László Noémi költő, műfordító Keljfeljancsi címet viselő első mesekönyvét mutatták be a Kolozsvári Ünnepi Könyhéten. A szerzővel Szántai János költő, író beszélgetett, aki szerint kiemelkedően jó mesék vannak a könyvben.

László Noémi „ízig vérig költő”, összesen 13 darab kötete jelent meg, amiből mindössze egy próza, ez nem más, mint a Keljfeljancsi. A szerző elmondta ez a kötet valószínűleg mindig folyamatban volt benne, de csak most talált utat magának. „A versbeszéden áttört a mesebeszéd, de nem csak a mesebeszéd, hanem lehet valamilyen prózaiság kezdett el működni bennem. Ennek életmódbeli váltás is lehet az oka vagy életkorbeli váltás is” – jelentette ki mosolyogva. Hozzátette az, hogy verseken kívül nem jelentek meg egyéb írásai azt jelenti, hogy az „egyéb írásokat” megtartotta magának, mivel nem tartotta nyomdafestékre érdemesnek azokat.

A költő beismerte, Hamvas Béla szépirodalomról és a regényről vallott nézetei miatt úgy döntött, inkább bele sem vág a regényírásba. „Érdekes, hogy vannak csodás versek és hogy mindent megírtak már versben, de ez egy magyart nem tántoríthat el attól, hogy verset írjon, mert a magyar nyelv arra való, hogy verset írjunk rajta. De regényt írni magyarul annyi csodás regény után, oly’ nagy népek, oly’ nagy regényei árnyékában, nem tudom mi értelme” – tette fel a kérdést László Noémi.

A Keljfeljancsi című kötet 12 mesét tartalmaz, mindegyik egy-egy mesebeli országba kalauzolja el az olvasót és hallgatót. Mindegyik mese egy érdekes országban játszódik, mint például Turpiában, Kerekbendőben vagy éppen Sirámiában. „Egy mesében mások a dimenziók, mások a határok és ott sem számítanak a fizikai dolgok, pontosabban nem a dolgok fizikai vonatkozása a lényeges. Ekkor jöttem rá, hogy ezek az országok élethelyzetek és én élethelyzetekről írok úgy, mintha azok országok lennének, és a hőseim élethelyzetben vannak, mint ahogyan mi mindannyian idegállapotban vagyunk” – magyarázta László Noémi. „Tartok attól, hogy emiatt unalmas a könyv, mert eléggé egy strófra jár, bizonyos tekintetben ezeknek a meséknek a váza. De azért nagyon igyekeztem, hogy ugyanazt a változatosságot hozzák ezek a szövegek, amire a népmesei világ képes” – jelentette ki.

„Azt írja ugyan itt, hogy a szerző László Noémi, de ezeket a meséket igazság szerint talán nem is én szereztem, én csak magyarul tolmácsoltam őket, vagy összetapsoltam a levegőben röpködő magyar mesei szellemeket, és összeférceltem ezeket a jó kis anyagdarabokat, illetve kitaláltam egy-egy szálat, amire felfűztem a dolgokat” – mondta humorosan a könyv szerzője. Hozzátette, mesét írni nem nehéz, mert ezeket nem is írjuk, hanem mondjuk.

A Gutenberg kiadó gondozásában megjelent kötetet Tomos Tünde illusztrációi díszítik, akit maga a szerző választott ki. „Ő kicsit olyan az illusztrátorok között, mint az okos lány a mesékben. Egyszerre van benne valami hagyományos, de mindig van egy kis csavar, hogy mesés és klasszikus eszközökkel nyúl hozzá a témákhoz” – jelentette ki László Noémi.