban a tervek szerint már leolvasztják a jeget, de ez még változhat. A nyárra nézve kicsit bonyolultabb lesz a helyzet. Van ugyanis egy térdproblémám, ami miatt ki kellene hagynom legalább egy hónapot. Száraz edzéssel szoktunk készülni, tervben van egy jászberényi edzőtábor, a Hargitára is járunk. A nyár az az időszak, amikor fel tudjuk venni a többi nemzetközi csapattal is a versenyt edzés szempontjából.