Manapság ritka, hogy harmadik kiadást is megérjen egy kiadvány, Salamon Ferenc nyugalmazott tanár El van bütülve című könyve azonban az alól kivétel. A szólásokat és kimondottan háromszéki kifejezéseket tartalmazó kiadványt Kézdivásárhelyen is bemutatták.

A Báró Wesselény Miklós Könyvtárban tartott bemutatón megjelenteket Jakabos Laura könyvtáros köszöntötte, majd Molnár G. Márta torjai tanítónő beszélgetett a szerzővel, aki a tőle megszokott humorral tűzdelt kiselőadásban ismertette a hallgatósággal az El van bütülve kiadványt, aminek már a borítója is különleges: a fejjel lefelé kinyomtatott fedőlap sejteti, hogy sok huncutságot fog benne találni az olvasó, a mondások és a kifejezések a székelyek csavaros észjárását és különleges humorát egyaránt tükrözik.

Salamon Ferenc kifejtette: azt követően született meg benne a könyv megírásának a gondolata, hogy ismerve Ó. Nagy Gábornak a Magyar szólások és közmondások című többször kiadott, több mint 800 oldalas könyvét, meglepetten vette észre, hogy annak tekintélyes könyvészetében nem szerepel egyetlen székely „nagynak” sem a műve, legyen szó Kriza Jánosról vagy épp Mikes Kelemenről. Vagyis valahogy ez a vidék háttérbe szorult ebben a vonatkozásban.

A Tulit Ilona által előszóval ellátott kiadvány egyrészt bemutatja az állandó szókapcsolatokat, szó esik benne a nyelvújító székelyekről (Rétyi Péter, Apor Péter, Mikes Kelemen, Figyelmessy Fülöp, Gál Sándor, Wass Pál), majd következik az állandó szókapcsolatok jegyzéke. Ezt a szerző témák szerint rendezte, így vannak helymegnevezések, a munkával kapcsolatosak, de szó esik a párválasztásról, szerelemről és családról is. Ami a helymegnevezéseket illeti, íme egy példa ízelítőnek: A kifli bekapta a zsemlét. „A kifli alakú román országrészekhez (Havasalföld, Moldva) csatolták a kerekded, zsemle alakú Erdélyt. Használata általános” – írja a szerző. Van ennek fordítottja is: A zsemle megeszi a kiflit. „Változhat még a pillanatnyi helyzet, bizakodnak a merészek” – olvashatjuk. Ha valaki Háromszéken jár és azt hallja, hogy „csíkban dél van, s a bili benn van”, akkor az nem mást jelent, minthogy lassan indul a munka Háromszéken. Abban az esetben, ha valakiről azt mondják, hogy „Nem járt a Tanorokon küjjel”, az azt jelenti, hogy nem lépte még át a falu határát.

Ami a munkát illeti, azon a területen is gazdag a felhozatal: A papot s a kutyát a szájáért tartják (a tanult emberek egy része beszédükkel tartják fenn magukat); Belegebbedtem a munkába (annyi dolga van az embernek, hogy azt sem tudja, melyikhez kapjon); laskát kell gyúrjak (a nő keze a sok gyomlálástól már fekete, ami szappanos meleg vízzel sem tisztul meg, csak laskagyúrással).

Ezen kívül vannak állathívogató és állatterelő, étkezéssel, italozással, dohányzással kapcsolatos szókapcsolatok is.

Vannak olyan mondatok is, aminek hallatán jobb fölhúzni a nyúlcipőt és futásra venni a dolgot, mert azok nem jót jelentenek. „A bicskát a hátadba döföm: ez már nagyon komoly, ha még lehet, menekülni kell, vagy érdembe szembeállni” – olvashatjuk a magyarázatot, ami arra is vonatkozik, ha a „fészit belédütöm” morrogást hallja valaki. Nem a legjobb hallani az „Akkor lássalak, mikor a hátam közepét” mondatot, ugyanis ez azt jelenti, hogy soha nem akarnak többé látni, átkozódásként pedig azt is hallhatjuk, hogy „A májadot tegyék ki a Kolentina ablakába egy pléhtányérba, hogy a legyek járják”. Istenes verést jelez a „ráf is szikrázik” szókapcsolat, az „illedelmesebb” fenyegetések közé tartozik a „felrúglak, mint a bolondgombát”.

Ha valakinek meggyűlik a törvénnyel a dolga és börtönbe kerül, akkor a következőket mondhatják róla: a csíkost reád húzzák; bekerült a lerbe; piros szőnyegre állították. Az ízes székely káromkodások listája sem a legrövidebb, a szalonképesek közül néhány: A debla verjen le! ; A dühü emésszen meg! ; A súj egye ki a közfalat az orrodból! ; Te áspés kígyó!

Salamon Ferenc kifejtette: a szólások világa a mai napig fejlődik, a beszéd alkalmazkodik az adott korhoz. Emellett a rendszerváltás után Erdély más tájegységeiről, Csángóföldről, a Felvidékről is sokan „repatriáltak” Székelyföldre, így a lakosság keveredésével a nyelvünk is többrétű hatásnak volt és van kitéve, módosult a szólások rendszere is.

A szerzőnek az a terve, hogy Székelyföldre kiterjedő szólás és kifejezés-gyűjteményt állítson össze több, ez iránt érdeklődő kutató bevonásával.