banner_phBMMWg3_970x250_Mol_HU.jpg
banner_6stHcYKY_300x250_Mol_HU.jpg

TIFF-es filmélményeink: forró legénybúcsú és két jól sikerült magyar elsőfilm

Közel 200 filmet válogattak be június 26-ig Kolozsváron zajló Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) programjába, amely egyrészt a friss nemzetközi filmtermés szemléje, másrészt a provokatív, vitaindító megközelítések tárháza. Mutatjuk, mit láttunk eddig.

Julien Hilmoine: La nuit aux amants (versenyfilm)

Kamarafilmet hozott Kolozsvárra Julien Hilmoine, Yoann (Schemci Laut) és Axelle (Laura Muller) buja éjszakája nem csak a szexről szól, az egymás iránti nyitás, vonzalom táplálja azokat a párbeszédeket, amelyek két egymásnak esés között kitöltik az éjszakát. A két volt iskolatárs találkozása véletlenszerűnek tűnik, bár nem vennénk mérget arra, hogy a kezdeményezőként fellépő Axelle mesterkedése nincs-e benne abban, hogy Yoann legénybúcsúja a tervezettnél forróbbra sikeredett.

A megfelelési kényszer nélküli találkozás mindkettejük számára lehetőséget ad arra, hogy szembenézzenek választásaikkal, felteszik egymásnak azokat a kérdéseket, amelyeket mástól, máshol nem kaphatnak meg. Nem félnek megnyílni egymás előtt, ez pedig segít abban, hogy – a kezdeti sikertelen próbálkozások után – hajnalra a testük is egymásra hangolódjon. Az intimitás foka rendkívül magas, nézőként izgatottan várjuk, hogy a lépéskényszerben levő Yoann marad-e Axelle padlásszobájában vagy visszatér menyasszonyához.

Hilmoine nem fél a két ember találkozásakor beálló csendtől, amely néha sokatmondó, néha üres, de mindig jelen van. (Moldován Árpád Zsolt)

Fazekas Máté: Kilakoltatás (Magyar Nap)

Kilakoltatva lenni annyit tesz, mint elveszíteni az otthont, és az ingóságokkal együtt kitudja hova elkerülni, mert a bank vagy a helyi önkormányzat fizetésképtelenségből kifolyólag ezt elrendelte. Jön a végrehajtó, a rendőrség, s ezek a hivatalos szervek szépen kinyomnak az ajtón a nagy semmibe.  Kapitalizmus 101. Francot sem érdekel ilyenkor a humanizmus.

A 2021-es Kilakoltatás Fazekas Máté első egészestés játékfilmje, és ha műfaji behatárolást keresünk, akkor szatíra. Pontosabban és lényegre törőbben viszont a kapitalizmus tragédiájába oltott dupla családi dráma, víg elemekkel. Értékelésekor pedig figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a történet tág kerete valóban megesett. Szóval volt egykor valaki, akihez kiment a végrehajtó, de ő annyira nem kívánta elhagyni a házát, hogy íjjal rálőtt a felvonuló szervekre, és robbantással fenyegetett, emiatt pedig kiszállt a tűzoltóság. A többit, tehát hogy a végrehajtónak ezen a helyszínen saját családi gondjai fakadnak fel, főként a zsarnok papával kapcsolatban, és a kilakoltatottnak szívrepesztő anya-fiú problémája van, és aktivisták is bezavarnak, no meg sintérek is, és hogy az egész ügyletnek egy adott ponton egyfajta bürokratikus élővilági egymásrautaltsága alakul ki, azt Fazekas írta hozzá. Lehet, hogy nem rekonstruálom egész pontosan az életből vett és a fiktív motívumok arányát, mindenesetre örülök a film létének.

No nem azért, mert akkorát szólna, mert nem. Nincs belekódolva oly súlyos társadalomkritika, nem is igen van rá szükség. Nem ennek hangsúlyozásán áll vagy a hiányán bukik a Kilakoltatás. Van is, meg nincs is. Ez a valódi erénye a nap végén: hogy nem moralizál, de nem is pehelykönnyen szatirizál. Súlyos, ahol súlyosnak kell lennie, és kellemesen kacagtató, ahol arra van szükség. A kettő együtt pedig arányos és szerves mikroklímát hoz létre. Fél nap az egész, szinte valós időértékben zajlik a cselekmény. Végrehajtó jön, aktivisták ellenállnak, néni nem tágít, rendőrség kiszáll, kutyák házat védik, sintér, túsztárgyaló, mentősök. Néni robbantást kiált, katasztrófavédelmisek érkeznek, végrehajtó megérti a néni érveit, a rendszer győzött ugyan, de az emberiesség is. A zsarnok apától önállósulni kívánó végrehajtót Orosz Ákos alakítja, aki a karakter összes érzelmi hullámát egyik végletből a másikba hihetően elviszi, s amikor felfogja saját nyomorát, akkor érteni kezdi az ellenlábasét is, Ilona nénijét, akit Nagy Mari alakít. A hivatali nyelvezet, mely kezdetben kissé zavaró a párbeszédekben, lassan kikopik, és átveszi helyét az együttérzés, tehát a szeretet nyelve, s így lesz a Kilakoltatásból az azonosulások szintjén fordulatokban gazdag dráma. Közben vicces pillanatokban is bővelkedik, amik a karakterépítéshez remekül hozzátesznek. Testes, kiadós alkotás Fazekas Máté első nagyfilmje, és tartalmasan kitölti a szűk 85 perces játékidőt (a forgatás különben 19 napot vett igénybe, ami dicséretes). (Ferenczi Szilárd)

Kis Hajni: Külön falka (Magyar Nap)

A mindenkori filmtudat számon tartja a felnövéstörténeteket, és számon a családdrámákat, melyekben ott a felnövés motívuma. Számon tartja egyszersmind a korai felnövéstörténeteket, amikor nem idős kamaszoknak, hanem alig 6-12 éveseknek kell hirtelen felnőni, és számon a megkésett felnövéstörténeteket, amikor apákra, anyákra, öreg gyermekekre – értsd: a felelősségvállaláshoz még éretlen felnőttekre – szakad rá a korábban félvállról vett élet, s kezdeniük kell vele valamit. Kis Hajni (és forgatókönyvíró társa, Szentes Fanni) egyesítette az utóbbi két motívumot, és összegyúrta a korai s a késői felnövéstörténetet, azzal a narratív csavarral, hogy a Külön falkában egy pici, de túlérett lány s egy marcona rosszfiú nő együtt fel, egymáshoz szelídülő modorban akkor, amikor mindkettőjüknek nagy szüksége van a másikra. A film pedig ettől is az utóbbi évek egyik leginkább közönségkedvenc, legtöbbet díjazott magyar drámája.

A másik oldalon sikerét a Külön falka a színészeknek köszönheti, ugyanis két, korábban sosem játszatott amatőr viszi a főszerepeket. Egyrészt Horváth Zorka alakítja a 12 éves, önállósulását éppen megélni készülő Nikit, másrészt az egykor heroinista, küzdősportoló Dietz Gusztáv domborítja a rosszarcú, durva modorú, bűntudatát pokoli poggyászként cipelő, de igazságosságát még el nem veszített Kondor Tibit. Mondanom sem kell, a férfi a kislány apukája, csak hát nagyrészt az ő hibájából halt meg az egykori élettárs, a Niki mamája. Nikit a nagymama neveli és a pelenkázásra szoruló nagypapa statisztál hozzá. Niki persze modern tündérmeséket hazudik a szüleiről, és kíváncsi a börtönből nemrég szabadult Tibire. Megtalálja, de ugyanakkor el is veszíti majdnem, mindenesetre jut nekik pár nap vagy pár hét arra, hogy ragaszkodást fejlesszenek ki egymás iránt, a nagyi minden tiltakozása ellenére.

A cselekmény viszont korántsem nyílegyenesen szentimentálisba futó megtalálás- és megtérés-történet. Számosak a kapcsolati megakadások, a veszélyhelyzetek, a kiábrándulások és újrakezdések, Tibinél a békülékeny és megértő attitűd, Nikinél a ráutaltság és a kisasszonyi báj, és közös mindkettőjük lázadó-bolondozó családi génöröksége. A kontraszt éles tehát, az ellentétek a cselekmény motraként pompásan működnek, viszont kettejük lényeges azonossága kicsiszolja a kapcsolat durva tüskéit. Apa és lánya amennyire nem hasonlítanak, éppen annyira mégis. Ezt a narratív-kognitív disszonanciát biztos kézzel tartja egyensúlyban Kis Hajni, és a bűnmotívumból családi romantikus, harsányan visszafogott (most érzem végre, hogy van ilyen), szóval széles érzelmi és értelmi skálán kötéltáncoló filmet alkot. Egyszerre szívszorító és egyszerre felszabadító mederbe csatornáz mindent a remek forgatókönyv, a nagyszerűen működő kémia, és nyilván a rendező őstehetsége. (Ferenczi Szilárd)

16/9 vagy 1920x1080
CSAK SAJÁT

 

banner_3QCqSgiR_Artboard 2-100.jpg
banner_GPTpbb6w_970x250.jpg

Kapcsolódók

Kimaradt?