Nagypályán kezdte a focit, egy internetes hirdetés ösztönözte a teremlabdarúgás kipróbálására a marosvásárhelyi Iszlai Richárdot, aki ma már 24 évesen rutinos játékos a sportágban. Pályafutása során bajnoki címet nyert a Csíkszeredával, a hargitai klub viszont rögtön a siker után csődbe ment, megmutatva ezzel, hogy mennyire bizonytalan a hazai csapatok anyagi helyzete. A 24 éves játékos ezzel együtt igyekszik saját céljaira fókuszálni és minél inkább segíteni csapatát. Kikapcsolódásként szívesen horgászik, valamint tölti az időt barátaival és barátnőjével.

Iszlai Richárd Marosvásárhelyen született 1999-ben. Pályafutása során játszott már szülővárosában, Déván, Csíkszeredában és Székelyudvarhelyen is, a nyáron pedig több év után hazatért Marosvásárhelyre, ebben a szezonban a VSK együttesét erősíti.

„Számomra a teremlabdarúgás 2016-ban kezdődött. Akkor még nagypályán játszottam, egyik csapattársam pedig látott egy hirdetést a neten arról, hogy ifi játékosokat keresnek. Úgy voltunk vele, megpróbáljuk. Később megtetszett nekünk a sportág, a nagypályás foci mellett párhuzamosan kezdtük űzni, hosszú távon én csak a futsalnal maradtam” – elevenítette fel a sportággal való megismerkedését Iszlai Richárd.

Kezdetben, néhány hónapig az ificsapatnál játszott, de a vásárhelyi csapat hanyatlása miatt könnyű volt számára felkerülni a felnőttek közé. Onnan kezdődött számukra a sportág igazán nehéz része, itt dőlt el, sikerül-e hosszú távon feljebb jutnia és fejlesztenie magát.

„Minden nap új kihívás számomra, de a pályafutásom során voltak olyan mélypontok, amikor azt éreztem, nem bírom ezt már tovább, teljesen ki voltam készülve. Mégsem adtam fel, mert a körülöttem lévők mindenben segítettek és támogattak, így nem is fogom feladni” – tért ki a sportolói lét során tapasztalt nehézségekre a teremfocista.

Sportkarrierjéről elmondta, bizonyos helyeken, például Csíkszeredában maradt volna hosszabb távon is, hogy ha a bajnokság megnyerése után nem mond csődöt a klub. Játékostársaival akkor és azóta sem értik, mi történt ott a szezon végén.

„A romániai csapatok többségének problémái vannak anyagi biztonság szempontjából. Ebben a sportágban egyik a napról a másikra bármi megtörténhet. Országos szinten nem fektetnek eleget a futsalba, nem értem miért nem szeretik, de ez a helyzet folyamatos bizonytalanságot jelent” – tért ki a sportággal kapcsolatos anyagi problémákra is Iszlai, hozzátéve, hogy a válogatott felkészülését és összetartását tekintve nem érzékelhetők hasonló gondok.

Számára abból a szempontból nem jelentett hátrányt a gyakori klubváltás, hogy barátságos emberként általában könnyen megtalálja a közös hangot az új csapattársakkal. Mivel a bajnokság mezőnyéből egyébként is sok embert ismer, nem nehéz számára a beilleszkedés. Szerinte néhány hónap kell az összeszokott csapatjáték kialakulásához, de alapvetően ez is könnyen szokott menni neki.

Nyáron azért tért vissza Székelyudvarhelyről a Marosvásárhelyi VSK-hoz, mert utóbbi klub nagyobb anyagi biztonságot tudott nyújtani neki. Emellett az is sokat számított neki, hogy hat évig folyamatosan más városokban játszott és már hazavágyott, a folytatásban újra hazai környezetben játszhat. Szeretne hosszabb távon is a klubnál maradni, de nem láthatja előre, mit hoz számára a jövő.

„Erre a szezonra célkitűzésünk a play-off, én személyesen arra törekszem, hogy minél inkább segíteni tudjam a csapatunkat és jó idényt fussunk, bár idén nem a bajnokság megnyerése a szándék. Pályafutásom során az eddigi legnagyobb álmomat már elértem a válogatottba jutással, szeretném, ha most ki tudnánk jutni az Európa-bajnokságra” – osztotta meg a teremlabdarúgó, aki 2021-ben kapta meg első meghívóját a nemzeti csapatba, ami akkor a lehető legnagyobb örömöt jelentette számára, visszaigazolást adva arról, hogy beérett a sok edzés és munka gyümölcse.

Úgy véli, eddig megszerzett tapasztalata segíteni fogja a folytatásban, mert az évek során Románia legjobb futsalosaitól tanulhatott. Szabadidejében szeret kirándulgatni, halászni, barátaival és barátnőjével időt tölteni, elsősorban ezek a dolgok kapcsolják ki őt a mindennapi körforgásból.