Megszólalt a héten a ma7-ben Száraz Dénes és beszámolt arról, hogy Gubík László, a Magyar Szövetség elnöke az elmúlt napokban mind saját közössége, mind pedig szlovák véleményformálók részéről támadások össztüzébe került. Jegyzetében tisztázta is, hogy mi állt ennek a nem kívánt „népszerűségnek” a hátterében: „Kapott hideget, meleget a tusványosi táborban való megjelenésért, egy felvidéki tetkó matricáért és a Šimečkával történt gombaszögi beszélgetésen elhangzottakért.”

„Látok hőbörgő kommenteket, indulatos hozzászólásokat. A Magyar Szövetséget és annak elnökét hol fidesznyiknek nevezik, hol libsi PS-esnek. Nem logikátlan ez? Aki értelmetlen kommentek írásához ragad billentyűt legalább ne mondjon ellent saját magának.  A Magyar Szövetség és annak elnöke a felvidéki magyarság megmaradásáért dolgozik. Ehhez pedig sokszor keserű szájízzel is, de tárgyalni kell! Kopogni kell minden ajtón és minden asztalra le kell tegyük a minket érintő problémákat. Ha csak magunknak szajkózzuk el ezeket, abból nem lesz megoldás!

A déli járások nagy része minden megyei siker ellenére még mindig elmaradottabb, mint az északiak. A demográfiai számaink elszomorítóak. Az iskoláinkat soha nem látott veszély fenyegeti! Lehet asztalt csapkodni, lehet féligazságokat követve köpködni, de a garancia a magyar közösség megmaradására, csak a stabil magyar politikai képviselet. Aki mást hisz, gondolja végig a múltban, vagy ma, hány szlovák politikai erő viseli szívén a megmaradásunkat.Kevesebb hamis információ, kevesebb köpködés, több jóindulat és több cselekvőkészség!”

A vámosladányi Sál Attila kommentálta ezekkel a szavakkal a világhálón azokat az útszéli hangú bejegyzéseket, amelyek célkeresztjébe újabban került a szlovákiai magyar párt elnöke, Gubík László. Véleményét azután tette közzé, hogy július 23-án Komáromban bemutatkoztak a Magyar Szövetség Nyitra megyei képviselőjelöltjei és az elnökjelölt, akik indulnak az október 24-én egyszerre tartandó önkormányzati-helyhatósági és megyei választásokon, – e bejelentés után pedig megszaporodtak a világhálón a párt első emberét minősítő, ellenséges hangvételű és lejárató tartalmú kirohanások. 

Korántsem csak ez a fejlemény ösztönözte újabban kritikákra azokat a valóban hőbörgő kommentelőket, akik most kocsmai színvonalú kommenthuszárokként jeleskednek a Gubík elleni gyalázkodásokban. Értelemszerűen a többi történésről is szó esik abban a Száraz Dénes által írt, Felvidék, Tusványos, Šimečka című véleménycikkben, amelyet ezúttal ismeretetek.

Viszont előtte hadd szögezzem le: a most károgók azok a fotelpolitizálók, azok a csak Facebookon bátor észosztók, akiknek nincs kedvére az a proaktív politizálás, amit a 2024 szeptemberében pártelnökké történt megválasztása után honosított meg Gubík a Magyar Szövetségben. Mert ezeknek a tudálékosaknak soha nem volt és ma sincs ínyére, hogy Gubík csapatával együtt akkor szakmai politizálást, régiós érdekképviseletet és egy modern pártot ígért, és nem csak a szavak szépségversenyében jeleskedett. Közel két esztendeje, a mindig, minden helyzetben morgolódókra rácáfolva azonnal a tettek mezejére lépett. Jómagam azóta többször is méltattam (lásd például itt, itt, itt és itt) előremutató kezdeményezéseit, amelyekkel meg kívánta, és meg is tudta haladni a korábbi pártelit teszetosza politizálását, amelyet szellemesen és joggal így jellemzett: „ott rekedtünk valahol félúton egy koszorúzás és egy gulyásfőző verseny között”.

Nemkülönben csak elismeréssel illettem az általa gyakran hangoztatott „Felvidék first” politikát, amely valójában a lokálpatriotizmus politikai programja, hisz a feladat nem a nagyvilág problémáival, hanem a szűkebb pátria kérdéseivel való foglalkozás. Hitvallását pedig ekképp fogalmazta meg: „A nemzeti közösséget megszólító párt nem politizálhat ideológiák mentén, egyértelműen nem állhat be egyik oldalra sem, hiszen akkor levágod a közösséged egy részét, ezt pedig nem engedhetjük meg magunknak.”

És még valami, amit krédóként vallott és vall ma is, és amit szintén szóvá tettem már e rovatban. Ez pedig az a mindenkori előrelátóan cselevő magatartást tükröző hozzáállása, amit így tett egykor közhírré: „Az elkövetkező napokban megszólítjuk a jelenlegi parlamenti pártokat, hogy lássuk, ki mennyire tartja fontosnak a kisebbségi jogérvényesítést, elfogadhatónak a jogbővítést és halaszthatatlannak a déli régiók felzárkóztatását és fejlesztését”.

A bevezetőben idéztem Száraz Dénesnek azt a megállapítását, amelyben a publicista tételesen megnevezte, melyik három, Gubík Lászlóhoz kötődő friss fejlemény révén került újonnan a politikus egyes közvélemény-formálók célkeresztjébe.

Az első látásra a meglepően hangzó „tetkó matrica ügyről” mindenekelőtt azt érdemes tudni, hogy a többségi társadalomban számottevő hányadot kitevő szlovák „nemzetféltők” által kreált mesterséges hisztériáról van szó. Történt ugyanis, hogy Gubík egy ártatlannak tűnő fotót tett közzé Facebook-oldalán a Magas-Tátrában tett kirándulásáról, ami kiverte a biztosítékot azokban a szlovákokban, akik a Felvidék szó használatát a mai határok megkérdőjelezésének vagy területi igényekre való utalásnak tekintik.

De miről is van konkrétan szó?

Július 16-án Gubík László fényképet készített magáról a Csorba-tó közelében. Alkarján egy feltűnő felirat díszelgett: „Szeretem Felvidéket”. Nem állandó tetoválás volt, hanem egy ideiglenes tetoválásmatrica. Csak egy rövid üzenetet fűzött a fotóhoz, ugyanezzel a szöveggel.

Szembesülve aztán azzal, hogy példátlan méretű támadások érték szlovák részről ezért a szerintük az úgymond nyílt revizionizmust propagáló fotóért, Gubík később feltöltött egy felvételt a közösségi oldalán arról a beszélgetéséről, amelyre két nappal később került sor Gombaszögön Michal Šimečekkel, a legnépszerűbb ellenzéki párt, a Progresszív Szlovákia (PS) elnökével.

Ebben egyrészt elmondta, hogy „sok támadást kaptam a szlovák oldalról a múlt heti, Csorba-tónál készült Felvidék-tetoválással ellátott fotó miatt”, másrészt pedig leszögezte: „Nincs e mögött semmilyen támadás vagy provokáció, ennek nincs alkotmányos vagy közjogi jelentősége, ez csak szülőföldünk szinonimája és identitásunk része” – fogalmazott. Ráadásul kitűnően érvelve üzent hadat a szálka-gerenda effektus jegyében hamisan vádaskodóknak. Ugyanis a szlovák Dolná zem (Alsóföld) kifejezéssel is érvelt, amelyet a szlovák népnyelv és történetírás a történelmi Magyarország déli, síkvidéki területeire utalva használ szemben a Horná zem (Felföld) terminussal. Ehhez hozzátette: ha ez a történelmi név a szlovák identitás elfogadható része, akkor véleménye szerint a szlovák többségnek is meg kell tanulnia együtt élni a magyar Felvidék névvel.

A másik Gubíkhoz kötődő és immár nem a szlovákok körében, hanem a szlovákiai kis magyar világban nagy visszhangot kiváltó fejlemény az volt, hogy vajon nem vallott-e részéről rövidlátásra az, hogy részt vett a 35. Bálványosi Szabadegyetemen, ott szerepet is vállalt, majd együtt ebédelt a Fidesz-elnök volt miniszterelnökkel, akinek amúgy a szombati előadását már kihagyta. Ez ügyben főleg azt követően kapott kemény kritikát, hogy a gombaszögi táborban még arról beszélt, nem biztos, hogy részt vesz Tusványoson. Ezt ott azzal indokolta, pártja Nyitra megyei képviselőivel lesz a napokban munkatalálkozója. Ugyanakkor nem hallgatta el, hogy van egy ilyen szándéka. Végül ott is volt azon a nemzetpolitikai kerekasztalon, amelyet Nacsa Lőrinc korábbi államtitkár, ma KDNP-s képviselő vezetett, és ahol még néhány élvonalbeli határon túli magyar politikus beszélgetett, Semjén Zsolt volt miniszterelnök-helyettes és Bárdi Nándor történész társaságában.

Természetesen nem hagyta szó nélkül az ellene áskálódókat. Meg is felelt nekik köntörfalazás nélkül szavakkal: „Egy 35 éve töretlen nemzetpolitikai hagyomány: Tusványos és a Kárpát-medencei kerekasztal. Idén Bárdi Nándor tette próbára előadásával a határon túli pártelnököket, de senkinek nem okozott gondot felvázolni közössége kihívásait és a rájuk kínált megoldásokat. Köszönöm a meghívást, a júliusi nyári szabadegyetemek szezonját az ebben a műfajban legnagyobb rendezvénnyel zártuk Székelyföldön, a nemzeti összetartozás jegyében!  Táborok után folytatódhat a politikai hangyamunka a felvidéki terepen!”

Gubík Lászlónak állítólagos „bűnlajstromát” illetően a fentiekhez is képest is sokkal súlyosabb vétek is kapcsolódik a nevéhez – legalábbis a politikai ellenfelei szerint, akik a jelek szerint képtelenek túllépni saját árnyékukon és számukra vezérelv az a bénító okoskodás, amit Madách Imre klasszikusának IX. színében üzen Lucifer: „A tett halála az okoskodás”. Nekik felér egy arculcsapással a pártelnöknek és csapatának a pragmatizmusa, ami nemrég abban öltött testet, hogy Gubík és Michal Šimečka gombaszögi nyilvános pódiumbeszélgetéséből is egyértelművé vált: tovább közeledik egymáshoz a Magyar Szövetség és a PS.

Hogy miért fogalmazok ennyire kritikusan a Gubík ellendrukkereit illetően, az rögtön kiderül, ha átadom a szót a jegyzetíró Száraz Dénesnek:

„Szűk egy éve kezdett el közeledni a Magyar Szövetség a Progresszív Szlovákiához, annak ellenére, hogy ideológiai szempontból nincsenek egy térfélen. Gubík László pártja inkább konzervatív, a PS pedig nyíltan liberális. A közeledést felvidéki magyar szempontból a PS a beneši dekrétumokkal kapcsolatos véleménynyilvánítása, a téma napirendre vétele alapozta meg, ilyennel szlovák párt még nem rukkolt elő.

Az elmúlt években, évtizedekben minden párt minden politikai térfélről támadta a magyar érdekképviseletet, ha az megnyitotta ezt a témát. A PS tavaly ősszel elővette a dekrétumok kérdését, a reakciók és a történések mindenki számára ismertek, a Magyar Szövetség és a liberális párt között pedig azóta is folyik a programok egyeztetése, miközben a Magyar Szövetség látványosan elfordult a Smertől, és mindenfajta együttműködést megtagadott a jelenlegi legnagyobb kormánypárttal és a Republikával is. Miért ne tette volna, hiszen a beneši dekrétumok magyarokra vonatkozó részének átértékelését a jelenlegi kormány nem csak megtagadta, hanem a Büntető Törvénykönyv módosításával a dekrétumok érvényességét megkérdőjelezőinek megbüntetését is kilátásba helyezte. Ez után mit remélhetne még a felvidéki magyarság Ficótól? Így Gubíkék döntése teljesen érthető, az ajtót Fico zárta be a normális együttműködés lehetősége előtt.”

Ezután tér ki cikkszerzőnk arra, hogy a PS is nyitottságot mutatott a magyar párt irányába. A szorosabb együttműködést a progresszívokkal az is indokolja, hogy ők támogatják a nemzeti kisebbségek jogállásáról szóló törvény elfogadását, miközben minden más szlovák párt eddig ez elől elzárkózott. Továbbá az is alátámasztja a szövetkezés ésszerűségét, hogy a PS „liberális pártként nyitott, készséges és konstruktív hozzáállást képvisel a Szlovákiában élő magyarokkal kapcsolatban, legyen szó a jogaikról, Dél-Szlovákia gazdasági fejlesztéséről, az oktatásról, vagy az identitás, a művelődés és a kultúra fejlesztéséről.”

Amit ehhez hozzátesz Száraz, annak szintén kiemelt fontossága van mindkét partner számára. Ezt a következőképpen summázza: „Természetesen, azt, hogy a nyitottság mennyire váltható konkrét javaslatokra, cselekvési tervekre, azt majd az idő mutatja meg, illetve a Magyar Szövetség számára egy esetleges sikeres parlamenti választás után a leendő koalíciós tárgyalások, mindenesetre Šimečkáék nyíltan kommunikálnak arról, hogy a magyarokra szükség lenne a következő kormányban. A nyitottságnak bizonyítéka az is, hogy a magyar párt elnökét decemberben meghívták Pozsonyba egy ellenzéki tüntetésre, ahol szólhatott is a tömeghez.”

Természetesen szerzőnk arra is kitér, mit rónak fel Gubíknak a közös munka kritikusai.

Fő érvük az, hogy ideológiai szempontból a Szövetség másik oldalon helyezkedik el, mint a PS. Csak egyet lehet érteni szerzőnknek ez ügyben megfogalmazott okfejtésével: „Bizonyára számítanak az ideológiai szempontok, de sokkal inkább az, hogy Šimečkáék el tudják-e fogadni a magyarok programját, illetve Gubíkék fel tudnak-e sorakozni a változás követelése mellé. Mégpedig anélkül, hogy bármit is fel kellene adni az elképzeléseikből, a programjukból.”

Száraz Dénes cikkének záró passzusaiban, arról kapunk képet, hogy miért lehet történelmi léptékű tett ez a legjobb reményekre feljogosító együttműködés. Íme, miként köszön vissza a ma7 cikkében ez a meglátás: „A cél most Fico hatalmának megdöntése, illetve magyar szempontból a párt országos tanácsa által megfogalmazott 13 programpont elfogadtatása is. Amennyiben erre lehetőség nyílik, soha nem látott közelségbe kerülhet a valódi szlovák-magyar együttműködés, olyanra, amelyről a Most-Híd vegyespárt is csak álmodozni mert.

Viszont éppen a helyzet érzékenysége miatt, és amiatt, mert sokan nem értik még, hogy ez nem önfeladás, a jövőben nagyon kell vigyázni a Magyar Szövetség saját arculatának, önállóságának megőrzésére, mert csak így tud sikeres lenni a jövő évben esedékes parlamenti választásokon. Meg kell mutatni az erejét, legközelebb azt, hogy fontos játékos tud lenni a politikai térfélen, nehogy a magyar szavazók a változás igénylése érdekében egy erősebb, szlovák pártra voksoljanak. A párt erejének a legfontosabb vizsgája idén ősszel, az önkormányzati és megyei választás lesz.”