Ne nézz hátra, jön a farkas!

Megszólalt a héten a pozsonyi Új Szóban Gubík László, a Magyar Szövetség elnöke és annak apropóján, hogy egy esztendeje, tavaly szeptember 3-án tette közzé Tegyük modern csapattá a felvidéki pártot! címmel az elnökjelölti programját, amellyel a hó végén megtartott tisztújító kongresszuson elnyerte a küldöttek többségének a bizalmát, – elmondta, miként látja ezt a mögötte hagyott esztendőt.

Helyzetértékelésében arra fókuszált elsősorban, hogy abból a tavalyi, megválasztást követő első nyilatkozatából, miszerint „Egy modern és konstruktív, a magyar kisebbséget képviselő párt létrehozásán szeretnék dolgozni, amely egyben a nemzeti kisebbségek által lakott régiók érdekeit is képviseli”– mi valósult meg egy év alatt és mi az, amit az elkövetkezendőkben kíván megtenni.

Gubík László l Fotó: Válasz Online/Vörös Szabolcs

A szlovákiai magyar politika idestova húsz éve a partvonalról kénytelen nézni, hogy a szlovák parlamentben gyakorlatilag minimális támogatással rendelkezik a szlovákiai magyar közösség.

A történet abszurditása, hogy a folyamatos cicaharccal lekötött kisebbségi politikában a közösség jelentős része csalódott, és így bármenynyire is erőlködik a magyar zászlót stafétaként vivő Magyar Szövetség, a felemás politikai egyesítés erősen erodálta a „szlovákiai magyarok mindenkori” pártjaként fellépő szervezetet.

Mivel a Magyar Szövetség nincs a parlamentben, nem bíznak meg benne a szavazók, és mivel nem bíznak a szavazók a pártban, az képtelen a parlamentbe jutni. Ez a szlovákiai magyar politika huszonkettes csapdája.

Márton Á. Elemér az Új Szó hasábjain hétfőn a nagy visszhangot kiváltó, Van-e jövője a Magyar Szövetségnek? című pamfletjében, tette fel azt a kérdést, amely a felvidéki magyarok egységpártjának létrejötte óta napi szinten felmerül. Ebből az eszmefuttatásból idéztem, és annak a zárszavát is feltétlenül ide kell illesztenem, hisz abban a publicista felszólítja a pártelnököt: haladéktalanul valljon színt, mit gondol erről az újra meg újra előkerülő felvetésről?

Egyre fogyó türelemmel hát, de szegezem a kérdést Gubík Lászlónak: ebből hogy lesz képviselet, hogy lesz presztízs, hogy lesz jövő, és hogy lesz bizalom? Türelmetlenül várjuk a mestertervet.” – hangzik a felszólítás. A pártelnök természetesen „vette is a lapot”, s rögvest válaszolt is neki. Mielőtt ezt szókérését most bemutatnám, nem tartom fölöslegesnek, ha előbb arra térek ki, mi alapozta meg a megállapításomat, hogy a hivatkozott számonkérés nem maradt visszhangtalanul, azaz miként reflektáltak rá a szlovákiai magyar sajtóban.

Válaszolva Márton Á. Elemérnek a Gubík köre által működtetett Piros 7es portál cikkszerzője, Mácsadi István az unalomig ismételt kérdésről úgy vélekedik: annak jogosságához és időszerűségéhez kétség nem fér. Hogy ekképp alakultak a dolgok „annak egyetlen oka van: a választ még mindig nem kaptuk meg.

Leszögezve, hogy a párt nem veszítette el a létjogosultságát, a szlovákiai magyar közösségnek pedig számarányát és földrajzi súlyát tekintve, továbbra is szüksége van saját politikai képviseletre, egyértelműen fogalmaz: „Aki azt mondja, hogy „nincs értelme”, az valójában lemond a felvidéki magyarokról.

Gubík László a jászói Mécs László Szabadegyetemen 2025. augusztus 18-án l Fotó: Facebook

Amit ehhez hozzátesz, azzal is csak egyetérteni lehet:

A baj nem a választókban van, hanem a politikai kínálatban. Az emberek nem fordultak el a magyarságuktól, de elfordultak az üres ígéretektől és a belső torzsalkodásoktól. A választópolgár nem ostoba: pontosan érzi, ha a politikus nem érte, hanem saját karrierjéért küzd. A civil háttér hiánya bénítja a pártot. Nincs működő ifjúsági szervezet, gyenge a kapcsolat a kulturális intézményekkel, a vállalkozói réteg bevonása szinte láthatatlan. Így a párt légüres térben mozog, társadalmi gyökér nélkül.

A felvidéki magyar politika jelenlegi helyzete valóban válságos, de egy válság mindig lehetőség is. Lehetőség arra, hogy újrakezdjük, másképp csináljuk, merjünk változtatni.

Végül arra is rámutat: méltatlan és igaztalan a pártelnök elmarasztalása, őt nem bírálni kellene a partvonalon kívülről, hanem inkább támogatni, mert ez mindennek az alfája és ómegája: „Bár Elemér írásában Gubík László olykor tehetetlennek tűnik, a valóság ennél árnyaltabb. Nem ő az egyedüli megváltó, de van benne erő, akarat és közösségi érzék. Nem ül ölbe tett kézzel, próbál nyitni, próbál közösséget építeni. Ehhez persze szükség van mögötte csapatra, civil bázisra és konkrét programokra.”

A Körkép portálon, mely bizonyos politikai szereplőket inkább előnyösen, másokat többnyire negatív módon, „választékos stílussal” szokott prezentálni, most se tagadta meg önmagát. A „Van-e jövője a magyar szövetségnek” – avagy, amikor a lassú, bénító magyar agónia nyertesei vitatkoznak” című publicisztikájában Komjáthy Lóránt vállalkozott arra, hogy – mint írja: „Az Új Szó és a hamiskártyás portál helyett is megválaszoljuk a kérdést, amire ők féltek megfelelni.”

A Magyar Szövetséget elparentáló „halotti beszédében” Komjáthy indulatosan odapörköl mind az Új Szónak mind Gubík Lászlónak meg a pártelnököt védelmező Piros 7es-nek is. Hadd szögezzem le, hogy a beígért és vádiratnak beillő „objektív” válaszát elégedettséggel fogadni csak és kizárólag a felvidéki nemzettársaink ellenlábasai tudhatják:

A rövid válasz az, hogy nincs jövője a Magyar Szövetségnek. Nem csak a párt alapvető jellemzői miatt, hanem mert nincs jövője a koncepciónak sem (semleges, üres gyűjtőpárt), amit megtestesít. Pártok csak működőképes koncepcióra tudnak felépülni. Miért írom ezt? Mert a héten elindult egy nem túl magasröptű vita a Magyar Szövetség jövőjéről. A kérdést először az Új Szó kommentátora vetette fel, aztán Gubík pirospozsgás trollnokai reagáltak rá. A két cikk érdekes látlelete a felvidéki magyar politikának. Meglepő módon bizonyítja, hogy lényegében mindenki tudja, hogy baj van, de mivel mindenki érdekelt valamilyen módon ebben az agóniában, ezért nem is adnak egyértelmű választ a feltett kérdésre.

Ellenlábasokról szóltam az imént, és nyílván nem véletlenül egy hasonló negatív kicsengésű fogalom jutott eszébe a ma7 kommentátorának is, amikor a Gubíkot számon kérő jegyzetre lapjában a Felvidéki ellenszurkolók című írásával reagált. 

Száraz Dénes egy, a foci világából vett példázatból kiindulva („Még Szoboszlainak is vannak ellendrukkerei, akik minden meccsén várják a botlását, hogy aztán ráhúzhassák a vizes lepedőt.”), előbb elmondja, hogy ne várjunk mást a politikában se. Ezt követően rámutat: „Gubík ugyan nem egy cselezőgép, de teszi a dolgát, mint ahogy az irányítása alatt a Magyar Szövetség is. Parlamenten kívüli pártként lehetőségeit talán túl is szárnyalva hallatta a hangját, kezdeményezett, véleményezett a nyári uborkaszezonban is, és az elnök fáradhatatlanul járta a Felvidéket.” Állítását megerősítendő gyorsleltárt is készít arról, hogy mi mindenben jeleskedett az elmúlt hónapokban a magyar párt:

A nyár folyamán erőteljesen tiltakoztak, odatették magukat a Kisebbségi Kulturális Alap (KKA vagy Kult Minor) botrányos igazgatóválasztásnál, egyeztetést kezdeményeztek az etnikai és nemzetiségi kisebbségek képviselőivel. Két fontos jogszabály-tervezettel kapcsolatban is megfogalmazták a párt szakértői a javaslatukat: az iskolahálózat optimalizálását is tartalmazó oktatási törvénycsomaggal és a párttörvény módosításával kapcsolatban. Biztató párbeszédet kezdeményeztek Drucker oktatási tárcavezetővel a magyar iskolák megmaradását érintő pozitív diszkriminációról. A választási törvénymódosítással kapcsolatban pedig a regionális alternatív küszöb, illetve a nemzetiségi természetes mandátum bevezetését szorgalmazzák.

Aki ennél többet vár el a Magyar Szövetségtől, az segítsen hozzá, hogy többet is tehessen.”

Gubík László és Kelemen Hunor Tusnádfürdőn 2025. július 24-én l Fotó: Facebook

Mindezek után lássuk a Gubík-megszólalást, melynek üzenetértékű címét, a Ne nézz hátra, jön a farkas-t az a közismert népi gyerekjáték ihlette, melynek lenyűgöző zenei feldolgozása az egyedi hangzásvilágú felvidéki Ghymes együttes érdeme. A címválasztás okát be is vallja rögtön a „maga mentsége” felvezetőjében, melyben krédóját is megfogalmazza.

Csaknem egyéves elnökségem, az első nyár tapasztalata, a szinte megszámlálhatatlan mennyiségű kézfogás, baráti beszélgetés, szakmai vita is azt mondatja velem, amit a tisztújítás előtt megfogalmaztam: a szervezett magyar parlamenti érdekképviselet kulcsproblémája, hogy magyar magyarnak farkasa.

Nem plasztikai sebész vagyok, hanem politikus. Nem arra törekszem, hogy a szlovákiai magyar „többpártrendszer” régi hegeit eltüntessem, hanem arra, hogy új sebeket ne okozzak.”

Ezután tér ki a tavalyi vállalásaira, köztük az elnökjelölti programjára, melyet már szóbahoztam. Számára ezek eddig is irányt szabtak a mindennapjainak, az abban foglaltakhoz pedig a jövőben is ragaszkodni kíván:

Egy esztendeje nem politikai szeszélyből hirdettem meg a korszakalkotó lokálpatriotizmus programját. Ebben láttam a csirizt. Azt az alapot, amire építeni lehet, ami a politikai sokszínűség mellett összekötheti a felvidéki magyar közösséget, ami hiteles, és ami mentén újra lehet építeni az eljátszott bizalmat. A feladat bonyolult, mert a bizalom a jövővel kapcsolatos, de múltbeli tapasztalatokból merít. Vagyis a Magyar Szövetségnek a magyar politikumtól a magyar ügyeket korábban felvállaló pártok közötti versengés, a személyeskedésektől sem mentes platformok közötti civakodás miatt megcsömörlött választók támogatását kell elnyernie. Ehhez kell a sokat emlegetett stratégiai nyugalom és a kedvező légkört teremtő politizálás. Ezt kínáljuk mi. Pártharcok helyett párbeszédet, megosztó ideológiák helyett a mi régióink problémáinak a megoldását. A lokálpatriotizmus programja, a régiók felkarolása, a helyi ügyek képviselete számunkra nem a Čajak utcában (itt van a Magyar Szövetség pozsonyi központi irodája – szerk. meg.) kigondolt politikai szlogenek, hanem a pártpolitikán túlmutató közös ügy és feladat.”

Gubík László megválasztott pártelnökként 2024. szeptember 28-án l Fotó: Új Szó/Somogyi Tibor

A visszatekintést is magába foglalja az a helyzetértékelése, ami a diagnózis felállítás után következik. Ebben újra hitet tesz a már sokszor hangoztatott hitvallásának: azért vállalta el a pártelnökséget, mert hisz abban, hogy a Magyar Szövetség ott lehet majd a pozsonyi törvényhozásban.

Másfél évtized hibái miatt sokan elfordultak a magyar politikumtól. A magyar képviselet korábbi támogatói szlovák pártokhoz igazoltak, esetleg voksolás helyett otthon maradtak. Aztán vannak, akiket az erős társadalmi megosztottság sodort jobbra vagy balra, tett közönyössé vagy ideológiai harcossá.

Közöttünk is vannak liberálisok és konzervatívok. Kormánypárti és ellenzéki szavazók. Mélymagyarok és vegyes házasságban élők. Keletiek és nyugatiak, csallóköziek és bodrogköziek. Kétkezi munkát végzők és értelmiségiek. Nyugdíjasok és elsőszavazók. Globalisták és szuverenisták. Felvidéki és szlovákiai magyarok.

Az én feladatom az, hogy egy megosztott társadalomban és feszült, politikaellenes közhangulatban, ennek a sokféleségnek a tiszteletben tartása mellett vezessem vissza a pártomat oda, ahova való, a szlovákiai politika első ligájába, a parlamentbe. Oda, ahol a rólunk, felvidéki magyarokról szóló törvények születnek.”

Azt, hogy miért is korparancs ma az óhajtott cél elérése, arról Gubík a folytatásban így értekezik:

„Ez a folyamat nemcsak a magyar párt teljesítményéről, hanem a bizalom visszaszerzéséről és a hitelesség megteremtéséről, egész közösségünk talpraállításáról is szól. A parlamentbe jutás sem tíz kényelmes képviselői helyről, hanem jó törvényekről szól. Vannak ügyek, amiket helyi és megyei szinten nem tudunk megoldani, meg olyanok is, amelyekkel csak mi, magyarok akarunk foglalkozni.”

Megítélésem szerint a Gubík-tanúságtétel kvintesszenciája annak záró soraiban fogalmazódik meg:

„Sokszor, sok helyen elmondtam már: a Magyar Szövetség nem pártok vagy platformok közötti szövetség, hanem az egyetlen magyar párt és az emberek közötti szövetség. Ebbe pedig véleményem szerint nem fér bele a korábbi ideológiai törésvonalak visszaerőszakolása. A fanyalgás, a „megint mindent rosszul csinálnak” hozzáállás, az „úgysem sikerül kárörvendése” zsákutca és önsorsrontás. A helyes stratégia az őszinte párbeszéd, a konstruktív kritika, a szakmai vita, a közös cselekvés és az ezekből összeálló jövőkép. Nemcsak a magyar párté, hanem a magyar intézményrendszeré, sőt az egész közösségé is.

Ennek csak akkor lesz értelme, ha képesek leszünk szembenézni a múlttal, de nem úgy, hogy benne rekedünk, hanem úgy, hogy lezárjuk, és új fejezetet nyitunk.

Mi, a Magyar Szövetségben ezt már elkezdtük.”

Kapcsolódók

Kimaradt?