„Szerintem egy kicsi szöveget csak kellene hozzáadni a képekhez” – mesélte Bíró Ernő, a Kolozs, a fehér arany faluja című kötet kapcsán, amelyet Kondrát Tiborral karöltve alkottak meg. A csütörtökön a kolozsvári Vallásszabadság Házában megtartott könyvbemutatón, a szerzők meséltek a könyv megszületésének gondolatáról, a folyamatról, a munkáról majd a kötet fogadtatásáról is.

Muzsikaszó hallatszott ki a teremből, ami pár évszázaddal visszarepített az időbe, a hangulatot fokozta a vászonra kivetített fekete-fehér képek sorozata, melyekről a régmúlt emberei néztek vissza ránk. „A fényképeknek van egy olyan része, amelyek olyan világot mutatnak be, ami eltűnt már” – jelentette ki Bíró Ernő, aki néhol belefeledkezve, részletesen és izgatottan mesélt a könyv részleteiről és a benne levő történetekről.

A fényképek kapcsán megtudhattuk, hogy mindenkit sikerült név szerint beazonosítani, akik a fotókon szerepelnek. Ebben a hatalmas munkában sietett a könyv íróinak segítségére Kondrát Tibor édesapja, aki maga is kolozsi és ismeri a település lakóit és épületeit, de a közösségi média is nagy szerepet játszott a fotókon szereplő emberek beazonosításában. A fényképek összegyűjtéséhez egy év kellett, ezeket múzeumoktól, illetve az internetről vásárolta meg Kondrát Tibor, de saját forrásokból is kerültek elő fotók.

Papp Annamária, a kötet szerkesztője szerint Kolozs, a fehér arany faluja nem tudományos könyv, hanem inkább ismeretterjesztő és olvasmányos. „Szóljon mindenkihez. A turistáktól megkezdve a helyiekig” – mondta lelkesen. Mint kiderült ő volt az, aki irányította a folyamatokat, és leginkább Bíró Ernőt sürgette a válaszadással, ugyanis a kötet szövegi része gyakorlatilag Papp Annamária által írt kérdésekre a válasz, „rövidke interjúk”. A szerkesztésnél igyekeztek minden témáról egyforma terjedelemben írni, végül a szöveget és a fotókat tematikusan rendezték el a kötetben.

A könyvbemutatón Nagy Péter az Exit Kiadó vezető igazgatója is megszólalt, elmondta: a szerzők úgy teremtették elő a kiadáshoz szükséges pénzösszeget, hogy „képesek voltak megmozgatni egy egész közösséget”, ami végig támogatta őket ebben. Hatalmas érdeklődés fogadta a kötetet a kolozsi könyvbemutatón, ahol először mutatták be és háromszáz ember volt kíváncsi az elkészült könyvre. Ekkor 130 kötet fogyott el, úgyhogy sokan várólistára kerültek. 

A könyvet három év alatt írták meg, 365 fényképből áll, amely a 19. század végétől egészen napjainkig mutatja be a települést, a fotográfiák többsége azonban 70-80 éves. A könyv írott része 12 fejezetre tagolódik, melyek bevezetője a kolozsi hangulatot idézi meg, és történelmi jellegű írásokat tartalmaz. A kötetből megtudhatjuk, hogy milyen volt a falu a középkorban, miért kellett bezárni a sóbányát vagy éppen mi történhetett az unitárius templommal, amiért újra kellett építeni.

Papp Annamária megosztott a közönséggel egy rövid történetet arról, hogy egy kolozsi hölgy megkereste őt, és elmondta, hogy vannak fényképei és történetei a régi kolozsi életről, amelyet szívesen megosztana. Ahogy a kötet szerkesztője elmondta, ez nem egyedülálló eset, ugyanis a Kolozsról szóló könyv megmozgatta a lakosokat, és mindenki szeretne részese lenni ennek a kiemelkedő kötetnek, aminek lapjairól felmenőik néznek vissza rájuk. Emiatt az érdeklődés miatt is terveznek a jövőben egy tájházat nyitni Kolozson, de a folyamatosan beérkező anyagok miatt később egy bővített kiadást is megjelentetnének.