A hétvégi Szilágy Megyei Helyi Termelők vására keretében, a Zilahi Történelmi és Művészeti Múzeum és az EMKE zilahi szervezete fazekas vásárt, kiállítást és kerámiadíszítő műhelyt rendezett. A kiállítás több elemből állt, kültéri posztereken elevenítették fel a zilahi fazekasság múltját. A múzeum egykori dokumentumokkal, érdekességekkel mutatta be a fazekas céh történetét, az edényeken lévő díszítés sajátosságait, ennek változásait az időben.

A kiállítás 19. és 20. századi zilahi cserépedényeket is felvonultatott. Szabó Attila muzeológus elmondta, ez a két időszak stílustörténetileg különbözik a zilahi fazekasság esetében. A kiállított anyag nagyobbik részét a múzeum kezdeményezésére az EMKE-vel közösen létrejött díszítő kör tagjainak (Adorján Ilona, Bakó András, Bakó Magda, Bikfalvi Adél, Kis Csilla, Elekes Anamaria, Kulcsár Szabó Erika, Gáspár Anna, Gáspár Enikő, Gombos Melinda, Kósa Andrea, Kósa Sándor, Orbán Boglárka, Szabó Erika, Szabó Katalin, Szilágyi Attila, Takács Andrea, Vári Váncza Edith, Tóth Timea) munkái alkották.

„Én magam kezdeményeztem ezt a programot márciusban, ismerősöket hívtam meg az EMKÉ-be, hogy kerámia díszítéssel foglalkozzanak. Megkorongoztam az edényeket, Csibi Csaba fazekas mester is besegített, majd a csoport tagjai kidíszítették. Több technikát is kipróbáltunk. Kezdtük a karcolt díszítéssel, és ennek keretén belül kipróbáltuk a régi középkori bizánci díszítést, a 18. századi erdélyi szász karcolt díszítést, aztán írókát és ecsetet is használtunk. Ecsetes és írókás díszítést tanított nekünk a hódmezővásárhelyi Ágoston Mária, aki profi kerámiadíszítő” – mondta Szabó Attila. A csoport a rátétes díszítést is kipróbálta, főleg a boros zöld mázas kancsók esetében. Mindegyik esetben sajátos szerszámra, munkaeszközre volt szükség. Az elmúlt időszakban mázaztak, égettek is.

„Kerámiagyűjtéssel, kutatással foglalkoztam, és sokat jártam fazekasok közé, vásárokba és műhelyeikbe. Annyira megszerettem a korongozást és az egész folyamatát a kerámiadíszítésnek, hogy én is elkezdtem” – mesélte a muzeológus.

A szilágysági fazekasság múltja

Egykoron Zilah egy nagyon fontos erdélyi magyar fazekas központ volt, a termékeik hatalmas körben terjedtek. Az Alföldtől a Székelységig a mai napig fellelhető a zilahi vizes korsó, a zilahi díszkerámia pedig a mai napig a magyarországi múzeumokban is a legkedveltebb edénytípusok közé tartozik. Két hatalmas és erős fazekas központ volt a környéken: Zilah és Désháza.

Utóbbit „parasztfazekasság” névvel illetik, de nagyon jó minőségű termékeik voltak, felvették a versenyt Nagybányával, Zilahhal, és Nagykárollyal. Kolozsvárra, Debrecenbe is jártak vásárra. A zilahiak nagyobb vásárokba Bánffyhunyadra, Nagyváradra, Szilágysomlyóra jártak. Az egész Érmelléken megtalálható volt a désházi és a zilahi portéka. A fazekasoknak komoly munkát kellett végezniük ahhoz, hogy megmaradjanak a piacon. Désházán rusztikus díszítő elemeket használtak, ami nagyon keresett volt. Ők egymástól tanulták a fazekasságot, nem alakítottak céhet, nem voltak magas standardú mesterek és elvárások, mégis olyan minőséget tudtak gyártani, ami megállta a helyét olyan piacokon, ahol a zilahiakkal és a nagybányaiakkal együtt árultak.

A szilágysági fazekasságban főleg virágmotívumok vannak. A 19. századi zilahiak nagy ritkán még szarvast is felfestettek a tányérokra, sőt még bokályon is fellelhető. A madár motívum nagyon jellegzetes volt, főleg zilahi tányérokon. Ezek a legdrágább gyűjtői darabok a mai napig. Két nagy időszak van a stílustörténetben. Az első a fehér alapszínre festett díszítés, amit szaruzással és ecsettel készítettek. Szaruzással a díszítővonal készült, és az ecsettel ezeknek a körvonal-formáknak a kitöltését végezték. A 20. században ez megváltozott: színes alapszínre – zöldre, kékre, vörösre és feketére – fehér virágszirmú motívumokat rajzoltak zölddel, kékkel kiegészítve. A Magyarországról jövő fazekas tanfolyamok (1906-10-ig) ezt az új technikát megtanították a szilágyságiaknak is, és ez volt életben 1980-ig. Akkor távoztak el az öreg fazekasok Zilahról, viszont Désházán még 2000 körül is dolgoztak páran – mesélte Szabó Attila.

A mai fazekasok

„Egy tányér pár perc alatt elkészül a korongon, utána egy-két napot kell szárítani. Közben megöntjük alapszínnel, és azzal együtt szárad. Először kiégetjük, utána díszítjük, mázat öntünk rá, és amikor ez megtörténik, újra betesszük a kemencébe, és ráégetjük a mázat. Gyakorlatilag több napos munka, egy hét alatt jut el az edény az agyagrögből az asztalra tehető edény formájáig” – ismertette a muzeológus.

Szabó Attila elmondta, nem csak hobby a mai fazekasság, van rá igény. A vásárokon, főleg Zilahon, ahol ritkán tartanak, van rá kereslet. A zilahi művészeti líceummal közösen a múzeumnak volt egy projektje, ahol három csoport 120 edényt készített. A fiatalok három fajta technikát próbáltak ki, és mint mesélte, a diákok nagyon élvezték, sőt csodálkoztak, hogy ilyet képesek készíteni. „Úgy látom, van arra esély, hogy a zilahi fazekasság hírét újra behozzuk az emberek tudatába, és ha kitartók vagyunk, a fiatalok is elkezdik a korongozást. Hozzám már ketten jöttek, hogy tanítsak fazekasságot nekik” – zárta Szabó Attila.