Népzenészek százait nevelte ki az elmúlt évtizedben a székelyudvarhelyi Népzeneműhely. Amikor a helyi táncházmozgalom elindult, még Csíkszeredából és Sepsiszentgyörgyről hívták a zenészeket, hiszen Udvarheynek nem volt egy zenekara sem, amely húzhatta volna a talpalávalót. Ezen akart változtatni tíz esztendeje a Kaszaj Egyesület, melynek egyik alapítótagját, Kinda Botondot kérdeztük az általuk megálmodott, immár tízéves Népzeneműhely tevékenységéről.

Tizenkét-tizenhárom évvel ezelőtt néhány lelkes néptáncos úgy döntött, beindítják a táncházmozgalmat Székelyudvarhelyen is. Bár az érdeklődés hatalmas volt, hamar kiderült, hogy a környéknek nincsenek népzenészei, akik biztosítanák a muzsikát egy-egy ilyen estén. Kinda Botond, az erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány székelyudvarhelyi irodavezetője és a Kaszaj Egyesület égisze alatt futó Népzeneműhely egyik alapítója úgy fogalmazott, hogy „nem táncház az, ahol nincs élőzene”. Ezt a problémát néhány évig azzal igyekeztek orvosolni, hogy Csíkszeredából és Sepsiszentgyörgyről hívtak meg zenészeket, de tíz évvel ezelőtt úgy döntöttek: Székelyudvarhely ki kell nevelje a saját népi hangszereseit.

Kinda Botond úgy emékszik vissza, hogy a Népzeneműhely elindulásának legfeljebb az első két évben volt szüksége arra, hogy „reklámozza” a képzéseit. Azóta már inkább az jelenti a kihívást, hogy mindenkit fogadni tudjanak, akik hangszeren szertnének játszani. Az érdeklődés első perctől halamas volt, amely megerősítette őket abban, hogy a közösségnek tényleg van igénye erre. Elindulásukkor 30 tanulni vágyóval kezdték meg a munkát, mára több mint száz személyt oktatnak. A hét-nyolcéves diákoktól a 70 éves korosztályig mindenki megfordult már náluk.

A Népzeneműhely állandó hangszeres képzései a hegedű, a brácsa és a nagybőgő oktatását fedik le, de volt néhány év, amikor furulyázni is tanították az érdeklődőket. Jelenleg úgy látják, hogy a cimbalomra lenne hatalmas igény, de egyelőre nem találtak oktatót hozzá.

A székelyudvarhelyi Népzeneműhely fennállásának tíz éve alatt 347 diákkal dolgozott, melyből több mint százan ma is aktív zenészek. Kinda Botond úgy fogalmazott, hogy számukra az, hogy Udvarhelynek jelenleg három zenekari formációja is van, melyeknek tagjait a Népzeneműhely nevelte ki, hatalmas siker, és valamilyen formán a kezdeti cél elérése is, hiszen néhány éve már nem kell máshonnan zenészeket hívni a táncházakba.

Kérdésünkre, hogy melyek a céljaik a következő tíz évre, Kinda Botond elmesélte, hogy már jövő héten egy új projektbe kezdenek: rögtön két csoporttal, egy kezdővel és egy haladóval elindul a népdaloktatás. Elmondása szerint a ma emberének rengeteg lehetősége van, hála a digitális világnak. Kár lenne, ha épp a magyar népi kultúrával való kapcsolattartásra nem lenne, éppen ezért azok a fiatalok, akik már nem érték meg azt a világot, mikor mindez még természetes volt, meg kell kapják valahonnan a szükséges tudást hozzá. Úgy látja, ismét népszerű, mondhatni divatos kezd lenni a táncház. A táncház pedig az a tér, ahol a néptáncos, a népzenész és a népdalénekes találkozhat, és együtt alkothat valamit. Ezeket az alkotni vágyókat igyekszik segíteni a Népzeneműhely.