Bukarest és Gyergyóditró után Kolozsváron mutatták be szombat este Cristian Mungiu R.M.N. című filmjét, amely a Hargita megyei faluban alkalmazott Srí Lanka-i pékek esetéből kiindulva a tágabb társadalom mai működését „világítja át”.

A három nyelvű, román-magyar-német filmet nagyrészt a Fehér megyei Torockón forgatták, de aradi, kolozsvári helyszíneket is használtak, és több erdélyi színész is játszik benne: a dicsőszentmártoni származású, Bukarestben élő Judith State, Moldován Orsolya, Bács Miklós, Bíró József, Rácz Endre.

Az események sora egy németországi húsüzemben kezdődik, ahol egy romániai vendégmunkás a megalázó helyzetet úgy oldja meg, hogy lefejeli a munkavezetőt. Ezek után hazamenekül erdélyi szülőfalujába, kiderül, hogy az ott élő néhány szász egyike, és egy boldogtalan házasságot, egy kisfiút és egy szeretőt hagyott hátra. Megpróbál szembenézni a problémáival, miközben nehezen uralja az agresszivitását. Közben a helyi pékség középvezetője meggyőzi a főnökét, hogy egy uniós támogatás érdekében Srí Lanka-i vendégmunkásokat vegyen fel. A falu közössége eleinte a Facebookon forrong, majd petícióban kérik az „idegenek” eltávolítását és bojkottal fenyegetik a pékséget. A film egyik legfontosabb jelenete a mozdulatlan kamerával, több mint negyed órás snittben felvett falugyűlés, amelyben sűrítve megtalálható mindaz, ami ma a kelet-európai közösségeket feszíti: az uniós bürokrácia gyakori visszásságai, a bérszakadékok okozta feszültségek, a munkanélküliség, az elvándorlás, az etnikai feszültség, az idegengyűlölet.

Cristian Mungiu a vetítés utáni beszélgetésen elmondta, bár sokan arra számítottak, hogy fejszékkel várják majd a filmet Gyergyóditróban, ez nem így történt. A film szándéka szerint nem bélyegez meg egyetlen közösséget sem, sokkal inkább őszinteségre, párbeszédre biztat. Nem a ditrói közösségről szól és arról, ami ott történt két évvel ezelőtt, ez csak kiindulópont volt annak vizsgálatához, hogy milyenek vagyunk ma, hogyan viszonyulunk egymáshoz, miért látunk valakiben potenciális ellenséget, mondta a rendező.

A film története szerint egy olyan közösség tagjai szólalnak fel a faluban dolgozó Srí Lanka-i vendégmunkások ellen, amely maga is közelről ismeri a vendégmunkás-létet, hiszen a munkaképes fiatalok többsége külföldön dolgozik. Hajlamosak vagyunk más logika szerint értelmezni hasonló dolgokat, ha az úgy felel meg nekünk, világított rá Mungiu. A gyergyóditróiakkal érzelmekkel teli beszélgetés alakult ki, jobban megértették, hogy mi is történt velük, amikor nagyvászonra kivetítve látták az eseményeket, egyébként ugyanabban a teremben, ahol két évvel ezelőtt a vendégmunkások miatt összehívott falugyűlést a valóságban lebonyolították, mesélte a rendező. Mungiu elmondta, megfigyeléseit a világról igyekszik anélkül filmre ültetni, hogy ironikus lenne vagy keresné a rációt ezekben.

A rendező szerint Cannes-ban, ahol a film a versenyprogramban szerepelt, mindenki számára egyértelmű volt, hogy a film címe Romániára utal, de ő igyekezett hangsúlyozni, hogy ez a történet nem Romániáról szól, ennél sokkal általánosabb. Volt, aki arra gondolt, hogy a rövidítés az Erdélyben élő románokra, magyarokra és németekre utal, illetve adja magát a mágneses rezonancia vizsgálat Romániában használatos rövidítése is, annál is inkább, hogy a film egyik szereplőjét alá is vetik ennek. „Néha nem árt elvégezni egy-egy vizsgálatot, hogy lássuk, mi hogy működik ott fent” – jegyezte meg a rendező.

Jelen volt a kolozsvári díszbemutatón a péküzem középvezetőjét alakító Judith State is. A színésznő, aki öt éves koráig Dicsőszentmártonban nevelkedett, ma azonban román nyelven játszik, örült neki, hogy az anyanyelvén szólalhatott meg és hogy erről felvétel is készült. Mint mondta, beszél, ír és olvas magyarul, de nem az európai uniós pályázatok szintjén, a szövegkönyvből így elsőre nem sokat értett, ebben és a kiejtésben Nagy Csilla script supervisor volt segítségére.

A nyelvhasználattal kapcsolatban az egyik helyi magyar fiatalt, Tibort alakító Rácz Endre elmondta, hogy bár a soknyelvűség mindennapi tapasztalat Erdélyben, nem biztos, hogy ez a filmvásznon is természetesnek hat. A színész szerint a film jelenetei szerencsére jól ki voltak találva ebből a szempontból és a falugyűlés jelenetén módosítottak is menet közben, hogy indokolt legyen a nyelvváltás.

Cristian Mungiu filmje sajátos elvek szerint készülnek, hosszú, vágás nélküli beállításokból állnak, amelyből a néző választhatja ki a számára fontos információt, ezt a zenehasználattal sem próbálja befolyásolni az alkotó, így kizárólag olyan zenét használ, amelyik a jelenetben hangzik el. A hosszú beállításokat utólag nem lehet a vágószobában módosítani, emiatt amit a forgatókönyvben megírtál az lesz a film, hangsúlyozta a rendező. „Nem vagyok látnok, de van tapasztalatom és mesterségbeli tudásom, tudom, hogy mit kell tennem, hogy ezek a beállítások olyanok legyenek, mint amilyennek szántam őket. A legbonyolultabb folyamat, amikor egy filmnek forgatókönyvírója és rendezője is vagy, az, hogy tudd, hogy mi fontos, logikus, összetartó és mi tartalmazza mindazokat az információkat, amelyekre a filmhez szükséged van. A szereplőknek narratív szükségleteik vannak, hiszen önmagukban nem hordozzák az üzenetet, nem mondják azt el szavakkal. Itt az volt nehéz, hogy egyensúlyozzak a komplex szereplőim, a társadalmi mechanizmusok, a megtörtént eset bemutatása között úgy, hogy mindezt egy magasabb, elvontabb szintre emeljem. Ez a munka írás közben történik” – részletezte Cristian Mungiu.

A R.M.N. című filmet országszerte vetítik a mozik.