Az örmények köztünk élnek, ezért fontos megismerni a népmeséiket, és ezáltal a kultúrájukat is  állítja Kiss Lehel, A csalogány – erdélyi örmény népmesék című kötet lektora. Az erdélyi örményekről nagyon kevés információt tudunk, ám a meséskötetben sikerült kilenc mesét olyan összeválogatni, amely bemutatja ennek a „visszahúzódó, melankolikus, misztikus” népnek a világát. A könyvet Kürti Andrea illusztrációi díszítik, a Gutenberg Kiadó gondozásában jelent meg.

A Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten mutatták be A csalogány – erdélyi örmény népmesék című kötetet, a  meghívottakkal, Kürti Andrea illusztrátorral és Kiss Lehel lektorral Ágoston Szász Katalin, a kötet szerkesztője beszélgetett.

Kiss Lehel régóta foglalkozik népmesékkel, és különösen érdeklik az örmény népmesék, így ő volt a kötet „szakmai tanácsadója”. Mint fogalmazott, élnek még sokan elrománosodott vagy elmagyarosodott örmények Romániában, és szerinte ez visszatükröződik a népmesékben is. Az örmények általában negatívan szerepelnek a népmesékben, ám szerinte ők igazából nem ilyenek, és éppen visszafogottságuk, távoltartásuk teszi őket különlegessé.

„Ez a nép rengeteget szenvedett a történelem során. Az örmény népmesék sokban hasonlítanak a magyar népmesékre, a Kaukázusból elvándorlásuk során hatottak egymásra, például az életfa motívum fontos az örmények számára is, vannak negatív és pozitív szereplőik, pont, mint a magyar népmesében” – mesélte.  

A kötet szerkesztője arról beszélt, hogy nehéz volt felkutatni a szövegeket, több alapítvány segítségét kérték a munkához, így tulajdonképpen „nyomozták a meséket”. Végül a Ion Apostol Popescu szamosújvári tanár által összegyűjtött meséket használták, amelyek román nyelven jelentek meg egy gyűjteményben, és Bán Péter fordította magyarra.

Ezek a mesék az 1915-ös örmény népirtás kapcsán kerültek el Anatóliából Erdélybe, olyan idős emberektől gyűjtötték össze őket, akiknek a szüleik menekültek voltak, és a már Erdélyben született gyerekeknek mondták el ezeket a történeteket. Persze a meséken az idők során „erdélyiesítettek”, például a szereplők ruhája is megváltozott, vagy mivel az örmény ételeket már nem nagyon ismerték, kicserélték erdélyi fogásokra.

Szépség, hűség, szerelem és különleges helyszínek

Kiss Lehel hozzátette, hogy örmény népmeséket jelentettek meg már Magyarországon is, de ezek „nagyon nyers” szövegek, amelyeket az oroszból fordítottak, ezért örvendett, amikor megkapta A csalogány szövegeit, amelyek szerinte izgalmas, egymásba illeszkedő történetek. A szövegeket átdolgozták irodalmi nyelvezetűre, és a kötet végébe szómagyarázat is került.

Kürti Andrea szerint az erdélyi örményekről nagyon kevés információt lehet találni, így nehéz volt számára az illusztrálás is, ám végül örmény képzőművészek segítettek neki. Mint fogalmazott, ez a sorozat nem népművészeti album, inkább csak inspiráció, kiemelték például a gránátalmát, ami nagyon erős örmény motívum, a kötetben emellett stilizált madarak vannak, és az egészet a kék szín dominálja.

Ágoston Szász Katalin elmondta: az örmény minták és színvilág mellett a tematikák is változatosak a könyvben, sok mese szól a szépség kérdésköréről, a hűségről, a szerelemről, és nagyon különleges helyszínen játszódnak ezek. Kiss Lehel hozzátette, hogy mivel Örményország az első keresztény állam volt a világon, a népmesékben is érződik az erős kereszténység. Emellett mitologikus elemek is feltűnnek: sárkányok és különböző archetípusok.

Kiss Lehel úgy vélte, az örmények köztünk élnek, ezért is fontos megismernünk népmeséiket, és ez által a kultúrájukat is. „Ez a könyv kiskapu egy nagyon érdekes világra, érdemes megismerni az örmények misztikus, különleges, melankolikus világát, és úgy gondolom, hogy ez a kötet olyan gondolatokat indíthat el bennünk, amelyek arra késztetnek, hogy még jobban meg akarjuk ismerni a világukat” – fogalmazott.