A magyar nyelvterületen egykor széles körben elterjedt, ám együtt a legritkább esetben megszólaló hangszereket hozott össze különleges zenei formációba a Pengetős Trió. A magyarországi zenekarral két fellépés alkalmával találkozhatott az erdélyi közönség a napokban. Az együttes tagjaival pénteki, csíkszeredai koncertjük után beszélgettünk.

Ölbeli kisdedek, óvodás- és kisiskolás korú gyermekek és szüleik töltötték meg a csíkszeredai Zengő Tér Kulturális Központ rendezvénytermét pénteken délután. A közönség a Pengetős Trió interaktív, hangszerbemutatóval egybekötött koncertjére érkezett. Ha pedig oda érkezett, akkor tapsolt, énekelt és megismerkedett a citera, a koboz és a tambura különleges hangzásvilágával. Ezen hangszerek megszólaltatói Berta Alexandra (citera, ének), Csenki Zalán (koboz, furulya) és Horváth Bálint Máté (tambura, ének) voltak. Ők alkotják a Pengetős Triót. A zenekar tagjaival a fellépést követően ültünk le beszélgetni.

Mint Berta Alexandra érdeklődésünkre elmondta, a „pajtakult” (hivatalosan: Kárpát-medencei Kultúrpajta és Tündérkert hálózat, szerk. megj.) keretében érkeztek Magyarországról Erdélybe. „Ez volt a második koncertünk. Tegnap voltunk Szamosújváron, és most itt Csíkszeredában. Megyünk majd még Vajdaságba is. Ez egy koncertsorozat az Erdélyi Hagyományok Háza és a Magyarországi Hagyományok Háza közös szervezésében” – mondta el a fiúk által egyöntetűen zenekarvezetőként megnevezett Alexandra.

Hangszerválasztás, elköteleződés

Azt is megtudtuk, hogy Erdéllyel, erdélyiekkel családi utazások, népzenei gyűjtőutak, nyári népzene- és néptánctáborok, kirándulások alkalmával építettek ki kapcsolatokat elsősorban. Rokoni szálak nem fűzik őket ide, bár Zalán egyik keresztszülője a Nyárádmentén él. És hogy hogyan választották ki hangszereiket és hogy lett a hangszertanulásból népzenei karrier és a Pengetős Trió?

Alexandra Pakson járt zeneiskolába, ahol a beiratkozáskor el kellett döntenie, milyen hangszert szeretne elsajátítani.

„Volt egy hangszerbemutató koncert, ahol meghallottam a citerát, és nagyon megtetszett a hangja, illetve az, hogy lehet hozzá énekelni. Ez nekem fontos volt, és így kiválasztottam, hogy akkor nekem ez a hangszer tetszik. Szívesen csináltam, jól is ment, és egy csomó élményt szereztem nyári táborok kapcsán. Aztán hallottam az első mesteremet citerázni, és végképp eldöntöttem, hogy elköteleződök a hangszer mellett” – osztotta meg.

Bálint útja nem volt ilyen egyenes a tamburához. Először trombitálni kezdett, és egy évvel később, párhuzamosan kezdett el tamburázni. „Hogy miért, az pedig talán oda vezethető vissza, hogy a családom az a Mura-menti horvát falvakból való. Nekem már ismerős volt alapvetően a horvát népzene, meg a tamburazene. Indult egy képzés Nagykanizsán, a Horváth Önkormányzatnál, ott kezdtem el tamburázni” – idézte fel Bálint.

Zalán sem a kobozzal kezdte a hangszertanulást, számára a furulya volt az első népi hangszer, amin játszott, Hodorog András, klézsei furulyástól tanult. „Szegeden volt egy kurzus, oda többen a korosztályomból elmentünk, akikből egyébként aztán a Korinda zenekarnak a magja is képződött később, ami a mai napig működik. Később jött nekem a koboz Szegeden, Fábry Géza és a Mestertanoda kapcsán. Táborokban, itt-ott tanultam még tovább a furulyán is, kobzon is, aztán a Zeneakadémia volt a következő állomás” – mondta el Csenki Zalán.

Egyedül nem megy

A koncerten elhangzott a hangszerismertetők során, hogy a három hangszer közül külön-külön mindegyik megállta a helyét annak idején, akár egy kisebb mulatságot is meg tudtak tartani a citera, a koboz, vagy éppen a tambura zengése mellett. Arról, hogy a három hangszert miképpen hozták „egy fedél” azaz, trió alá, az ötletgazda, Alexandra mesélt.

„Az én fejemben és szívemben született meg. Sokat kísérleteztem azzal, hogy citerásként mit tudok kezdeni magammal. Az nyilvánvaló volt, hogy egyedül nem lehet citerásként megállni a helyünket. Akkor próbálkoztam eleinte nagyobb formációkkal, aztán ezekből a nagyobb formációkból valahogy mindig oda lyukadtam ki, hogy a három pengetős a legjobb. Az élet szépen kikristályosította számomra, hogy ez így lesz jó” – elevenítette fel a trióhoz vezető utat.

Alexandra a Zeneakadémia népzene tanszékén már végzett és tanított, amikor Zalán felvételizett. A citerás már akkor felfigyelt a tehetséges zenészre, akit először egy lemezfelvétel kapcsán szólított meg, majd állandó zenésztársakká váltak. Az induláskor Csasznyi Imre játszott a zenekarban tamburásként, két év elteltével csatlakozott Bálint.

„Így lett ez a hármas. Az az igazság, hogy a gondolat az bennem született meg, én hívtam össze a formációt, de nagyon hálás vagyok azért, hogy mindenki beleteszi a magáét. Így hármunkkal és a hármunk tudásával, a hármunk személyiségével, a hármunk hangszeres muzsikájával és mindennel együtt egy egész ez a trió”– foglalta össze Alexandra.

Magyar és környékbeli népek dallamai

A zenekar repertoárjában a három hangszer saját repertoárjának valamiféle metszetei fedezhetőek fel – árulta el Zalán, amikor arra kérdeztünk rá, hogy hogyan áll össze a trió zenei programja.

„A tambura és a citera talán több helyen talált helyileg. A koboz talán még a citerával találkozhatott a legtöbbször hagyományosan. Egyébként nem csak magyar népzene, hanem például a délszláv népek zenéje, horvát, szerb, többféle is előkerül, illetve a koboz mentén főleg a román népzene, ami bele-belekerül az anyagokba. Játszunk szinte az egész magyar nyelvterületről, innen-onnan mindenféle dallamokat” – tette hozzá a kobzos.

Erdélyben talán a tambura tűnik a legismeretlenebbnek a zenekedvelők számára, ezért Bálintot arra kértük, meséljen kicsit részletesebben erről a különleges hangszerről és arról, hogyan illeszkedik bele a zenekarba.

„A basszprím tamburával könnyű dolgom van, olyan formán, hogy az a tamburazenekarban is tercszólamokat, ellenszólamokat vagy hasonlókat játszik, ami a dallamot kíséri. Ezt a funkciót is igyekszem a Pengetős Trióban megszólaltatni. Ezek mellett persze szólisztikus részeket is kell és lehet vele játszani, de akár a kíséret megszólaltatására is alkalmas, hogy akkordokat fogjak rajta, és ritmizáljak. A szamica tambura pedig alapvetően egyke tamburának is nevezhető, ami szinte mint a citera, önmagában játszott csak, és többnyire énekszót kísért. Mindenképp valami olyan hangszer mellé állítható be, ami kíséretet tölt be, például a koboz” – osztotta meg Horváth Bálint.

A hangszerek funkcióival kapcsolatosan Alexandra vette át a szót. „Én kakukktojás vagyok ilyen szempontból, mert én ugye nem nagyon tudok kísérni, illetve tudok, de csak a dallamjátékkal együtt. Az én hangszerem, a citera ilyen. Úgy szokott ez inkább történni, hogy például amikor a szamica játszik a kobozzal, akkor ők duóban játszanak, és nem kell a citera. De a koboz is és a tambura is megjelenik, dallamjátékkal és kísérettel is, erre figyelünk, hogy egyenlő arányban legyen ez jelen” – mondta el.

Továbbgondolt népzene

Arról, hogy milyen stílusú zenét játszanak, Zalán vallott. „Szerintem nincsen külön stílus-elnevezésük. Hogyha meg kellene határozni, valahol szerintem akkor vagyunk a legközelebb, hogyha a népzene és a világzene határára tesszük valahol. Olyan értelemben nem fúziós zene, hogy nem keverünk mindent mindennel. Igazán stílusokat nem keverünk, hanem alapvetően népzenei jellegű gondolkodást, illetve a hangszereknek a saját játéktechnikáját igyekszünk megtartani. Viszont mivel ezek a hangszerek eleve nem játszottak így együtt, és olyan tehetségekről játszunk, ahol esetleg a hangszer idegen, ezért adaptálódnak egymáshoz, tehát a népzenének ilyen értelemben továbbgondolt változata” – írta körül.

A zenekart hét éves működése során leginkább hagyományőrző rendezvényekre hívták meg. A népzene iránt érdeklődő gyerek- és felnőtt közönség egyaránt szívébe zárta a zenekart, de adódtak már olyan helyzetek is, amikor „nem szakavatott” fülek hallgatták a triót. „Népzenei-, világzenei rendezvények jelentik a fő vonalat, ahol szerepelni szoktunk, de most például éppen készülünk Finnországba, ahol a kis helyi magyar közösség mellett a helyieknek is játszunk majd” – mondta el Alexandra.

 „A külföldi utak sűrűsödtek be kicsit az életünkben. Pár napja érkeztünk Erdélybe. Innen megyünk haza, pár nap múlva utazunk Finnországba, utána következik a Vajdaság. Ezeknek a fellépéseknek a zenei repertoárjának az összeállítása vár ránk, és hogy kitaláljuk, a repülőn milyen hangszereket lehet utaztatni” – fűzte hozzá Bálint.

A jövőbeni tervekről Alexandra vallott. „A formáció terveit nézve, ami most következik, az az, hogy egy repertoár-frissítés jön. Az Este nálunk című lemezünk pár évvel ezelőtt készült el. Nem mondom, hogy most újabb lemez érkezik, de azóta vannak új számaink. Amikor ilyen sűrűn vannak koncertjeink, akkor érlelődnek a műsorszámaink, viszont most már megérett a helyzet arra, hogy újra összedugjuk a fejünket és valósuljon meg egy alkotási folyamat. Ennek sokszor az idő szab gátat, de bízom benne, hogy megvalósul” – foglalta össze Berta Alexandra.

A csíkszeredai esemény a Zengő Tér szervezésében az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány és a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jött létre, valamint a Kárpát-medencei Kultúrpajta és Tündérkert hálózat program keretében valósul meg.