Az élsport mellett a jövő évi érettségire is alaposan fel kell készülne Mézinger Márton szatmárnémeti párbajtőrvívónak. A 18 éves sportoló jó néhány junior versenyen megmutatta már a képességeit, de szerinte a fiatal és a felnőtt szint között nagy különbség van, úgyhogy sokat kell még fejlődnie. Edzőjétől gyakran pozitív visszajelzést kap, ha sikerül a páston nyugodtnak maradnia, de fontos számára a kritika is, hogy keményebben dolgozzon.

Mézinger Márton párajtőrvívó 2005-ben született Szatmárnémetiben. A sportágat a város egyik líceumának sportképzésén kezdte versenyszerűen űzni, első profi klubja a Szatmárnémeti CSS volt, ahol évekig vívott, jelenleg pedig a Szatmárnémeti Olimpia VSK-t erősíti. A fiatalok mezőnyében már több kontinensviadalon és világversenyen is részt vett, a junior világkupa fordulók előtt megejtett beszélgetésünk során eddigi tapasztalatairól, a román vívósport helyzetéről, illetve jövőre vonatkozó terveiről is szó esett.

– Mikor tudatosult benned, hogy versenyszinten szeretnéd űzni a vívást?

– Harmadik osztályos koromban kezdtem a vívást, Szabó Rudolf edző tartott előszőr játékos foglalkozásokat, később a terembe is elvitt edzeni minket. Ötödik osztályban megismertem a jelenlegi edzőmet, Szilágyi Adriant, azóta űzőm versenyszinten a sportágat, remélem, még sokáig fog tartani az együttműködésünk.

– Melyik volt az első olyan versenyélmény, amely a leginkább emlékezetes maradt számodra?

– Amikor előszőr mentünk az edzőmmel Lengyelországba, egy versenyre, sikerült a döntőig jutnom. Tetszett, ahogyan kommunikált velem aznap, le tudott nyugtatni, ha néha ideges voltam. Az utóbbi időben a tavalyi szerbiai kadét Európa-bajnokság volt a legnagyobb eredmény, nem gondoltuk volna, hogy a legjobb nyolcban fogok végezni.

– Rátérve a sportág hazai helyzetére, milyenek Romániában a felkészülési körülmények?

– Alapos felkészülésre van lehetőségünk, a klubnál abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nálam idősebb és tapasztaltabb versenyzőkkel edzhetek.

– Milyen visszajelzéseket kaptál a szakmai stáb részéről az elmúlt időben nyújtott teljesítményedre, miben kéne a legtöbbet fejlődni?

– Az edzőm általában pozitív visszajelzést ad, akkor is, ha nem érek el kiemelkedő eredményt. Ha sikerül nyugodtnak maradni és azokat a dolgokat csinálnom, amit ő mond, az már neki félsiker. Ebben a sportban mindenkinek lehet jó és rossz napja is. Ha kritikát kapok, az segít abban, hogy megembereljem magam és elkezdjek keményebben dolgozni.

– Ha jól tudom, a MOL Tehetségtámogató Program keretén belül anyagi támogatást kapsz a sportággal kapcsolatos kiadásokra. Mire fordítottad a szponzori összegeket?

– Három éve kapom ezt a támogatást, első évben felszerelésre fordítottam, de miután a jelenlegi klubomhoz, a VSK-hoz kerültem, ezen a téren ők segítenek nekem anyagilag. Tavaly a versenyekre való utazást és a szállásokat sikerült a szponzori pénzből kifizetni, idén is hasonló célra fordítanám. Nemrég jelezték, hogy az első junior világkupa nem Lettországban, hanem Grúziában lesz, tehát messzebbre kell menni.

– Eddig a fiatalok mezőnyében értél el kiemelkedő eredményeket, többek között a junior világkupán és a tavalyi kadét korosztályos Európa-bajnokságon is jól szerepeltél. Mekkora a szakadás a fiatal és felnőtt élmezőny között, mennyire nehéz utóbbiba bekerülni?

– Voltam már felnőtt versenyen is, Budapesten, sikerült eljutni a Grand Prix nevű rangos eseményre, ahol több mint négyszázan voltunk. Ott is látszódott a hatalmas szintkülönbség, kell még fejlődni ahhoz, hogy a felnőttek között is megálljam a helyem.

– Milyen célok lennének reálisan elérhetők számodra a közeljövőben?

– Elsősorban be szeretnék kerülni a junior válogatottba, tavasszal pedig Eb-n és vb-n képviselni az országot. A vívás mellett az érettségire is koncentrálnék, nehéz lesz tehát a sport és a suli is, de igyekszek mindkét téren jó eredményeket elérni.

– Gondolom, néha szükséged van egy kis pihenőre a tanulás és a vívás mellett, milyen tevékenységekkel kapcsolódsz ki?

– Leginkább úgy, hogy kimegyünk valahová a barátaimmal és leülünk beszélgetni, ez versenyek után is képes engem feltölteni. Ha nincs időm velük kimenni, akkor futni szoktam, ami lefáraszt, de valamilyen szinten segít is, gondolkozni tudok közben és saját időimmel versenyezhetek.