A legtöbben talán a Kistehén zenekar énekeseként, dalszerző-szövegírójaként ismerik Kollár-Klemencz Lászlót, aki, mint mondja, ötven éves koráig csak a fióknak írt, ám egyik író barátja biztatására kezdte megjelentetni írásait. A 11. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét első napján a 2021-ben megjelent „család- és identitásregényéről” beszélt.

Az Öreg Banda című regény az azonos nevű zenekar történetét kíséri végig háborúk és tragédiák sokaságán át, bemutatva egy kis sváb közösség életét, tradícióit és hanyatlását. Az író két elbeszéléskötet után döntött úgy, hogy megírja családjának több évszázados múltját. Egy éven át járt Újhartyánba nagynénjéhez, aki elmesélt neki minden történetet, amit hallott, látott, megélt. Kollár-Klemencz László aztán ezeket ötvözte más sváb településekről hallott történetekkel és fikcióval, így szerinte kötete nem egy történelmi regény, inkább valós történetekre épülő fikció.

Mint mondta, szerinte egyszer mindenki életében bekövetkezik, hogy kíváncsi legyen családja történetére, „őt sem huszonévesen érdekelte ez”, de mindenképpen egy jó terápia volt számára megismerkedni a történetekkel, és rájönni például arra, hogy mennyire hasonlít a dédapjára. „Nagyon érdekes, hogy csak 150 évre kell visszamenni az időben, és megtalálhatod saját magadat. A feleségem mondta, miután elolvasta a regényt, hogy olyan vagyok, mint dédapám, aki nem szerette a kitárulkozást, a zenét imádta, állítólag csak erről lehetett vele beszélgetni, de a színpadot nem. Én is így vagyok, a színpadnál fontosabb az alkotás, és ezt a könyvekben is megtalálom” – mesélte az író.

Kapcsolódó

„Könyvből sohasem lehet elég” – megnyílt a 11. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét

A 27 standon közel 50 kiadó lesz jelen, vasárnapig több erdélyi és magyarországi szerzővel találkozhatnak az érdeklődők.

irodalom Kolozsvári Ünnepi Könyvhét Kolozsvár

A sváb hagyományokról, szokásokról is sok szó esik a regényben

Mint Kollár-Klemencz elmondta, a Kaldenecker család ősei az 1720-as években költöztek át Svábföldről Dunaharasztiba, majd Újhartyánba és a környékre.

A munka mellett a család szabad idejében zenével foglalkozott, az egyik ős, Josef Kaldenecker alapította meg az Öreg Banda rézfúvós zenekart, a regény pedig ennek a zenekarnak a történetét meséli el. Emellett Újhartyán és a sváb közösség életmódjába, népszokásaiba is bepillantást nyerhetünk, sok sváb kifejezéssel is megismerkedhetünk a könyv által.

A szerző elmesélte, hogy ő már csak passzív módon ismeri ezt a nyelvet, inkább hallotta, mint beszéli, nagyszülei használták akkor, amikor nem akarták, hogy valamit értsen. De „egy-egy keményebb nyár után”, amelyet gyerekkorában náluk töltött, Újhartyánban, legalább két hét kellett neki, hogy visszatérjen a budapesti nyelvhez, tette hozzá.

A dokumentáció során rengeteg érdekes és furcsa néphagyománnyal találkozott, az egyik ilyen például arra vonatkozik, hogy mikor jön el a világvége a sváb idős asszonyok szerint. Ez akkor következik be, ha a szegények is úgy fognak öltözni, mint a gazdagok, mesélte az érdekes hiedelmet a szerző.

Amúgy Újhartyánban a mai napig sok szokást, értéket őriznek, van hagyományos sváb szakácskönyvük, Kollár-Klemencz László szerint a falunak nagyon fontos volt a kultúra megőrzése.

„Minden családregény egy szétesés-történet is”

Az író arról is beszélt a közönségtalálkozón, hogy mennyire nehéz volt számára a regény második felét megírni, amely nagyapja Don-kanyari élményeit és az onnan való visszajutását meséli el. „Sokat láttam én is a háborús traumákból, a mai napig viseljük ennek a nyomait, és viseli mindenki, akinek a családja részt vett ezekben a nagy traumákban, erről is beszél a könyv. Számomra fontos volt ezeket megérteni, ezekről beszélni, majd egy pszichológussal is megvitatni, utána járni, hogy megértsem és elengedjem” – emlékezett vissza.

Hozzátette, a Don-kanyari események után megpróbált a falu felépülni, visszatérni ahhoz az idilli állapothoz, ami a háború előtt jellemezte, de a könyvben ezután már csak egy szétesés-történet rajzolódik ki, társadalmi, szociális és kulturális szempontból is. Kollár-Klemencz gondolkozott a regény írásakor, hogy hogyan oldja fel a feszültséget a regény első és második fele között, ám szerkesztője szerint „általában minden családi történet egy szétesés-történet is”, így végül maradt a regény szerkezete.

A szerző a beszélgetés végén visszaemlékezett, hogy milyen meghatározó volt számára az Öreg Banda, sokszor vett részt lakodalmakon, ahol ők zenéltek, ott játszott először hangszereken. Kollár-Klemencz a beszélgetés záró momentumaként eljátszott két dalt a közönségnek is.