A székelyudvarhelyi Bodó Tamás gyerekkorát első osztálytól kezdve meghatározta a kosárlabda, de csak fiatal felnőttként fogalmazódott meg benne, hogy ebből komoly sportkarrier is lehet. Amikor a Gyergyónál játszott, több nagymúltú csapat is felfigyelt rá, de neki fontos szempont volt, hogy a saját szülővárosához közeli régiót képviseljen. A Marosvásárhelyi VSK nagy szintlépést jelentett neki, elsősorban azt kellett megszoknia, hogy a fókuszt folyamatosan fent kell tartania, és nagyon kevés hibázási lehetősége van. Szerinte a csapategység fenntartását segíti, ha az edzések mellett külön csapatépítő programokat is tartanak. A kosár mellett az autókban lelte meg másik nagy szenvedélyét, amikor ideje engedi, szívesen foglalkozik a szerelgetésükkel is. Úgy érzi, a következő szezonban jobb eredményeket is elérhetnek a csapattal a bajnokságban.

– Hogyan ismerkedtél meg a kosárlabda világával?

– Én eleinte a játszótéren mindig fociztam, de első osztályban a tornatanárunk észrevette, hogy jól mozgok. Elhívott egy kosáredzésre, a második félévtől pedig el is kezdtem a sportot. Miután elmentem az első edzésemre, ottragadtam, egészem mostanáig.

– Kezdetben mennyire volt fontos része a mindennapjaidnak?

– Gyerekként még hobbiként fogtam fel, az volt a cél, hogy mozogjunk, és minél inkább lekössük valamivel a figyelmünket. Hiperaktív gyerek voltam, otthonról is küldtek, hogy a fölös energiáimat vezessem le. Nyolcadik osztályig otthon, Székelyudvarhelyen játszottam, utána ott már nem foglalkoztak a nagyobb korosztályokkal. Úgy tűnt, abba fogom hagyni, aztán elkezdtem Sepsiszentgyörgyön játszani. Ott összesen két évet töltöttem, akkoriban otthon jártam iskolába, meccsek előtt felmentem egy-egy edzésre és a meccsekre. Utána Gyergyóba szerződtem, a másodosztályba, ott kezdtem el komolyabban azt érezni, ebből lehet valami.

– Akkor fogalmazódott meg ez először benned?

– Igen, úgy éreztem, ezzel komolyan kell foglalkoznom a jövőben. Ott is eltöltöttem két évet, felfigyelt rám több erős csapat is az elsőosztályból. A második év lejártakor megkerestek a vásárhelyiek, azóta pedig itt játszok.

– Mennyire volt könnyű ez a döntés, voltak akkoriban más opciók is, amelyeken elgondolkodtál?

– Volt több megkeresés is abban az időben, de a legfőbb szempont nekem az volt, hogy közeli a csapat, nem sodródok annyira messze otthontól. Így a hozzánk közeli régiót tudom erősíteni, ami nekem nagyon fontos volt, amikor döntést hoztam.

– Olyan csapathoz szerződtél, amelynek nagy múltja van a romániai mezőnyben. Hogyan élted meg ezt a szintlépést?

– Kezdetben nagy szintlépést jelentett a B divízióhoz képest. Teljesen más a játék, nagyobb fizikai teljesítmény kell hozzá. Nekem akkor még hiányzott nagyon sok dolog, amit kisebb szinteken soha nem tanítottak meg, de a vásárhelyi csapatnál azok már alapvetőnek számítottak. Minden sokkal keményebben működött, mint korábban, a játék is sokkal gyorsabb, emiatt jobban kellett fókuszálnom és nem volt sok hibázási lehetőség. Ehhez a szinthez idővel fel kellett nőnöm.

– Számodra a tempó felvevése vagy a koncentrációd erősítése volt nehezebb?

– A fizikális részével sosem volt nagy gondom. Ami a sebességet és az erőnlétet illeti, az nálam szerencsére mindig jónak bizonyult, inkább a mentális része okozott számomra kihívást. Ott kellett lennem fejben minden helyzetben, folyamatosan, ez egyértelműen nehezebb volt.

– Nyilvánvalóan fiatal játékosként még sok lehetőséged van fejlődni, jelen pillanatban miben szeretnél a leginkább előre lépni?

– Mindenképp szeretnék fejlődni a labdavezetésekben és az ahhoz hasonló dolgokban. Attól egy kicsit tartok néha, ezért a teljes nyaramat arra fordítom, hogy ebben fejlődni tudjak. Nemrég jöttem vissza Marosvásárhelyre, innentől kezdve ez lesz a fókuszban. Fontos, hogy bátrabban és magabiztosabban tudjam ezeket a dolgokat megcsinálni a pályán.

– Ha a csapat múlt szezonját nézzük, mennyire vagytok elégedettek vele?

– A bajnokságban elérhettünk volna jobb helyezést. Voltak olyan hibák, amelyek nagyon lehúzták a csapatot. A Román Kupában szerencsére sikerült sokkal jobban teljesítenünk, majdnem döntősök lettünk. Összességében hosszú szezon volt, edzőváltással, sok sérüléssel, kicsit a végére el is fáradtunk mentálisan.

– Szerinted csapatszinten hogyan lehet ezeket a nehéz szituációkat megtanulni kezelni?

– Fiatalként évről évre egyre jobban lehet belerázódni ezekbe a helyzetekbe is. A fejlődéssel együtt az is jön, hogy ezeket könnyebben tudom időről időre átvészelni. Csapatszinten szerintem jót tudnak tenni azok a csapatépítő programok, amik nem kizárólag a kosárlabdára fókuszálnak, hanem kicsit kikapcsolnak minket.

– Ha már a kikapcsolódást említetted, nekik vannak-e külön hobbijaid a kosár mellett?

– Nagyon szeretem az autókat, és mindent, ami hozzájuk kapcsolható. Szoktam szerelgetni, amikor van időm, eljárok autós közegekbe is. A kosárlabda mellett az számomra a legfontosabb kikapcsolódási forma.

– Ami a csapatot illeti, milyen célkitűzéseitek vannak a következő szezonra?

– Mindenképp jó lenne olyan eredményt elérni a Román Kupában, mint idén vagy még jobbat. A bajnokságban is javulni szeretnénk, ott a rájátszás elérése lesz az elsőszámú célunk.