Lukács Renátát kisebb sokként érte, amikor edzője közölte vele, Székelyudvarhelyen 2025 második legjobb fiatal női sportolójának választották. A fiatal atléta az őt lelkileg is megviselő sérülése után tudott olyannyira talpra állni, hogy csak kicsivel maradt el az országos dobogótól távolugrásban. Tavaly decemberben viszont fontos döntést hozott karrierjét illetően: mivel úgy érezte, hogy az ugrás már nem megy neki igazán jól, változtatni készül. Többévnyi kihagyás után visszatért a sprinthez, idén pedig arra koncentrál, hogy korábbi egyéni rekordjait megdöntse és a lehető legtöbbet tudjon fejlődni. Szomorúan látja, hogy Székelyudvarhelyen a vele egykorú fiatalok nagy része nem tud sokat az atlétikáról, ezért az utánpótlás helyzete sem egyszerű a városban, de a sportolói közösség mindig összetartó volt.

„Hatévesen kezdtem atlétikára járni. Akkor csak azért mentem, hogy sportolhassak. Elkezdtem az edzéseket, egy idő után pedig már versenyekre is mentem. Utána kezdtünk el specializálódni számokra, tehát felmértük, hogy ki melyik próbában lenne igazán jó” – idézte fel az első éveket Lukács Renáta.

Az elején nem is volt számára egyértelmű, hogy a próbák és a versenyszámok közül melyikben a legjobb, de a kezdetektől fogva a sprintben és az ugrásban érezte igazán erősnek magát, a folytatásban ezekre helyezte a hangsúlyt.

Közel három évig hobbiként tekintett az edzésekre, 2017-ben jött el az a pont számára, amikor először kipróbálta magát egy versenyen. Akkortól kezdve komolyabban vette a felkészülést és még fontosabbá vált számára a sportág.

Többévnyi versenyzés után, 2023 decemberében jött el karrierje eddigi egyik legemlékezetesebb pillanata. Akkor ugrotta meg először hivatalosan az öt métert, ami hatalmas mérföldkövet jelentett az életében.

„Jelenleg tizenegyedikes vagyok, elég sok a tanulnivaló, jelenleg a jogosítványt is csinálom, úgyhogy elég húzósak a mindennapjaim. Megpróbálok mindenre időt szakítani, többek között edzésre járni is”– tért ki heti programja zsúfoltságára a fiatal sportoló.

Tavaly a korosztályos országos bajnokságon csak kicsivel maradt le a dobogóról, negyedik helyével rendkívül elégedett lehetett, hiszen nehezen indult neki az az év. Komoly sérülés miatt ki kellett hagynia néhány hónapot, így kicsit lemaradt a többiekhez képest. A felkészülési lehetőségeihez képest tehát igazán bravúros volt az eredménye.

„A sérülés nekem nagyon rosszul esett, nem voltam rá felkészülve, hogy ki kell hagynom két-három hónapot. Nem tudtam mit csinálni a hétköznapokban, annyira az életem részévé váltak az edzések. Az ugrás szüneteltetése is rosszul esett a szívemnek, hiszen tíz évig ugrottam, viszont úgy érzem, nem ment már annyira és próbálok abban fejlődni, amihez szerintem van tehetségem” – mondta el az elmúlt időben megélt nehézségekkel kapcsolatban.

Teljesítményét szülővárosában így is elismerték, a múlt év legjobbjairól szóló Székelyudvarhelyi Sportgálán ugyanis a lányok utánpótlás kategóriájában a második helyen végzett. Erre az elismerésre egyáltalán nem számított, kisebb sokként érte, amikor az edzője közölte vele a hírt. Számára rendkívül jó érzés volt, hogy a legjobbak közé választották.

„Idén más céljaim vannak. Tavaly decemberben úgy döntöttünk az edzőmmel, hogy kicsit hanyagoljuk az ugrást. Az év vége felé azt éreztem, hogy már nem megy annyira jól. Ezért inkább a sprintszámokra kezdtem fókuszálni. Erre az évre csak az a célom, hogy a saját rekordjaimat megdöntsem és magamat felülmúljam. 2023 elején még sprinteltem, utána nagyjából két évet kihagytam, tavaly kezdtem el magam sprintelni. Újra vissza kell szoknom ebbe, de szerintem jó úton haladok” – részletezte.

Mint hozzátette, amikor elmennek versenyekre, azt látják, hogy a bukarestiek és a bákóiak mérföldekkel előttük vannak a próbák túlnyomó részében. Nekik minden lehetőség adott felkészülni a versenyekre.

„Ahhoz képest, hogy nekünk szinte semmi lehetőségünk nincs, mégis a középmezőnyben végzünk, ami szerintem jó eredménynek számít. Udvarhelyen nem is fektetnek akkora hangsúlyt az atlétikára, mint más sportokra. Annak ellenére, hogy a sportok királynőjeként tartják számon, a velem egykorúaknak fogalma sincs arról, miből áll az atlétika. Nekem ez nagyon rosszul esik, hogy a kézilabdához vagy a focihoz képest egyáltalán nem népszerű. Sokan azt hiszik, csak futunk. Nem látnak bele abba, hogy rengeteg versenyszám van, amit ki lehet próbálni” – jegyezte meg a sportág székelyföldi népszerűtlenségével kapcsolatban a fiatal sportoló.

Ennek ellenére a többiekkel olyan közösséget alkottak, amelynek tagjai mindent megtettek céljaik eléréséért, ezekre pedig mindig büszkék lesznek.

Lukács Renáta elképzelhetőnek tartja, hogy nyártól meggondolja magát az ugárssal kapcsolatban, de a téli szezonban teljes mértékben a sprintre koncentrált. Céljait illetően elmondta, tavaly, amikor lesérült és emiatt fizioterápiára járt, megfogta ez a foglalkozás, azt szeretné majd tanulni a jövőben. Szíve szerint Székelyudvarhelyen maradna, de még nem tudja átlátni, mennyire lehet itt, ebben a szakmában elhelyezkedni.