A teteje már beszakadt, a falai azonban még állnak a marosújvári Teleki-Mikó kastélynak. Kérdés, hogy meddig bírják még, a szövevényes tulajdonjogi helyzet miatt ugyanis egyelőre nem látszik, hogyan menekülhetne meg az enyészettől az egykor elegáns főúri rezidencia.

A Kolozsvárról Nagyenyed felé tartó vonat ablakából Felvinc tájékán romantikus épület sejlik fel a távolban, keleti irányban, dombtetőről néz farkasszemet a Torockói-havasokkal. A távolság, mint oly sokszor az életben, ez esetben is megszépíti a valóságot: közelről már kevésbé tűnik romantikusnak az elmúlás szomorkás levegőjét árasztó ütött-kopott, omladozó épület.

A marosújvári Teleki-Mikó kastély közelről megszemlélni, körbejárni nem könnyű feladat. Az épületet dzsungel sűrűségű bozót nőtte körül, méretes csalánok és szúrós ágak között kell utat törnie a kellőképpen elszánt látogatónak. A kastély jelenlegi sanyarú állapotában, a málló vakolat, az üresen tátongó ablakkeretek, az itt-ott már megroggyant tető ellenére is felvillant még valamit egykori fényéből, eleganciájából.

Reneszánsz, barokk, neogótika

A feljegyzések szerint a jelenlegi épület helyén a XIV-ik században épült az első várkastély, melyet 1581-ben kapott meg a székelykocsárdi Gálfi János, aki reneszánsz stílusban átépíttette. Később Habsburg Mária Krisztierna, Báthory Zsigmond felesége, majd ifj. Székely Mózes birtokolták. A Mikes családhoz I. Apafi Mihály uralkodása idején került a birtok.

A kastelyerdelyben.ro információi szerint a korábbi, reneszánsz stílusú épületet 1742-ben gróf Mikes István alakíttatta át barokk kastéllyá. Ezt 1848 őszén Simion Prodan román felkelői elpusztították. A birtokot 1854-ben gróf Mikó Imre vásárolta meg, s hat éven át tartó munkálatok révén az angol romantika szellemében, neogótikus stílusban építtette újjá.

Gróf hídvégi Mikó Imrével (1805-1876) a család fiúágon kihalt, a marosújvári birtokot pedig unokája, gróf Teleki Ádám örökölte. Bár a mai állapotok alapján nehéz elképzelni, de egykor Erdély legszebb fekvésű nemesi rezidenciájának tartották a marosújvári kastélyt. Aki ma átverekszi magát az épület körüli susnyáson, s a fennsík széléről letekint, sivár tájat, ipari telephely maradványait látja maga előtt, odébb pedig a kommunizmus idején épült igénytelen tömbházakat.

A kastélyt 1948-ban államosították. Utolsó lakója a teológiai és agrármérnöki képesítéssel rendelkező gróf Teleki Ádám volt, akit a kommunista hatóságok két koncepciós perben is elítéltek. 1972-ben halt meg, a Házsongárdi temetőben nyugszik.

A kommunizmus alatt a kastélyban borászati központ, majd pedig karácsonyfadíszeket gyártó, exportra is dolgozó üzem működött.  

Ki is a tulajdonos?

Az ingatlan jelenlegi tulajdonosait illetően elég nagy a homály. A kastelyerdelyben.ro szerint Teleki Ádám örökösei visszaigényelték, s 2007-ben meg is kapták a kastélyt. Az igazság az, hogy először a Teleki Samu nevű kanadai, időközben elhunyt leszármazott kapta vissza az épületet, őt azonban beperelte egy másik örökös, az időközben szintén elhunyt magyarországi Krémer Ferenc.

Hosszú éveken át húzódó per eredményeként a bíróság végül osztatlan közösben ítélte nekik a kastélyt, Silviu Vințeler marosújvári polgármester pedig 2021-ben írta alá a restitúciós végzést. A Libertatea napilap megkeresésére a helyi polgármesteri hivatal hivatalos átiratban azt közölte, hogy az épület tulajdonosai Teleki Alexander Manuel és Teleki Maintje Monique kanadai állampolgárok, valamint Krémer Áron Szabolcs és Krémer Áron Zsolt magyar állampolgárok. A restitúciós döntés azonban kizárólag az épületre vonatkozott, az ahhoz tartozó telek a marosújvári önkormányzat tulajdonában van.

Kiss Kinga Ildikó, az önkormányzati testület RMDSZ-es tagja azt mondja, nem egyértelmű az ingatlan jogi helyzete. „Magát a polgármestert kerestem meg az ügyben, aki azt mondta, hogy kérdezzem meg Bartha Bélát” – nyilatkozta a Maszolnak az önkormányzati képviselő.

Bartha Béla a környéken jól ismert sikeres vállalkozó, akiről azt beszélik, hogy koncesszióba vette a műemléképületet. Bartha Béla készségesen nyilatkozott a Maszolnak, azt állítva, hogy nem egészen így áll a dolog.

„A kanadai örökösök képviselője voltam, majd pedig megvettem tőlük az 55 százalékos tulajdonrészüket. Szeretném megszüntetni az osztatlan közös tulajdont, azonban a magyarországi örökösöket nem érdekli az ügy, egyetlen bírósági idézésre sem jelentek meg” – magyarázza Bartha Béla, azt azonban nem árulja el, hogy mi a célja a kastéllyal. Állítása szerint az elmúlt években egy svájci cég és egy amerikai magánszemély is érdeklődött az ingatlan iránt, azonban, valószínűleg a zavaros tulajdonviszony miatt, elálltak a vásárlástól. Arról nem tud, hogy milyen terveik lettek volna az épülettel. Felmerült az is, hogy a helyi és a megyei önkormányzat közösen vennék át a kastélyt, de ebből sem lett semmi.

„Kár, pedig még helyre lehetne állítani a kastélyt. Igaz, hogy a tető meg van sérülve, de az épület tartószerkezete még ép” – mondja az üzletember. Az, hogy megmenthető lenne az épület, valószínűleg igaz. A jelenlegi állapotát elnézve az is egyértelmű, hogy az óra nagyon is gyorsan ketyeg, közel már az idő, amikor a pusztulás visszafordíthatatlanná válik.