Kevés helyen maradtak meg az egykoron a falvak bejáratait jelző tanorkapuk, Kézdiszentlélek viszont szerencsés helyzetben van: két ősrégi kapuláb túlélte még a kommunizmust is. Az önkormányzat új helyre költöztette a kapulábakat, egy kis park közepén állították fel azokat.

A Perkő alatt meghúzódó községben egykoron legalább öt tanorkapuja volt; kutatások szerint a Kantai, a Kászoni és a Polyáni, de ugyanakkor volt kisebb kapu Kiskászon és a mai Kézdikővár felé is.

De mi is a tanor- vagy tanorokkapu? Régen a bekerített területet tanoroknak, a kerítésen vagy sáncon hagyott kaput tanor- vagy tanorokkapunak nevezték.

Coroi Artur történésznek (1948-2010) egy 2011-ben közölt tanulmányából tudjuk meg, hogy „a Polyán felőli határban a szentléleki külső határkert kapujának – Tanorokkapu – emlékét helynév őrzi; helyét ma is megmutatják a helybeliek. A falunak három főkapuja volt – a Kantai, a Kászoni és a Polyáni –, de nyílt egy-egy kisebb kapu Kiskászon és Peselnek (Kézdikővár régi neve – szerk.) felé is: Az utóbbit használhatták a Szentlélek–Karatna–Altorja–Futásfalva–Ikafalva–Csernáton útvonalon járók (ez szintén a Brassó–Ojtoz hadi- és kereskedelmi útba torkollott), míg a Szárazpatakra menők a Kászoni kaput használhatták.”

A két ősrégi kapuláb pontosan a volt kollektív, avagy termelő gazdaság felé vezető út két szélén állt, az önkormányzat onnan „költöztette el” azokat. A helyen ugyanis több út kereszteződik, található egy kisebb zöldövezet is. Azon egy kis dombot alakítottak ki, amit kockakövekkel burkoltak. Balogh Tibor polgármester a Maszolnak elmondta: a két kőláb közé egy cserefa gerendát ékelnek, így egy stilizált kapu alakítanak ki és megmentik az utókor számára a különlegességet.