Jeles alcsíkiakat mutat be legújabb kötetében Daczó Katalin újságíró, helytörténeti kutató. A négy részesre tervezett sorozat első kötetében 51 olyan személy életútját ismerhetjük meg, akiknek munkássága, tevékenysége a Csíkszeredától délre eső régióhoz köthető. Egyházi méltóságok, főispánok, szolgabírók történetét ismerhetjük meg a könyv olvasása közben, de akad olyan is, akinek orvos ajánlotta a sós tengeri levegőt, és végül hajóskapitány lett belőle Fiumében.

Mikor kezdett helytörténeti kutatásokkal foglalkozni?

Tulajdonképpen gyerekkorom óta foglalkoztat a helytörténet. Volt a Jóbarát című pionírlapnak egy vetélkedője, amire már akkor ilyen jellegű témákkal neveztem be, és versenyeztem sikerrel. Az adatbázisomat székelyudvarhelyi könyvtáros éveim alatt kezdtem felépíteni a ’90-es évek közepén. Először az udvarhelyi személyiségekkel kezdtem, majd miután Csíkszeredába költöztem, akkor a csíki jelesekkel folytattam.

Ez az első alkalom, hogy kötetbe foglalta a kutatásainak eredményeit?

Első alkalom, hogy adattár-szerű kötetbe foglaltam az eredményeket. Korábban megjelent már néhány kötetem, de ma úgy fogalmaznék, hogy inkább magazinosabb jellegű írásokkal, többnyire olyan témákról, amelyekről televíziós riportot, dokumentumfilmet készítettem, vagy újságcikket írtam.

Hogyan állt össze ez a kötet?

Már évekkel ezelőtt felvetődött az ötlet, hogy szükség volna egy ilyen kislexikon-szerű adattárra Csíkban is. Tavaly az Alcsík Kistérségi Társulás vezetője keresett meg a konkrét elképzeléssel. 2017-ben összeállítottam számukra egy asztali naptárt, amiben fotók szerepeltek Alcsík jeleseiről, majd 2020-ban Gergely András, a társulás elnöke pályázott a könyv kiadására, és ez tette lehetővé, hogy valóban kénytelen legyek nekifogni, és a személyiségeket kiválasztani. Kezdetben úgy gondoltunk, hogy egy kötetbe az egész Alcsík „belefér”, és száz személy bemutatását terveztük. Amikor a névsort összeállítottam, éreztük, hogy kár lenne bárkit kihagyni, viszont egy kötetben sok lenne, és hosszú időt igényelne az összeállítása. Ezért a többkötetes megjelenés mellett döntöttünk.

Milyen szempontok alapján választotta ki azokat a személyiségeket, akik végül bekerültek az első kötetbe?

Közösen döntöttük el Gergely Andrással, hogy kik legyenek benne. Én összeállítottam, és „előterjesztettem a névsort”, amiből válogattunk. Volt olyan, akihez én ragaszkodtam, és volt olyan, akihez inkább ő, de sikerült megegyeznünk minden alkalommal. Elsősorban 19-20. századi lezárt életutakkal foglalkoztam. Korábban élt emberek közül egyedül a csíkszentmártoni születésű Antalfi János püspökkel tettünk kivételt.  

Magas tisztségeket betöltő politikusok, katonatisztek, egyházi méltóságok, akadémikusok, kiemelkedő sportolók, jeles tanárok, szerzetesek, színészek, képzőművészek, közgazdászok, népművelők, hitükért szenvedők, vagy éppen életüket áldozók – hogy csak néhány szempontot említsek – nem maradhattak ki a kötetből. Lehet, hogy a köztudatban nem él a nevük, de a maguk korában számítottak, és tevékenységük meghatározó volt Alcsíkon, vagy nem csak ott. Ötvenegy személy szerepel a kiadványban, de hangsúlyozom, hogy nem kell mindenkiről iskolát elnevezni! Az a jó, ha az iskolák és az utcák névadói makulátlan személyiségek, de tény és való, hogy nem minden jeles és fontos ember volt szent.

Ugyanehhez a kérdéshez kapcsolódik, hogy sokan megkeresnek engem, felhívják a figyelmemet egy-egy múltbeli személyre. Az adatokat minden esetben feljegyzem, figyelembe veszem és örvendek minden jelzésnek, kiegészítésnek.

Hogyan történt a kutatás, az adatok összegyűjtése?

Mindegyik személy esetében másképp történt az adatgyűjtés: levéltári, könyvtári, sajtókutatást végeztem, sok esetben felvettem a kapcsolatot intézményekkel, szervezetekkel, könyvtárosokkal, magánszemélyekkel, interjúztam, sőt nyomoztam. Amennyiben lehetett, az anyakönyvekben ellenőriztem a születési, illetve az elhalálozási adatokat, próbáltam nem kritikátlanul átvenni korábbi közlésekben szereplő információkat. Többnyire próbáltam az utódokat, a rokonokat is felkutatni, és pontos adatokat kérni, nem csak most, a kötet összeállítása idején, hanem jóval korábban is. Megjegyzem, hogy munkámat a családomon kívül is nagyon sokat segítették tanácsokkal, adatokkal, fotókkal, dokumentumokkal – a kötet előszavában több mint ötven személynek név szerint is köszönetet mondtam. Ugyanakkor ki kell emelnem Kőrössy Erika segítségét, munkáját, akivel rengeteget dolgoztunk, különösen a könyvben szereplő bibliográfián, amit az átlagolvasók valószínűleg át fognak lapozni, de ami nélkül hiteltelen lenne az összegyűjtött adathalmaz.

Miért fontos Önnek, hogy ezeknek az embereknek emléket állítson?

A kicsi fiam azt mondja, hogy menedzser vagyok: utóélet-menedzser. De komolyra fordítva a szót: úgy vélem, nem csak nekem fontos. Mindnyájunknak. Az elődeink tetteinek ismerete elengedhetetlen ahhoz, hogy szeressük a földet, ahol élünk. Ugyanakkor van közöttük olyan személy, akinek a pontos nyughelyét, a sírját a mai napig nem ismerjük. Például Boga Alajos kanonok Máramarosszigeten, politikai fogolyként a börtönben halt meg, és a szegények temetőjébe temették, jeltelen sírba. Mások életük utolsó éveiben mellékvágányra sodródtak, mindenkitől elfeledve haltak meg, még egy gyászjelentés sem jelent meg róluk az újságok hasábjain. Őket is számba kell vennünk. Fontosnak tartottam, hogy az utóbbi másfél évszázad jeleseiről írjunk, mert a rendszer- és impériumváltások miatt a hozzáférhető kislexikonokból, életrajzi adattárakból nemzedékek estek ki, és az idő múlásával egyre nehezebb lesz például a kommunizmus által tiltólistára tett, mellőzött jeleseinknek adatait összegyűjteni. Ugyanakkor úgy vélem, hogy kiadványunk által olyan személységek kerülhetnek be a köztudatba, akik önhibájukon kívül elkerültek innen, felmutattak valamit, de nem jöttek, vagy nem jöhettek haza, és sokakról a szülőfalu sem tud.

Kedvenc példám erre Csűrös Lajos tengerészkapitány, folyamőr ezredes. Ő Kászonújfaluban született, Csíksomlyón kezdte tanulmányait, aztán a gyenge tüdeje miatt javasolták neki a tengeri levegőt. Kitűnő tanulóként, – valószínűleg a Csíki Magánjavak ösztöndíjával – Fiumébe küldték tanulni, és tengerész lett belőle, sőt egyike az első magyar tengerészeti szakíróknak. A második világháború alatt részt vett az antifasiszta ellenállásban, a nácik letartóztatták, a világháború után viszont a kommunista hatalom ítélte börtönbüntetésre, majd kitelepítették, félreállították, a könyvei index alá kerültek. Nem tartották számon Kászonújfaluban, a szülőfalujában sem. Pedig véleményem szerint azok közé tartozik, akik megérdemlik, hogy bekerüljenek a köztudatba. Egészen kalandos életút rajzolódott ki az ő esetében az unokái segítségével.

Volt valamilyen különleges élménye a kötettel kapcsolatosan?

Ha életutakat kutatunk, óhatatlanul közel kerülünk lélekben egy-egy alanyunkhoz. Sokszor hosszan elnéztem a fényképeiket, és éreztem, hogy „üzennek” nekem. Kutatásaim során számtalanszor volt az az érzésem, mintha egy-egy feljegyzés, hátrahagyott üzenet épp nekem szólt volna.

Kiknek ajánlja a könyvét?

Mindenkinek: alcsíkiaknak, csíkiaknak, lokálpátriotáknak, távolba szakadtaknak, mindazoknak, akiket érdekel a múlt. Tanítóknak, tanároknak, könyvtáraknak, önkormányzatoknak, hagyományőrzőknek.

Hogyan épül fel a kötet? Hány részes lesz a sorozat?

Minden személynek közöljük az alapadatait: születés, elhalálozás, szülők, házastárs neve, tanulmányok. Ezután minden szereplő életpályájának rövid leírása következik és a munkásságának összefoglalása, valamint minden esetben szerepel a felhasznált irodalom is. Legalább négy kötetnyire rúg majd az anyag, a második kötetnek (E–J) év végére kellene elkészülnie, ha minden jól megy.

Csíkszereda, a csíki régió mai világából kik, és mi alapján kerülhetnének be egy hasonló összeállításba Ön szerint?

Az adatbázisomban kortársak is szerepelnek. Ha felfigyelek valakire, találok fontos adatot, feljegyzem már most. Ne feledjük el, hogy olyasvalaki is lehet jeles személyiség, aki például gasztronómiai világversenyen ér el eredményt. Ugyanakkor mindazoknak szerepelniük kellene benne, akik fontos közigazgatási, civil szervezeti, intézményvezetői funkciót töltenek be. Emellett tudósok, művészek, társadalomkutatók, orvosok, újságírók is helyet kaphatnak, szinte végtelen lenne a sor, hiszen a jövendő jeleseink köztünk élnek, s az is megeshet, hogy észre sem vesszük őket.

Daczó Katalin újságíró, filmrendező Csíkszentmártonban született. Székelyudvarhelyen tanítóképzőt végzett, majd néhány évnyi tanítás után a gyergyószentmiklósi öntődében raktárnokként dolgozott. Az 1990-es rendszerváltást követően Szombathelyen, a Berzsenyi Dániel Főiskolán könyvtár szakos oklevelet szerzett. Könyvtárosként, újságíróként, televíziós tudósítóként, dokumentumfilmesként tevékenykedett més helytörténeti kiállításokat szervezett. Jelenleg a Román Televízió magyar nyelvű adásának munkatársa. Jeles alcsíkiak című kötete az Alcsík Kistérség Fejlesztési Társulás megbízásából készült, megjelenését a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., valamint a Hargita megyei Kulturális Központ támogatta.

(Borítókép: Daczó Dénes)