„Megérte Csíkszereda, hogy egy olyan világsztár muzsikáját élvezhesse, mint Richard Bona” – ez volt a leggyakrabban hallott mondat a Csíki Jazz zárónapján, nyilván nem véletlenül. A vasárnapi fesztiválzárón a főszervezőt is megkérdeztük a mérlegről.

Izgalommal telített nap volt az egyszerűen Csíki Jazzként becézett nemzetközi jazzfesztivál zárónapja Csíkszeredában. A vasárnapi szikrázó napsütésben jelentősen megugrott a Csíkszeredában tartózkodók száma, és csillogó szemekkel, mosolyogva cikáztak az emberek a Mikó-vár előtti téren. A rendezvény sztármeghívottja, Richard Bona basszusgitáros, énekes, zeneszerző „Heritage” európai koncertturnéjának romániai helyszíne volt ugyanis idén Csíkszereda, és ez a hír fölpezsdítette az érdeklődést.

Bona szombat este érkezett a városba, és a vasárnapi első fellépőként, a délutáni hangpróbájába is belehallgathattunk – a sajtósok kérésre összehozott villám sajtótájékoztatójára várakozván.  Eközben Szilágyi Nóra főszervezőt félrevontuk a bástyába egy röpke kiértékelésre. „Az én várakozásaimat is fölülmúlta az idei Csíki Jazz.” – mondta. „Nagyon sokat dolgoztam a programon, Sárik Pétert többször megkérdeztem az ötleteimről, ő is adott tanácsokat, és már az elején, amikor összeállítottuk, már akkor is nagyon erősnek tűnt. Tavasszal, miután már részben végleges lett, és nyár elején – mert voltak közben cserék is – már azt mondtuk, hogy hú, ez nagyon ütős lesz. Az is lett, de ezt a színvonalat a meglepetések egyszerűen fölülmúlták.” Hozzátette, hogy mivel nem annyira világhírűek egyes programba vett zenekarok, mint Richard Bona, vagy a Random Trip is Európa szerte, tudták a szervezők, hogy rendkívül jók az együttesek, de azt érezni egészen eufórikus volt, hogy egyszerűen elvarázsolta a közönséget a lettországi Framest Vocal Group és a Bratislava Hot Serenaders is.

Kizárólag premierekben és fesztiválbérletben gondolkodnak

Mint jelezte: a fesztivált csakis a támogatók révén tudják megszervezni évről-évre, és most is azon izgulnak, hogy valahogy tudjanak „nullában kijönni”. A mindössze 300 ezer lej körüli költségvetéssel rendelkező fesztiválhoz hatalmas segítséget nyújtott Csíkszereda Város Önkormányzata, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala (DRI), a Bethlen Gábor Alap, a Nemzeti Kulturális Alap, Hargita Megye Tanácsa és a Hargita Megyei Kulturális Központnak benyújtott pályázataik révén nyerték el az idei támogatásokat. Nóra jelezte, hogy külön köszöni a segítséget azoknak a helyi támogatóknak (a teljes névsoruk a fesztivál honlapján található), akik érezték ezt, és nagyon jól esett neki, hogy sokan maguktól fölhívták és megkérdezték, miben segíthetnek.

Ugyanakkor, mérföldkőnek számít az idei fesztivál a jegyárusítások tekintetében is: egyrészt azzal, hogy idén először online jegyárusításról döntöttek, de a közönséget érintő legfontosabb változás talán az volt, hogy idéntől már nem lehetett napijegyeket kapni, hanem legkevesebb két napra válthatott fesztiválbérletet az érdeklődő – a jegy ára így sem érte el a 150 lejt.

A szervezők ezt a stratégiai döntést több szempontból is átgondolták, és a fesztivál kínálatában ez a „szigorítás” ugyanakkor kiegészül ingyenes koncertekkel és rendezvényekkel is. Azt, hogy a bérletkínálás kétségkívül jó döntés volt pedig éppen az idei fesztivál is bizonyítja: föltehetjük a kérdést magunknak, hogy vajon hányan mérgelődtünk volna, hogy elmulasztottuk a lett vagy a szlovák csapat fergeteges buliját, ha csakis a Bona-koncertre váltunk jegyet?

Talán nem mindenki tudja, de a Csíki Jazznek eleve egyedi a koncepciója: az az alapszabály, amit saját maguknak fektettek le a szervezők, és ami talán sehol, semmilyen fesztiválon nincs: csakis premiereket hívnak meg, tehát minden banda csak egyszer léphet fel. Szilágyi Nóráék ezt a váltást – a napijegyek megszüntetését - idéntől fölvállalták: immár nem koncerteket kínálnak, hanem cakompakk a fesztivált. „Nekünk minden meghívottunk fontos”, mondta Nóra, kifejtve, hogy azt szeretnék, minél többen fedezzék fel a rendkívüli újdonságokat, melyeket a támogatások révén sikerül idemozgatniuk, és akikkel különben csak más országba utazva találkozhatnánk.

Arra kérem a csíkiakat, akiket nagyon szeretek, hogy támogassák azzal a fesztivált, hogy megváltják a jegyet és eljönnek. – mondta Nóra kérdésünkre, hogy mit üzen a csíkiaknak.

A teljes képhez az is hozzátartozik, hogy idén a romániai Nemzeti Kulturális Alap (AFCN)-hez a Jazz Do It néven benyújtott, sikeres pályázatuk révén a fesztivált utcai koncertsorozattal kínálták erdélyi városokban. Hargita Megye Tanácsa és a Hargita Megyei Kulturális Központ támogatásával pedig idén is ingyenes koncertek voltak a megyében, de ezúttal 2-2, a hivatalos programban is szereplő neves bandát lehetett Székelyudvarhelyen és Gyergyószentmiklóson meghallgatni: a Finucci Bros Quartet, valamint a Zoohacker Remake Orchestra feat: Lylit (ex-Parov Stelar Band) & Random Trip (HU-AT).

ezt Richard Bonától idézzük, a csíkszeredai koncerten hangzott el.

Richard Bona a vasárnapi koncertje előtti villám sajtótájékoztatón mondta el: gondolkodás nélkül mondott igent a csíki felkérésre, hiszen „ismeretlen új helyekre utazáskor mindig önmagunkkal is találkozunk”. Szerinte az új helyszín, a változás ezért nagyon jó dolog, és egyáltalán nem számít a fesztivál nagyságrendje – mint mondta, soha nem hallott szibériai kis településeken is ugyanilyen örömmel lépett fel. Hozzátette, hogy 1979 környékén járt először Romániában, és hogy tetszik neki Csíkszereda.

A Mandekan Cubano-val tartott Mikó-vári koncertjükön, ahogyan várhattuk, afro-kubai ízű dzsesszmuzsikát hallgathattunk, sok congával, és zseniális zenetudással. A fesztivált nagyszabású záróbuli, a Zoohacker Remake Orchestra feat: Lylit (ex-Parov Stelar Band) & Random Trip (HU-AT), és a hajnalig tartó búcsú örömzenélés zárta.