A jazz sokszínű és megközelíthető, üzeni a Csíki Jazz fesztivál, amelyen idén hét ország 14 zenekara lép fel. A csíkszeredai Kulissza kávézó Petőfi színpadán, illetve a Mikó-vár udvarán július 27. és 31. között megszervezett rendezvény vendégei az erdélyi és magyarországi zenekarok mellett többek között a brazíliai Mara Halunga és romániai zenekara, a berlini Grey Paris, a párizsi Camille Bertault és az örmény Tigran Hamasyan Trio. Szilágyi Nóra főszervezőt kérdeztük a nemzetközi, de mégis családias rendezvényről, amely megmozgatja a teljes helyi kreatív szférát, a zenészeken túl is.

– Amikor megnyitjuk a Csíki Jazz honlapját, szembetűnik színes, jó hangulatú új arculat. Milyen koncepció mentén alakult ez ki?

– Még színesebbek igyekszünk lenni. Tavaly már nagyjából ugyanezek az alapszíneink voltak, és ezzel azt szeretnénk közölni, hogy mennyire színes a jazz világa. Nemcsak olyan, ahogy az emberek gondolják egy sztereotípia alapján, hogy van egy-két fajta, improvizációs, nehezen emészthető jazz, és annyi, hanem nagyon színes kavalkád. És ezeket a színeket én legutóbb Fazakas Barna munkáiban találtam meg, a festményei nagyon színesek és érzékletesek, és nagyon passzolnak a mi fesztiválunkkal, és az idén sikerült megbeszélnünk, hogy ő készítse a Csíki Jazz teljes arculatát.

– A fesztiválon bemutatott színes zenei kavalkádban mennyire érvényesül Szilágyi Nóra ízlése, és mennyire tükrözi a csíkszeredai zenekedvelők elvárásait, ízlését?

– Természetesen én vagyok mögötte, mint lélek, mint fő mozgatórugó, tehát egyértelmű, hogy magamból kell kiindulnom, viszont már félretettem azt, hogy nem hívok meg olyan előadót, aki nekem nem tetszik. Igenis meghívok olyat is, aki nem feltétlenül az én zenei ízlésemnek felel meg, de tudom, hogy sokan szeretik, igényelnék. Arra gondolok, hogy mire figyelne fel egy fiatal – és akkor azt mondom, hogy Random Trip, mire figyelne fel egy idősebb, aki a tradicionális zenét szereti – és akkor Hot Jazz Band, mire jönne el szívesen egy igényes jazz-kedvelő, aki elutazik az ország bármelyik pontjára, egy jó koncertért – és akkor az Tigran Hamasyan. És ki az, aki a buliért jönne? Nekik azt mondom, hogy a New York-i banda, a NAT Osborn Band például. Úgyhogy igazából ott vagyok én, a szív, a lélek mögötte, de mindig a közönségből indulok ki. A visszajelzések mindig jönnek, minden évben elmondják, hogy mi az, ami nagyon tetszett, de jó lenne, ha jönne ez meg az. Szóval nagyon összetett, mert jelentkeznek is a jazzfesztivál honlapjára New Yorktól Brazíliáig mindenhonnan, és ezeket próbáljuk összerakni az asszisztensemmel, Antal Lindával úgy, hogy nagyon sokféle közönséghez eljussunk.

– Amellett, hogy maguk a zenekarok jelentkeznek a fesztiválra, gondolom, hogy vannak olyan fórumok, például más fesztiválok, olyan források, ahonnan tudomást lehet szerezni új előadókról. Melyek ezek?

– A zenemegosztó oldalakon keresgélve mindig előjön egy-egy új műfaj vagy egy új előadó, sok zenét hallgatok, és zenész is vagyok, énekelek, így hallom is a kollégáktól, hogy most ezt hallgatom, azt hallgatom, hogy hú, van egy vagány zongorista, évek óta hallgatom, de jó lenne Csíkban látni. Például mikor már ötször-hatszor hallom ilyen nagy rajongással, hogy de jó lenne, ha itt lenne Tigran Hamasyan, akkor ez megmarad, és egyszer csak elhívtam. Ugyanígy volt a tavaly a kubai Roberto Fonsecával, róla egy zenésztársamtól hallottam először 10 éve, de közben láttam, hogy nagyon vagány koncertjei vannak Európában, gondoltam, hátha pont elkapom egy európai turnén, és sikerült. Úgyhogy ez nagyon-nagyon összetett. Igazából, ha valami iránt érdeklődik az ember, akkor megtalálja a forrásokat.

– Tigran Hamasyan az idei sztárfellépő, vasárnap este lesz a koncertje. Miért volt ő ennyire vonzó, miért tartottad fontosnak, hogy Csíkszeredában fellépjen?

– Több tippem is volt, az egyik Avishai Cohen, akit technikai okokból nem tudtunk meghívni, mert még nem tudtam pont olyan zongorát szerezni neki, amilyen kellene. Ő bőgős, de a zongoristája Steinwayt akart, és sehol az országban nem találtam, ezért váltottam a következő jelöltemre, és végül is Tigran Hamasyan menedzsereivel kiegyeztünk egy zongorában, amit majdnem Bécsből kellett hozassak, de végül mindössze Temesvárról kell. Úgy láttam, hogy ez összegben is, meg zongorában is működhet. Ő nagyon sokféle forrásból merít, a zenéjében benne vannak a saját gyökerei, az örmény népzene elemei, keleties, varázslatos, mély jazzre számíthatunk.

– Visszatér a magyarországi Random Trip Csíkszeredába, viszont hoznak egy új projektet is a szerdai nulladik napra, amit a „bátrak” figyelmébe ajánlott a Facebook-oldalán. Miért?

– Igen, azt azért írtam ki egy kicsit ilyen provokatívan, mert a székelyeknél van ez a „nem mered” mondás. Ez egy improvizatív zenei társasjáték. A Random Trip zenéjéről már tudjuk, hogy minden a színpadon születik meg, most viszont arra vállalkoznak, hogy olyasvalakikkel is kiállnak, akiket soha életükben nem láttak. Lesz egy lista, meg fogom hívni személyesen is az embereket, a rappereknek is szólok, de majd ők kell jelentkezzenek ott, hogy igen, felmennek a színpadra. Ez egy idézőjeles verseny lesz: az lesz a nyertes, akivel a legjobban működik a varázslat, a zenei energia. A játékot be fogják mutatni előbb a sztárvendégek, például ott lesz Sztárban Sztár győztese, Vavra Bence, aki már tavaly itt volt a Random Trippel, a városnapokon léptek fel, és akkor utána beugorhatunk mi is, azért mondom, hogy mi, mert biztos én is beugrom egy dallal. Nem tudom, hogy milyen ritmusok fognak születni és milyen dallamok, csak azt tudom, hogy izgalmas lesz, és biztos, hogy nem fogjuk unni.

– A csütörtöki nyitókoncerten egy brazil-román együttes lép fel. Ez hogy alakult?

– Ezt a bandát Mara Halunga alapította, és ők például jelentkeztek a fesztiválra. A zenekar vezetője és énekese félig brazil és félig román, ingázik Brazília és Románia között. Ő és a gitáros az alap, és amikor Bukarestben vannak, akkor ottani zenészekkel játszanak, brazil zenét, bossa novákat. Ez nagyon megtetszett nekünk, mindig próbálunk legalább egyvalakit választani a jelentkezők közül is, mert több száz zenekartól kapunk már ajánlatot.

– Újdonság idén az együttműködés a CAMP tánctáborral. Mit fog ebből a közönség érzékelni?

– A tábor a profi táncosoknak szól, úgyhogy a csíkiak abból nem tudják annyira kivenni a részüket, viszont a jazzfesztiválon látni fogják majd őket, ahogy improvizálnak. Arra kértem Bordás Attilát, ennek a nagyon érdekes és izgalmas projektnek a vezetőjét, hogy ha már párhuzamosan zajlik a két rendezvény, akkor valahol találkozzunk. A zenekarokkal előre egyeztetünk, hogy ők is tudjanak róla, mert van, akit megzavarna, és arra is oda kell figyelnünk, hogy ne tereljék el a figyelmet a zenekarról, mert nálunk a fellépő és a jazz-zene a lényeg. Pár perces megmozdulások lesznek, performansz jellegű improvizált táncokat láthatunk tőlük, persze nem minden koncerten, és nem végig. Ezzel persze azt akarjuk aláhúzni, hogy a jazz megközelíthető, táncolni is lehet rá, sőt.

– A jazz más művészeti ágakkal is találkozik a fesztiválon, például a képzőművészettel, ugyanis idén is lesz jazzfestészet a kísérő programok között. Mi ez?

– Igen, ez már nagyon régi hagyomány. Csíkban nagyon-nagyon sok jó képzőművész van, így egy tanár segítségével mindig hozunk diákokat a művészetiből, nagyobbakat, akik már mindjárt kirepülnek, és akik már mernek, tehát szintén a „bátrakat”, mi szoktuk megvenni a vásznakat, festékeket, mindenfélét, ami kell hozzá. A színpad mellett lesz több sátor, ahol alkotnak, improvizálnak a zenére, és a nézők látják a fiatal képzőművészeket, szünetekben oda is mehetnek beszélgetni. És ki lesz téve egy vászon a nézőknek is, hátha kedvet kapnak.

– A fesztiválnak így kialakult egy vizuális archívuma, lenyomata az évek során?

– Inkább csak fotóban, mert mi nem kértük, hogy adjanak nekünk képeket. Akiknek ott megtetszett, megegyezhettek a művészekkel, megvásárolhatták utólag. Mi nem árulunk ott képeket, mert nem a mi profilunk. Egy képünk megvan, azt a közönség festette, a jam sessionös stábunk próbatermében őrizzük.

– Lesz-e valamilyen újdonság idén a kísérőprogramok között?

– Az arculati elemeinkből, amelyeket Fazekas Barna készített, különböző textilekre nyomtatunk a helyi kézművesek segítségével, többek között övtáskák, szatyrok, táskák készülnek, amit ők fognak árulni a fesztiválon, mert hangsúlyozom, hogy mi csak jeget árulunk és kész. Ugyanakkor felkértem a helyi nagyon tehetséges kézműveseket arra is, hogy hangszeres, dzsesszes tárgyakat készítsenek. Ez is érdekes színfoltja lesz idén a fesztiválnak: a kézművesek is összehangolódnak Csíkban.

– Látszik, hogy a fesztivál igyekszik felkarolni a helyi, csíki kreatív réteget. Emellett mennyire jellemző az, hogy ilyenkor megtelik a város máshonnan érkezőkkel? Mennyire vált országosan is ismert eseménnyé a fesztivál?

– Eléggé rajta vagyunk a témán, de tudatosan úgy alakítom mindig a marketinget a kollégákkal és segítőkkel, hogy ne legyen annyira tömegfesztivál jellege, viszont akit nagyon érdekel, az igenis tudjon róla, és jöhessen el. Az igazi jazzrajongók eljönnek Bukarestből is, Szatmárról, Aradról, Brassóból, mindenhonnan. Mindig vannak más városokból, de nem úgy, mint egy nagy fesztiválon, csak módjával.