Megnyílt pénteken a 21. Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF). Tudor Giurgiu fesztiváligazgató a korlátozások nélküli fesztiválozást üdvözölte a főtéri megnyitón, amelyen idén Corina Chiriac, a román könnyűzene ma is energikus „legendája” volt a látványosság.

A korábbi, cirkuszba illő show-elemekkel megtűzdelt megnyitókhoz képest némileg visszafogottabb volt a TIFF nyitógálája, amelyen a szokásos köszöntőbeszédeket két zenés intermezzo szakította meg: a Strings Quartet híres filmzene-részleteket játszott, illetve a 72 éves Corina Chiriac ébresztett nosztalgiát a nézőtér nagy részében a dalaival, mielőtt átvette a fesztivál egyik életműdíját.

168 egészestés és 28 rövidfilm szerepel idén a TIFF válogatásában, ami nem éri el ugyan a járvány előtti filmmennyiséget, de mindenképpen jelentős. Június 26-ig 15 helyszínen több mint 350 vetítést szerveznek, így lesz miből válogatni.

A fesztiváligazgató üdvözölte a meghívottak soraiban Vasile Dâncu védelmi minisztert és Mona Muscă volt kulturális minisztert is, akik, mint mondta, sokat segítettek a fesztiválnak húsz éve, az induláskor. Giurgiu megjegyezte, hogy míg az első tíz évben előrelátható és folyamatos volt a fesztivál támogatása a kulturális minisztérium részéről, az utóbbi években ez akadozik és egyre csökken. Lucian Romașcanu jelenlegi kulturális miniszternek, aki szintén jelen volt eseményen, azért megköszönte Tudor Giurgiu, hogy segített megoldást találni a „lyukak betömésére”.

Emil Boc polgármester a Kolozsvártól alig 400 kilométerre zajló háborúra utalva a demokrácia fontosságáról beszélt, és arról, hogy városának ez „a génjeiben van”, ami pedig erősíti mindezt az az oktatás és a kultúra, az értékek, amelyeket a TIFF is felkarol.

Liviu Jicman, a Román Kulturális Intézet elnöke is köszöntötte a közönséget, és arról biztosította a szervezőket, hogy hírét viszik a fesztiválnak külföldön is. Tudor Giurgiu erre reagálva elárulta: terjeszkedni szeretnének a TIFF-el Moldova Köztársaságban is.

A nyitófilmet Mihai Chirilov, a fesztivál művészeti igazgatója vezette fel. A Call Jane – mint mondta, arról szól, hogy fontos az ellenállás. „Az elmúlt két évben, a járványidőszakban, sokat beszéltünk arról, hogy a szabadságunkat, a jogainkat korlátozzák. Fontosnak érzem, hogy folyamatosan megkérdőjelezzük az állam döntéseinek legitimitását, hogy ne aludjunk, hanem gondolkodjunk, annál is inkább, hogy a világ egyre inkább fekete-fehérben gondolkodik, egyre kevésbé létezik párbeszéd, egyre kevésbé hallgatjuk meg egymást” – fogalmazott Chirilov. Mint mondta, a TIFF filmjeivel épp ez a céljuk: párbeszédre, vitára bátorítani. „Bátorítjuk a gondolatok konfliktusát, abból csak jó dolgok sülhetnek ki” – szögezte le.

A Carol című film forgatókönyvéért 2015-ben Oscar-díjra jelölt magyar származású Phyllis Nagy első mozifilmje volt a nyitófilm. A Call Jane az amerikai történelemnek arra a manapság egyre inkább visszatérni látszó sötét pillanatára közelít rá, amikor a nőknek nem volt hozzáférésük a szexuális neveléshez és az abortusz tiltott volt, orvosilag indokolt esetekben is szinte lehetetlen volt engedélyt kapni rá. Ahogy Ceaușescu Romániájában is, az 1960-as évek Amerikájában is megjelentek az illegális alternatívák. A nők körében népszerű Jane Collective nevű hálózat működését mutatja be filmjében Phyllis Nagy.

Bár a legnehezebb helyzetben a szegény, hátrányos helyzetű nők voltak, akiknek pénzük sem volt az illegális abortuszra, az alkotók egy jól kereső, vallásos, kertvárosi házzal rendelkező fehér ügyvéd  feleségének szemszögéből mutatják be a korabeli nők lehetőségeit. Ez jó választásnak bizonyul, mert érzékelteti, hogy a magas társadalmi státusszal rendelkező nők sem rendelkezhettek saját testük felett abban az időben, a hivatalos egészségügyi hálózat megalázó procedúrákon túl mást nem tudott biztosítani számukra. Joy (Elizabeth Banks), a vidám, férje által megbecsült, magát elnyomottnak cseppet sem érző nő akkor szembesül a valós viszonyokkal, amikor orvosilag indokolt abortuszkérelmével bizottság elé kell vonulnia, a férfiakból álló testület pedig úgy beszél róla a jelenlétében, mintha ott sem lenne, majd mereven elutasítja. Több ijesztő alternatíva után jut el Jane-hez, azaz a hálózathoz, amelyet a karizmatikus Virginia (Sigourney Weaver) vezet. Találkozásuk megváltoztatja Joy életét, de új fejezetet jelent a Jane-hálózat történetében is.

A film szerencsére nem áll meg Joy fejlődéstörténeténél, aki a család elegáns díszéből, a tekintet tárgyából önálló, cselekvő szereplővé válik, hanem felvillantja a szabálykövető, konformista férj, az értékrendek között tévelygő kamasz lány, az özvegysége miatt kissé különcnek számító barátnő reakcióit is, hogy az utolsó jelenetben mindannyiukat egyértelműen Joy oldalára állítsa, valóságos ódát zengve azokhoz, akik mernek rendszerkritikusak lenni, kockáztatni, változtatni. „Mi lesz a következő projektünk? Egyenjogúság? Gyerekjáték…” – mondja a zárójelenetben Virginia Joynak, a néző pedig közben tudja, hogy a társadalmi fejlődés nem lineáris, újra és újra szükség lesz Jane-ekre. A filmet jövő vasárnap, június 26-án vetítik még a TIFF-en, a Győzelem moziban.