Dr. Szőcs Géza egyetemi tanár, a Siculus rádió létrehozójának a neve az utóbbi években összeforrt egy általa szerkesztett értékes, hely- és családtörténeti könyvsorozattal is: ennek legutóbb megjelent része az Éveink hangja címet viseli.

A szerző a könyv ajánlójaként egy Abraham Lincoln idézettel nyomatékosítja, hogy egy, a pályája végén lévő tanárember, médiában tevékenykedő közéleti személyiség, közíró, közönségszervező – mindez illik a 88-ik életévét taposó dr. Szőcs Gézára – mit vesz leltárba: „A legvégén nem az fog számítani, hogy mennyi év volt az életedben, hanem, hogy mennyi élet volt évedben”.

Ennek lenyomatát tapasztalhatta meg az az ötven érdeklődő is, aki a „Hang”-sorozat legutóbbi és egyben legvékonyabb részét a kezébe foghatta a Borudvarban megtartott könyvbemutatón, ahol Tóth László közíró méltatta a kiadványt.

„Készítettem egy portréfilmet dr. Szőcs Gézáról azzal a címmel, hogy A hangok embere. A beszélgetések folyamán döbbentem rá, hogy Géza bátyám arra született, hogy hallassa hangját. Bevallása szerint született pedagógus, már csak azért is, mert a kantai Nagy Mózes Gimnáziumban született. Már fiatalon szűknek vélte a tantermek által biztosított keretet, érezte, hogy képes többet nyújtani annak a közösségnek, ahol él. Már a Kárpátok géniuszának az idejében kiadvány szerkesztésbe fogott, ennek a címe az Atom volt, majd a későbbiekben színdarabot írt és rendezett. Majd nekiállt rádiót szerkeszteni, hogy ország-világnak elmondja, kik is vagyunk mi itt, Székelyföldön. Az idősebb korosztály még emlékezhet az általa rendezett Svejk, a derék katona darabra, ami 36 előadást ért meg. A Gábor Áron darabot is ő rendezte, amit a felújított Vigadó avatóünnepségén mutattak be” – ismertette dióhéjban a sokrétű szerző munkásságát.

„Gondolom az is eszébe jutott, hogy a hang elfoszlik, ezért a hangjait írásban is megörökítette: így született meg a hangok sorozata” – tette hozzá Tóth László, aki a könyvbemutatón egy általa szerkesztett filmet is levetített az egybegyűlteknek.

De mi is az Éveink hangja? Tizenhat személy visszaemlékezése az életük fontosabb pillanataira. Az érintettek személyes hangvételű, szelvényszerű betekintést nyújtanak Kézdivásárhely történelmébe, ezzel is kerekebbé téve a céhes város élőemlékezeti anyagát.