Várakozáson felüli színvonal született a Csíki Jazzen

„Megérte Csíkszereda, hogy egy olyan világsztár muzsikáját élvezhesse, mint Richard Bona” – ez volt a leggyakrabban hallott mondat a Csíki Jazz zárónapján, nyilván nem véletlenül. A vasárnapi fesztiválzárón a főszervezőt is megkérdeztük a mérlegről.

Izgalommal telített nap volt az egyszerűen Csíki Jazzként becézett nemzetközi jazzfesztivál zárónapja Csíkszeredában. A vasárnapi szikrázó napsütésben jelentősen megugrott a Csíkszeredában tartózkodók száma, és csillogó szemekkel, mosolyogva cikáztak az emberek a Mikó-vár előtti téren. A rendezvény sztármeghívottja, Richard Bona basszusgitáros, énekes, zeneszerző „Heritage” európai koncertturnéjának romániai helyszíne volt ugyanis idén Csíkszereda, és ez a hír fölpezsdítette az érdeklődést.

Bona szombat este érkezett a városba, és a vasárnapi első fellépőként, a délutáni hangpróbájába is belehallgathattunk – a sajtósok kérésre összehozott villám sajtótájékoztatójára várakozván.  Eközben Szilágyi Nóra főszervezőt félrevontuk a bástyába egy röpke kiértékelésre. „Az én várakozásaimat is fölülmúlta az idei Csíki Jazz.” – mondta. „Nagyon sokat dolgoztam a programon, Sárik Pétert többször megkérdeztem az ötleteimről, ő is adott tanácsokat, és már az elején, amikor összeállítottuk, már akkor is nagyon erősnek tűnt. Tavasszal, miután már részben végleges lett, és nyár elején – mert voltak közben cserék is – már azt mondtuk, hogy hú, ez nagyon ütős lesz. Az is lett, de ezt a színvonalat a meglepetések egyszerűen fölülmúlták.” Hozzátette, hogy mivel nem annyira világhírűek egyes programba vett zenekarok, mint Richard Bona, vagy a Random Trip is Európa szerte, tudták a szervezők, hogy rendkívül jók az együttesek, de azt érezni egészen eufórikus volt, hogy egyszerűen elvarázsolta a közönséget a lettországi Framest Vocal Group és a Bratislava Hot Serenaders is.

Kizárólag premierekben és fesztiválbérletben gondolkodnak

Mint jelezte: a fesztivált csakis a támogatók révén tudják megszervezni évről-évre, és most is azon izgulnak, hogy valahogy tudjanak „nullában kijönni”. A mindössze 300 ezer lej körüli költségvetéssel rendelkező fesztiválhoz hatalmas segítséget nyújtott Csíkszereda Város Önkormányzata, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala (DRI), a Bethlen Gábor Alap, a Nemzeti Kulturális Alap, Hargita Megye Tanácsa és a Hargita Megyei Kulturális Központnak benyújtott pályázataik révén nyerték el az idei támogatásokat. Nóra jelezte, hogy külön köszöni a segítséget azoknak a helyi támogatóknak (a teljes névsoruk a fesztivál honlapján található), akik érezték ezt, és nagyon jól esett neki, hogy sokan maguktól fölhívták és megkérdezték, miben segíthetnek.

Ugyanakkor, mérföldkőnek számít az idei fesztivál a jegyárusítások tekintetében is: egyrészt azzal, hogy idén először online jegyárusításról döntöttek, de a közönséget érintő legfontosabb változás talán az volt, hogy idéntől már nem lehetett napijegyeket kapni, hanem legkevesebb két napra válthatott fesztiválbérletet az érdeklődő – a jegy ára így sem érte el a 150 lejt.

A szervezők ezt a stratégiai döntést több szempontból is átgondolták, és a fesztivál kínálatában ez a „szigorítás” ugyanakkor kiegészül ingyenes koncertekkel és rendezvényekkel is. Azt, hogy a bérletkínálás kétségkívül jó döntés volt pedig éppen az idei fesztivál is bizonyítja: föltehetjük a kérdést magunknak, hogy vajon hányan mérgelődtünk volna, hogy elmulasztottuk a lett vagy a szlovák csapat fergeteges buliját, ha csakis a Bona-koncertre váltunk jegyet?

Talán nem mindenki tudja, de a Csíki Jazznek eleve egyedi a koncepciója: az az alapszabály, amit saját maguknak fektettek le a szervezők, és ami talán sehol, semmilyen fesztiválon nincs: csakis premiereket hívnak meg, tehát minden banda csak egyszer léphet fel. Szilágyi Nóráék ezt a váltást – a napijegyek megszüntetését - idéntől fölvállalták: immár nem koncerteket kínálnak, hanem cakompakk a fesztivált. „Nekünk minden meghívottunk fontos”, mondta Nóra, kifejtve, hogy azt szeretnék, minél többen fedezzék fel a rendkívüli újdonságokat, melyeket a támogatások révén sikerül idemozgatniuk, és akikkel különben csak más országba utazva találkozhatnánk.

Arra kérem a csíkiakat, akiket nagyon szeretek, hogy támogassák azzal a fesztivált, hogy megváltják a jegyet és eljönnek. – mondta Nóra kérdésünkre, hogy mit üzen a csíkiaknak.

A teljes képhez az is hozzátartozik, hogy idén a romániai Nemzeti Kulturális Alap (AFCN)-hez a Jazz Do It néven benyújtott, sikeres pályázatuk révén a fesztivált utcai koncertsorozattal kínálták erdélyi városokban. Hargita Megye Tanácsa és a Hargita Megyei Kulturális Központ támogatásával pedig idén is ingyenes koncertek voltak a megyében, de ezúttal 2-2, a hivatalos programban is szereplő neves bandát lehetett Székelyudvarhelyen és Gyergyószentmiklóson meghallgatni: a Finucci Bros Quartet, valamint a Zoohacker Remake Orchestra feat: Lylit (ex-Parov Stelar Band) & Random Trip (HU-AT).

 „Los Angeles, Paris, Vienna… Csíkszereda”

ezt Richard Bonától idézzük, a csíkszeredai koncerten hangzott el.

Richard Bona a vasárnapi koncertje előtti villám sajtótájékoztatón mondta el: gondolkodás nélkül mondott igent a csíki felkérésre, hiszen „ismeretlen új helyekre utazáskor mindig önmagunkkal is találkozunk”. Szerinte az új helyszín, a változás ezért nagyon jó dolog, és egyáltalán nem számít a fesztivál nagyságrendje – mint mondta, soha nem hallott szibériai kis településeken is ugyanilyen örömmel lépett fel. Hozzátette, hogy 1979 környékén járt először Romániában, és hogy tetszik neki Csíkszereda.

A Mandekan Cubano-val tartott Mikó-vári koncertjükön, ahogyan várhattuk, afro-kubai ízű dzsesszmuzsikát hallgathattunk, sok congával, és zseniális zenetudással. A fesztivált nagyszabású záróbuli, a Zoohacker Remake Orchestra feat: Lylit (ex-Parov Stelar Band) & Random Trip (HU-AT), és a hajnalig tartó búcsú örömzenélés zárta.

Mit kell tudnunk Richard Bonáról? Születési nevén Bona Penda Nya Yuma Elolo, és Kamerunban, zenészcsaládban született. Egyik legkedvesebb emléke, hogy nagyapja ütőhangszereken zenélt és énekelt, és édesanyja is énekes volt. Négy éves korában kezdett el balafonon játszani – és ezt már akkor saját magának készítette el. 11 évesen kezdett el gitározni és mindössze 13 évesen alapította meg első dzsessz együttesét – akkoriban Franciaországban éltek, és egy itteni dzsesszklubban, ahol lelkes támogatókra talált. Majd találkozott Jaco Pastoriusszal, akinek hatására elkezdett basszusgitáron játszani. Németországban, majd újból Franciaországban élt, majd 1995-ben New Yorkba költözött, ahol jelenleg is él és dolgozik, s a New York Egyetem zenei tanszakán tart órákat. 2002-ben egy világ körüli turnéra vállalkozott Pat Metheny dzsesszgitárossal, és a zenei világ olyan neveivel, akik több generációnak jelenthetnek sokat nálunk is, mint például Harry Belafonte.

 

Kapcsolódók

Kimaradt?