Pénteken, június 17-én kezdődik Kolozsváron a tíz napos Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál, amely összesen 15 bel- és kültéri helyszínen ajánl filmvetítéseket, beszélgetéseket, zenés- és gasztronómiai programokat. Idén külön izraeli és lengyel válogatás lesz, vetítik Krzysztof Kieślowski életművét, Enyedi Ildikó, Gaspar Noé és Alexandru Solomon 3-3 filmjét, emellett pedig az elmúlt év több száz friss alkotását. Ez utóbbiakból mazsoláztunk ki tízet, amire biztosan kíváncsiak vagyunk.

Kerekes Péter: 107 anya/Cenzorka (Supernova)

A dokumentumfilmjeiről ismert kassai rendező szlovák-cseh-ukrán koprodukcióban forgatott első fikciós nagyjátékfilmje az odesszai női börtönben játszódik, ahová Ivan Ostrochovsky társ-forgatókönyvíróval és producerrel hat éven át járt vissza forgatni. A börtönben a gyilkosságért elítélt nők újszülött gyerekeit is fogságban tartják, ők pedig hetente csak kétszer láthatják őket. Ha a gyerekek hároméves koráig anyjuk nem talál helyet nekik a családban, állami gondozásba kerülnek. Az elítéltek önmagukat alakítják a dokumentarista elemeket tartalmazó filmben, csak a három főszerepet játsszák színésznők.

A Cenzorka a Velencei Filmfesztivál Orizzonti szekciójában mutatkozott be, ahol elnyerte a legjobb forgatókönyvnek járó díjat, és Szlovákia ezt a filmet nevezte Oscar-díjra a legjobb nemzetközi film kategóriában.

F.W. Murnau: Nosferatu élőzenével a Bánffy-kastély udvarán (különleges vetítések)

Száz éves a német expresszionista némafilm, amely meghatározó előképe a horror műfajának és az egyik legismertebb filmes feldolgozása Bram Stoker Drakula című regényének. Az író örökösei egyébként pert nyertek a film alkotói ellen, akik engedély nélkül, a szereplők neveit megváltoztatva dolgozták át a történetet, így csak a szerencsének köszönhető, hogy nem semmisítették meg az összes kópiát, és F.W. Murnau rendezését éppen a cselekmény helyszínéhez, a Kárpátokhoz közel, a bonchdai Bánffy-kastély udvarán láthatjuk. A filmhez Simona Strungaru szerzett zenét, amit a vetítés alatt a Kolozsvári Magyar Opera zenekara ad elő, Stefan Geiger német karmester vezényletével.

Michelangelo Frammartino: Il buco (Supernova)

A vidéki Olaszországban játszódó, az ember és a természet kapcsolatáról szóló filmjeiről ismert olasz rendező, Michelangelo Frammartino új játékfilmjében az 1960-as évekbe utazik vissza, amikor több fiatal barlangász, a Piemonti Barlangkutató Csoport tagjai, Észak-Olaszország barlangjainak feltárása után délre, Calabriába érkezik, hogy a világ egyik legmélyebb barlangját kutassák. Expedíciójukat közelről követi a helybéli öreg pásztor, aki hamarosan csatlakozik a csapathoz. A valós eseményeken alapuló, 93 perces filmben alig hangzik el emberi szó, inkább egyfajta meditáció az életciklusok ismétlődése felett. Frammartino igazi barlangászokat kért fel a szerepekre, és maga is órákat töltött a barlangban a forgatás alatt.

A filmet a velencei filmfesztivál zsűrije különdíjjal jutalmazta.

Alexandru Belc: Metronom (Főtéri Open Air)

Alexandru Belc első játékfilmjének történetével a Ceaușescu-kort feldolgozó román filmek sorát folytatja, miután korábban olyan dokumentumfilmekkel jelentkezett, amelyek szintén kapcsolódtak a múlt rendszerhez. A 8 martie című 2012-es alkotása olyan nőkkel foglalkozik, akik a szocializmusban élték le fiatalságukat, a Cinema, mon amour (2015) pedig a romániai moziépületek mögötti történeteknek jár utána. Játékfilmje 1972-ben játszódik, főszereplői fiatal szerelmesek, akik a Szabad Európa rádió Metronom című műsorába írnak leveleket. Mikor a fiú megtudja, hogy családja engedélyt kapott a külföldre távozásra, úgy döntenek, hogy utolsó romániai napjait együtt töltik, ám nem számítanak arra, hogy ez egész életükre hatással lesz.

A film elnyerte a cannes-i filmfesztivál Un Certain Regard kategóriájának rendezői díját.

Mihai Grecu: Nicolae (Larger Than Life) és Visky András: Performing Juliet (Magyar Nap)

Mihai Grecu fiatal vizuális művész és filmrendező kreatív dokumentumfilmjében egy Fehér megyei faluban, Rehóban hologram formájában hozza vissza Nicolae Ceaușescut.

A meghökkentő alaphelyzetből kiinduló 45 perces alkotást együtt vetítik Visky András drámaíró, rendező Performing Juliet című dokumentumfilmjével. Visky András Júlia – Párbeszéd a szerelemről című monodrámája a szerző családjának egyik traumatikus eseményét dolgozza fel, azt, ahogy édesanyja a gulágon élt hét évig hét gyermekével, miután férjét politikai okokból elítélték, és ő nem volt hajlandó elválni tőle. A monodrámát Melissa Lorraine amerikai színésznő játszotta több mint 300 alkalommal világszerte, miközben saját elromlott, erőszakkal teli házasságával küszködött. A két fogságtörténetet állítja párhuzamba a kísérleti dokumentumfilm.

Csuja László, Nemes Anna: Szelíd (versenyfilm, Magyar Nap)

Először vetítik Romániában a Szelíd című filmet, az első magyar nagyjátékfilmet, amelynek a rangos amerikai Sundance Fesztiválon volt a világpremierje. A történet főszereplője Edina, egy női testépítő, aki együtt él az edzőjével, Ádámmal. Hogy finanszírozni tudja a világbajnokságra való költséges felkészülést, escort munkát vállal, és eközben különös kapcsolatba kerül egy titokzatos férfival. A találkozás mindent megváltoztat, amiben a nő addig hitt. A főszerepeket – ahogy Csuja László korábbi, Virágvölgy című filmjében is – amatőrök játsszák: Csonka Eszter nemzetközi hírű testépítő és Turós György, testépítő-fitnesz edző. További érdekesség, hogy a filmnek van egy esszé-dokumentumfilm előzménye: Nemes Anna korábban női testépítőkről forgatott, a Szép szörny című munkájában fedezte fel Csonka Esztert.

Pálfi György: Mindörökké (Magyar Nap)

Új filmjével tér vissza a TIFF-re Pálfi György. Az állami támogatás nélkül forgatott Mindörökké a „nem túl távoli jövő” Magyarországán játszódik. A leírás szerint: Ocsenás egy katonai kórházban lábadozik, amikor épp a falu fölött lőnek szét egy utasszállító repülőgépet. Ocsenás a helyi kocsmában ismerkedik meg Béressel, majd asszonyával is. Margitka magatehetetlenül létezik egy kisgyerek értelmi szintjén, külseje azonban arról árulkodik, hogy a lezuhant repülőgép túlélője lehet. A hármójuk között kialakuló furcsa szerelmi háromszög az elkerülhetetlen tragédia felé tart ebben a közegben. A disztópikus film irodalmi adaptáció, Tar Sándor El valahová című novellájának átdolgozása.

A Mindörökké világpremierje a Tallinn Black Nights Nemzetközi Filmfesztiválon volt, ahol a látványtervezőjét, Nyitrai Anna díjazták.

Laurent Charbonnier,  Michel Seydoux: La chêne (Főtéri Open Air)

Ritkán fordul elő, hogy a főtéri szabadtéri vászonra szánt filmek közé dokumentumfilmek kerüljenek a TIFF-en, de a La chêne (A tölgy) thriller-fordulatokkal ragad meg egy első hallásra talán statikus, valójában azonban rendkívül mozgalmas és tanulságos témát: egy több száz éves, büszke tölgy lakóinak és látogatóinak életét. A tölgyben több „család” éli az életét valódi társadalomként, olyan problémákkal szembesülve, mint a szomszédi viszony, az oktatás, a szolidaritás, a túlélés.

Guðmundur Arnar Guðmundsson: Berdreymi/Beautiful Beings (versenyfilm)

A 2017-es TIFF-en a Heartstone című filmjéért a legjobb rendezőnek járó díjjal kitüntetett Guðmundur Arnar Guðmundsson izlandi alkotó újabb kamaszokkal, felnövéssel kapcsolatos, markáns filmélményt ígér a Berdreymivel (Beautiful Beings). A 14 éves Balli drogfüggő anyjával él, kortársai kiközösítik, mostohaapja is súlyosan bántalmazza. Addi úgy dönt, hogy a barátai közé fogadja, a banda azonban erőszakos kalandokkal tölti a szabadidejét. Balli először érzi úgy, hogy kapcsolódni tud valakihez. Addi látó anyjával él, és a fiúnak magának is látomásai lesznek, mégpedig Balli egyre brutálisabb mostohaapjával kapcsolatban. A fiúk úgy döntenek, hogy cselekedniük kell ezzel kapcsolatban.