A múlt században még meghatározó fogalom volt a román sportéletben a kolozsvári jégkorong vagy éppen a csíki röplabda, ma már sajnos nem is beszélhetünk a létezésükről. Megkérdezésünkre Killyéni András sporttörténész és Csíki András nyugalmazott Hargita megyei sportigazgató fejtette ki a véleményét arról, hogy az elfeledett sportágak visszahozhatóak-e a helyi közösség életébe.

Egyre több olyan kezdeményezésről lehetett hallani az elmúlt időben, amelyeknek elindítói az egyes régiókból eltűnt mozgásformákat és sportokat szervezett formában igyekeznek újra népszerűvé tenni vagy megteremteni a lehetőséget a gyakorlásukra.

A Maszolnak adott múlt havi interjújában a Román Jékorong-szövetség elnöke, Nagy Attila beszélt arról, hogy a közeljövőben szeretnék a hokit olyan régiókban is népszerűsíteni, ahol az elmúlt években csökkent az iránta való lelkesedés vagy teljesen el is tűnt a mindennapokból. Augusztusban, a Kolozsvári Magyar Napokon tett látogatása alkalmával a város melletti Kisbács polgármesterével is tárgyalást folytatott egy jégpálya építéséről.

Killyéni András sporttörténész számolt be nekünk arról, hogyan épült le a sportág a kincses városban.

„Elsődlegesen az infrastruktúra megszűnése és a befektetések hiánya okozhatta. Az 1960-as években még minden télen kellőképpen hideg volt ahhoz, hogy a sétatéri tó jegén edzőpályát lehessen kialakítani. Ahogy a sportág elkezdett fejlődni, természetesen azok a városok kerültek előnybe, amelyeknek volt jégpályájuk” – fejtette ki a hokiélet eltűnésének okait Killyéni, kitért továbbá arra is, hogy korábban Kolozsváron is volt jégpálya, de a politikai érdek miatt nem születtek a sportág számára kedvező befektetések.

Szerinte az infrastruktúra visszaépítése a város szintjén nem nehéz feladat, hiszen ma már számos székelyföldi falunak is van edzésre alkalmas jégpályája. Úgy véli, ha adott a lehetőség, az emberek érdeklődnének a korcsolyázás és a jégkorong iránt is.

Az elmúlt két évtized egyik leglátványosabb eltűnése a csíkszeredai röplabda esetében volt megfigyelhető. A város női együttese a 2003/2004-es szezonban még a román elsőosztályban szerepelt, kiesését követően viszont fokozatosan és viszonylag gyors ütemben épült le a sportág a régióban, jó ideje minőségi oktatás sincs a szakágban.

Október elején a korábbi csíkszeredai csapat játékosai, Sorbán Zsófia és Bereczki Kovács Zsuzsa meghirdették, hogy önkéntes alapon oktatási programot indítanak 2014-ben és 2015-ben született lányok számára.

A jégkorong népszerűsítéséhez hasonló, intézményes hátterű kezdeményezések hosszú távon ígéretesnek tűnhetnek, de felmerül a kérdés, mi a helyzet az alulról szerveződő, támogatási háttér nélkül véghezvitt próbálkozásokkal, amilyen a csíki röplabdaedzők esete is.

„Nagyon nehéz, de nem lehetetlen eredményt elérni. Amikor az ember elkezdi és mások látják a kitartást, összegyűlnek olyanok, akik tennének az ügyért. Meg lehet teremteni a tömegsport lehetőségét, amelynek következtében tehetséges gyerekek mennek el edzésre és erős csoportok jöhetnek létre, de az országos elsőosztály eléréséhez már nagyon komoly anyagi támogatásra lenne szükség” – fejtette ki véleményét Killyéni András.

Csíki András nyugalmazott Hargita megyei sportigazgató szerint nagy kitartás árán szintén eredményes lehet a két női szakedző kezdeményezése. Úgy véli, a rendszer hiányosságai miatt gyakran van szükség alulról szerveződő projektekre ahhoz, hogy valami felépüljön a sportéletben.

„A lényeg mindig az volt, hogy legyen szakember, mert az edző személye a legfontosabb ebben az egyenletben. Neki kell a tehetségeket megtanítania magasabb szinten játszani. Nagy nehézségek övezik majd a röplabdaedzők tevékenységet, mert Csíkszereda nem nagyváros, anyagi támogatást nehezen lehet szerezni. Fontos viszont, hogy van olyan sportcsarnok, ahol játszani lehet és vannak olyan tehetséges lányok is, akikre lehet a jövő szempontjából alapozni” – fejtette ki a véleményét Csíki András a kezdeményezésről.

Szerinte az bizonyos idő után elengedhetetlen, hogy a kezdő játékosok alacsonyabb szinten mérkőzéseket játsszanak és tapasztalatot szerezzenek, mert az mindenképpen szükséges lesz a fejlődéshez.