Tcha Limberger immár visszajáró fellépőnek számít a mérai Világzenei Csűrfesztiválon, de több más erdélyi színpadon is megfordult. A világtalan muzsikus, akit a The Sunday Times egyik cikkében a „cigányzene királya”-ként ünnepelt, bár belgiumi származású, erős szálakkal kötődik Erdélyhez: az itteni népzene ihletett előadója, háza van Kalotaszegen, ráadásul ízesen, tökéletes kiejtéssel beszéli a nyelvünket. Idei nyári fellépése alkalmával elárulta, úgy illik, hogy minden prímásnak legyen egy legényese, így hát ő is írt egyet, amit el is játszott Mérán.

Az, hogy muzsikus lesz belőle, már egész fiatalon eldőlt. „Két évesen már flamenco lemezeket hallgattam. Anyám így altatott, az volt az esti szertartás. Hatévesen kezdtem el gitározni, 7-8 évesen már elég rendszeresen léptem fel koncerteken” – idézi fel a kezdeteket.

Mindez tulajdonképpen természetes volt, hiszen belgiumi szintó családban született. A szintó a magyarul német cigányokként is emlegetett nyugat-európai romákat jelöli, akik önmaguk megnevezésére a manus szót is használják. Már a nagyapja is zenész volt, hegedűs, aki nagyon szerette a szomorkás magyar kávéházi zenét. Az apja sokoldalú muzsikus volt, gitározott, zongorázott, bőgőzött és énekelt, sokat turnézott egy Django Reinhardt stílusában játszó zenekarral. A jazztörténet kiemelkedő alakjai között számon tartott Django Reinhardt egyébként maga is szintó volt.

Meghallani és megszeretni

Úgy emlékszik, hogy 12-13 éves lehetett, amikor először hallott magyar cigányzenét a kitűnő budapesti, de akkor már Münchenben élő prímás, Horváth Toki Gyula előadásában. Akkoriban még csak klarinéton és gitáron játszott.

„Tizenhét évesen vettem először hegedűt a kezembe. Nem gondoltam, hogy ez lesz a fő hangszerem” – mondja Tcha Limberger. De a hegedű hamar átvette a hatalmat. Nagyon jól klarinétozott, de valami miatt mégis a hegedűt választotta, s Budapestre utazott, hogy ott tökéletesítse a tudását. Az akkor még csak 17 éves, időközben világhírű zenésszé vált, jelenleg Amerikában élő ifj. Horváth Bélától tanult, de sokat járt éttermekbe is, hogy cigányprímásokat hallgasson.

Akkoriban már beszélt magyarul, ugyanis pár évvel korábban Kállai Zsolt, egy Belgiumban élő hegedűs azt mondta neki, hogy ha nem tanulja meg a nyelvet, sosem tud majd igazán jól magyar cigányzenét játszani. Így aztán vásárolt egy 15 leckéből álló nyelvkönyvet. Tizenegy lecke után annyi kérdése gyűlt össze, hogy egyértelművé vált, autodidakta módon nem fog boldogulni. Tanár után nézett, s egy éven át járt rendszeresen órákra. „Amikor kezdtem jobban beszélni, sok bajom volt a szórenddel. Az utóbbi időben, hogy kevesebbet beszélek magyarul, előfordul, hogy ez vagy az a szó nem jut eszembe, de ez hasonlóképpen van bármelyik nyelvvel” – mondja.

Budapesten másfél évet töltött a hegedülés, a magyar cigányzene és a magyar nyelv tanulmányozásával. Amikor helyi fiataloknak mesélte, miért van Magyarországon, azok nem értették, hogy mit akar a cigányzenével, a magyar nótával, azt javasolták, inkább az erdélyi zenével kellene foglalkoznia.

„Először az Ökrös zenekar egyik, kalotaszegi mulatós énekeket tartalmazó lemezét hallottam. Nagyon tetszett. Aztán egy barátnőm mondta, hogy lesz Kalotaszentkirályon egy tánctábor, elhatároztam, hogy elmegyek” – meséli Tcha Limberger. Ez 2001-ben történt, s a döntés nagyban meghatározta a zenei pályafutását.

Erdély befogadta

Egyik éjszaka, a táborból a szállására tartott, amikor elment egy kocsma terasza mellett. „Ni, ez roma csávó” – mondta rá valaki. Az a valaki Fodor Sándor Neti, az egyik leghíresebb kalotaszegi prímás volt, a társágában pedig ott volt még Cilika Gyula és Varga István Kiscsipás, szintén híres muzsikusok. „Elő a hegedűvel” – vezényelt Neti Sanyi bácsi, s hajnalig húzták. „Egyből befogadtak. Bár a repertoárt nem ismertem, tudtam a prímásokat kísérni” – emlékszik vissza arra az éjszakára Tcha Limberger.

Amikor először bevették egy erdélyi bandába, nem jött, hogy elhiggye. „Engem, belga létemre?” – kérdezte értetlenkedve. 2007-ben már ő alakított saját, erdélyi zenét játszó zenekart, a Kalotaszeg Triót, Berki Viktorral és id. Toni Rudolffal közösen. A trió, melynek jelenlegi tagjai id. Toni Rudolf és ifj. Toni Rudolf, egy CD-t adott ki, míg a cigányzenét játszó Budapest Gipsy Orchestrával két CD-t jelentetett meg.

A Kalotaszeg Trió és a Budapest Gipsy Orchestra mellett Tcha Limberger egy sor más zenei projekt részese, több együttessel koncertezik. Tavaly egy belga gitárossal turnézott Erdélyben, Sepsiszentgyörgyön, Marosvásárhelyen és Székelyudvarhelyen is felléptek, idén pedig az Egyfeszt meghívottja volt, ahol a Tokos zenekarral együtt muzsikált. „A jazzben vagyok a legotthonosabb” – mondja. Ebbe a műfajba is be-be csempészi az erdélyi népzenét, a Gyöngyvirágos című népdalnak elkészítette egy jazzváltozatát is.

Nem csak a hegedűnek lett elismert mestere, elmélyült a magyar nyelvben is. „Nagyon szeretem a kalotaszegi beszédet, de a gyimesi- és a székely tájszólást is. (…) Ellenben nem szeretem, ahogy a fiatalok beszélnek Budapesten, a tévés magyar szinkront pedig kifejezetten utálom, annál csúnyábbat el sem tudok képzelni” – árulta el a Maszolnak.

2005-ben vett egy házat a Bánffyhunyad közelében levő Magyarókerekén. „Megtetszett a hagyományos ház, s hagyományos módon újítottuk is fel, kalákában tapasztottuk újra a falakat” – meséli a jelenleg Baszkföldön élő muzsikus.

Tcha Limberger vakon született, így nem éli meg veszteségként, hogy nem lát. Azonban van valami, ami miatt sajnálja, hogy meg van fosztva egyik érzékszervétől. „A magyar nóta az egyetlen dolog, ami miatt látni szerettem volna. Hogy jobban értsem, mik azok a mozdulatok, esetleg arckifejezések, amikkel vezeti a prímás a bandáját. Azt mondják, hogy a vonót nézik, a vonót követik mindig a zenekar tagjai. Mivel nem láttam a példaképeimet, én nem tudtam tőlük ezt eltanulni, csak a hang után mentem” – mondja a belga prímás, aki egy kicsit erdélyi is.