Az FK Csíkszereda egyik legrégebbi focistája, Csürös Attila gyerekkorában még a hokira vágyott, végül viszont a foci mellett kötött ki, amely teljes karrierjét és életét is meghatározta a továbbiakban. Fiatal játékosként még a román harmadosztályba jutás is nagy sikerélményt jelentett neki, mostanra pedig a sokévnyi kitartó munkának köszönhetően a román élvonalban játszhat a székelyföldiekkel. Úgy érzi, a döcögős szezonkezdés után a csapat rátalált arra az útra, amely a Szuperligában maradáshoz szükséges, de rajta is kell maradnia a cél eléréséhez. Ami a saját jövőjét illeti, szeretné, ha akár pályafutása végéig erősíthetné a Hargita megyei csapatot és még sok pozitív emléket és sikert át tudna élni velük.

– Hány évesen kezdtél el focizni és mire emlékszel abból az időszakból?

– A legelső edzésemen nyolcévesen vettem részt. A bátyám vitt el rá, akkoriban teljesen mások voltak a körülmények, mint ma. Kevesebb lehetőség volt a fejlődésre, mint ami jelen pillanatban van. Ennek ellenére minden korosztályban elég sok gyermek játszott. Akkoriban a hoki volt a domináns sportág a városban. Én is szerettem volna hokizni, de túl drága lett volna nekem és a testvéremnek is a felszerelés, ezért is választottuk a focit.

– Kezdetben is az volt az álmod, hogy felnőttként profi futballista legyél vagy voltak számodra más elképzelések?

– Amikor elkezdtem, akkor még csak hobbi volt, hiszen az iskola udvarán kezdődött el, azután mentem el az edzésre. Csak szeretetből játszottuk, mert a barátaimmal közösen jártunk. Amikor tizennégy-tizenöt éves voltam, már jártam próbajátékokra is. Lehetőségem lett volna nagyobb csapatokhoz elmenni, de én ezt nem léptem meg. Később tudatosult bennem, ebből előbb-utóbb lehet egy profi karrier, amiből a családot is el lehet tartani.

– Hogyan emlékszel vissza az akkori FK-ra? Látszott-e már az a kezdeményezés vagy projekt, amelyik a későbbiekben a csapat felemelkedéséhez vezetett?

– Az is óriási siker volt, amikor a Csíkszereda feljutott a harmadosztályba. Ott az első évet csak tapogatózásként fogtuk fel, csak benn akartunk maradni, ez meg is történt. A második évtől már kitűztük a másodosztályba jutást. Megvolt már a megfelelő támogatási háttér, érződött, hogy a klub fejlődni akar és többet elérni. Évről évre érződött ez a fejlesztés infrastruktúrában és a játékosnevelés terén is.

– Említetted, hogy még gyerekkorodban lett volna lehetőséget más csapatokhoz igazolni. Te viszont sem akkor, sem a későbbiekben nem hagytad el Csíkszeredát. Mi volt a ragaszkodás oka?

– Tizennégy-tizenötévesen nem akartam egy másik városba elmenni, román környezetbe. Nem akartam megtenni ezt a lépést. Mivel itt, Csíkszeredában is megnyílt az akadémia, adottá váltak azok a lehetőségek, amelyek más csapatoknál is meglettek volna, úgyhogy úgy döntöttem, itthon maradok. Akkoriban az edzőim is számítottak rám, éreztem, fontos vagyok a csapatnak. A későbbiekben már nem is igazán gondolkoztam a klubváltáson, sem a harmadosztályban, sem a másodosztályban.

– Éppen emiatt a döntés miatt ma már a legrégebbi csapattagok táborát erősíted, mostanra pedig eljutottatok a Szuperligába. Döcögősen kezdtétek a szezont, de az elmúlt időszakban jól teljesítetek. Mennyire érzitek magatokat közel ahhoz a célhoz, amelyet kitűztetek a szezon elején?

– Így van, elég döcögősen indultunk. Amikor egy csapatba több mint tíz új játékos érkezik, teljesen újjá kell építeni a csapatot, ehhez pedig idő kell. Nekünk nem volt sok időnk, emiatt hullámzó volt a teljesítményünk. A téli szünetben újabb változás történt, jöttek olyan új játékosok, akik minőségben és mentalitásban is hoztak plusz energiát. A téli felkészítő nagyon jól sikerült, jobban összeállt a csapat és az öltöző. Ez látszik az eredményeken is. Úgy gondolom, nagyon jó úton haladunk. A célunk egyértelműen a bennmaradás. Reális esélyünk van arra, hogy ezt meg is tudjuk valósítani.

– Mi az, amiben a közeljövőben előre kell lépnetek ahhoz, hogy ez a cél teljesüljön?

– Ezen az úton próbálunk továbbra is maradni, fontos, hogy ez a csapategység megmaradjon a folytatásban is. Most, ahogy kezdődik a play-out, nagyon taktikus mérkőzésekre lehet számítani. Abban kell fejlődnünk, hogy a meccs első tíz percében jobban fókuszáljunk, mert korábban voltak ezzel problémáink. Sok gólt kaptunk a mérkőzések elején, hátrányból pedig nehéz volt egyenlíteni, nem beszélve a fordításról.

– Ami a személyes jövődet illeti, az FK-ból szeretnél visszavonulni?

– Igen, ezt szeretném, de ez természetesen nemcsak rajtam múlik, hanem a klub döntésétől is függ. Mindenképpen szeretnék itt maradni és jónéhány évet játszani, amennyiben az egészségem engedi, és nem jön közbe semmilyen sérülés. Szeretném segíteni a klubot és még több pozitív emléket gyűjteni.