Megszólalt a héten a Kárpátaljában a Munkácsról elszármazott, nincstelen kivándorlóból az Egyesült Államokban sikeres vállalkozóvá és vagyonos műgyűjtővé lett Pákh Imre, a világ legnagyobb Munkácsy-gyűjteményének a tulajdonosa és interjút adott az MTVA kárpátaljai tudósítójának, K. Debreceni Mihálynak, annak kapcsán, hogy néhány nappal ezelőtt Andrij Baloga polgármester puccszerűen eltávolítatta a munkácsi vár ormáról az általa 2008-ban visszaállított a Turul-szobrot. Beszélgetésükben az üzletember-műpártoló értékeli mindazt a gyalázatot, ami múlt csütörtökön, a városban történt. Ezt követően pedig elmondja: feljelentést tesz a vandál cselekmény miatt, mert „ennek az ügynek nemcsak morális aspektusa van, hanem van egy jogi aspektusa is.”

Az 1896-ban a hét millenniumi emlékmű egyikeként felállított munkácsi Turul-szobrot a csehszlovák hatóságok 1924-ben bontatták le. A sorsa végképp 1945 után pecsételődött meg, amikor a Kárpátalját elfoglaló szovjetek beolvasztatták a mintegy nyolc és fél mázsás bronzmadarat és az anyagából ötágú csillagokat öntettek. A történelmünkben oly fontos szerepet játszó munkácsi várban álló 25 méter magas emlékműnek a 14 évvel ezelőtti újjáépítését, melynek csúcsán a majd 4,5 méter szárnyfesztávolságú turulmadár állt még néhány napja Pákh Imre New Yorkban élő magyar milliárdos vállalkozó és a Gulagot megjárt édesapja nevét viselő alapítvány finanszírozta.

A emlékmű helyreállítása régi álma volt Pákh Imrének, aki Munkácsról indult, Magyarországon át az Egyesült Államokba vándorolt ki, majd a világ magas üzleti és diplomáciai köreiben élt, és dolgozott, illetve él és dolgozik most is, ma már kétlaki életet folytatva New Yorkban és Budapesten. Őt 1990 óta bölcsőhelye és szűkebb pátriája jótevőjeként tisztelik nagyon sokan Kárpátalján.

Hogy mivel is szolgált rá az elismerésre, melyet a szülővárosa által adományozott díszpolgári cím is fémjelez, arról hadd álljon itt egy beszédes korábbi interjúrészlete, melyben elmondta, miért érzi feladatának a kárpátaljai magyarság támogatását. Ebben hangsúlyosan szólt a vár fokára visszakerült Turul-emlékműről is: 

„Érthető módon Munkácson kezdtem meg a jótékonysági munkát, ahol szüleimmel 20 éve létrehoztam a Pákh Sándor Jótékonysági Alapítványt. Havonta 80 családot segítünk anyagilag, támogatunk több kárpátaljai magyar szervezetet, részt vettünk a Cserkész Szövetség visszaállításában. Az államosítás után visszakapott házunkat felajánlottuk közcélra, működött benne iskola, óvoda, több szervezet és kollégium is. Nyugodtam mondhatom, hogy aktívan részt veszünk a város életében. Az alapítvánnyal megszereztük az 1896-ban épített, majd a csehek által lerombolt, az oroszok által meg beolvasztott – természetesen vörös csillag lett belőle – millenniumi Turul madár emlékmű visszaállításának engedélyét, ma már ismét régi fényében díszíti a munkácsi várat.”

Most, amikor tíz nap elteltével sem nyugszanak a kedélyek a munkácsi vár magaslatáról törvényszegéssel és barbár módon  az eltávolított, amúgy műemléki védelem alatt álló Turul-szobor ügyében, melyről a maszol is beszámolt (lásd itt és itt), érdemes felidézni 2008. április 18-át, amikor felavatták a Pákh család és a város önkormányzata akkori kitűnő kapcsolatának köszönhetően a régi turul hű mását, melyet Belény Mihály ungvári szobrász formázott meg és Kijevben öntöttek bronzba.

Az avatóünnepségen Lengyel Zoltán munkácsi polgármester köszöntőjében elmondta: „jelentős események helyszíne lehetett az elmúlt években a munkácsi vár a Pákh családnak köszönhetően, akik igen sokat tettek a műemlék-épületegyüttes fejlesztéséért.” Ezt követően így szólt: „a turul olyan jelentős történelmi eseményekre emlékeztet, mint amilyen a magyarság honfoglalása volt. Az emlékmű mostani helyreállítása a történelmi igazságosság helyreállításának pillanata, a turul ismét eredeti helyén áll – fogalmazott, majd hozzátette: „A millenniumi emlékmű immár a Zrínyi Ilonát és a kis Rákóczi Ferencet, valamint a Korjatovics fejedelmet ábrázoló emlékművekkel együtt ismét a város és a vár dísze lehet.”

Tanulságos lehet, ha felidézek a másik akkori ünnepi szónok, Semjén Zsolt KDNP elnök avatóbeszédéből is néhány gondolatot: „Egy létszámában kis nép számára nincs megmaradási esély, csak akkor, ha minden tagjában benne él a magyar kultúra és a magyar történelem; annak a tudata, hogy érdemes és büszkeség ehhez a néphez tartozni – fogalmazott Semjén, majd így folytatta: „A turulmadár a magyar nemzeti élni akarásnak a szimbóluma: lerombolták, de újraépítették. Ez egyben annak a bölcsességnek a jele is, hogy nem irányul senki ellen.”

Ez a múltidézés, melyben a békességre igyekvés és őszinte kiegyezési szándék meggyőző példázatát láthattuk, most, amikor provokatív módon és az nyílt uszítás szándékával a kútmérgezők rohamtempóban eltávolították a szimbólumnak tekintett nemzeti jelképet a munkácsi vár fokáról – talán nem volt fölösleges. Főleg annak ismeretében nem, hogy a lépés puccsszerűsége az ukránok körében is visszatetszést keltett. Ez arra enged következtetni, hogy előbb-utóbb majd megteremtődik annak az esélye, hogy a turulmadár visszaszállhasson a munkácsi várra és az a bölcs, előremutató szemlélet győzedelmeskedjen, ami hajdan, az avatás idején a helyi hatóságok részéről megmutatkozott.

Hogy talán nem alaptalan a derűlátásom, arra bizonyíték lehet az, hogy nem csak a magyarokat zavarta a polgármester magánakciója. Például négy nappal ezelőtt a Munkácsi Városi Tanács 18 képviselője (2 magyar és 16 ukrán), azaz a testület többsége írásban tiltakozott a turul eltávolítása miatt. Szintén elítélte Andrij Baloga és csinovnyikjainak lépését Kárpátalja kormányzója Viktor Mikita is, aki komoly nemzetbiztonsági kockázatot látott a szobor eltávolításában. Amit ez ügyben egy rendkívüli sajtóértekezleten mondani kívánt, az gyakorlatilag megegyezett a Potápi Árpád János nemzetpolitikai államtitkár közleményében foglaltakkal: „Ez a lépés az Ukrajnában dúló fegyveres agresszió idején rendkívül átgondolatlan és időszerűtlen, amely a soknemzetiségű Kárpátalja stabilitása ellen hathat.” 

A sanda szándékú polgármester a tettét követően, azóta se mert a nyilvánosság elé állni és bármiféle magyarázatot adni a nyugtalanságot, sőt félelmet keltő lépésére. Helyette apja, Viktor Baloga, parlamenti képviselő, Munkács volt polgármestere, aki volt már miniszter a nyugatos Juscsenko és a Moszkva-barát Janukovics kormányában is, és a Kárpátalját sokáig szinte családi vállalkozásként menedzselő, csak Baloga-klánként számon tartott család vezéralakja szólalt meg agresszív és útszéli stílusban. A ide kattintva megismerhető magyar- és Magyarország-ellenes kirohanásáról talán elég annyi elmondanom: ő úgy véli, ez a szobor a ma is létező magyar nagyhatalmi álmok, Kárpátalja visszaszerzésének volt a szimbóluma és csakis a határrevízió reménye állhat Budapest Moszkva-barát politikájának hátterében, amit egy esetleges orosz győzelem Putyin részéről akár realitássá tehet. „Ezért sincs semmi keresnivalója a magyarok turul madarának a várban. Ott csakis ukrán szimbólumoknak van helye” – fogalmazott, majd leszögezte: „a magyarok feldughatják maguknak egy helyre a tiltakozásaikat”.

Természetesen megszólalt az ügyben a szoborállító mecénás Pákh Imre is, akit az MTVA kárpátaljai tudósítója kért fel arra, hogy New Yorkból kommentálja a történteket.

Az interjú képes beszéddel sommázza véleményét Munkács Amerikában is lokálpatrióta maradt fia:

„Magyarországon volt egy Sulyok Dezső nevű politikus. Mikor 1946-ban vagy ’47-ben a kommunisták már nagyon rászálltak, hogy tűnjön el a parlamentből, akkor ő az utolsó szó jogán a következőt mondta: »Én most elmegyek, de én még mindig itt leszek, amikor önök már sehol nem lesznek.« Ez véleményem szerint a mostani ügyre is vonatkozik. Vissza fog szállni a turulmadár a munkácsi várra”

Ezt követően arra a kérdésre, hogy miként értékeli mindazt a gyalázatot, ami szülővárosában múlt hét csütörtökén történt, így felel:

„Nézze, szomorú esemény. Megmondom az igazat, várható volt. Nyilván furcsán hangzik tőlem, hogy számítottam a Turul-szobor lebontására, de ez a folyamat nem tegnap indult el. Ez a magyarellenes agresszív hozzáállás akkor indult el, amikor a Baloga-klán átvette Munkács városának a vezetését, Andrij Baloga által. Akkor kezdődtek azok a folyamatok, amelyek még most sem fejeződtek be, de most kulminálódtak a turul leszedésével. Ha emlékszik, Munkács főutcáján állt egy Munkácsy Mihály-mellszobor, azt eltávolították. Utána jött néhány utca, beleértve az apám után elnevezett Pákh Sándor utca nevének megváltoztatása. Több magyar vonatkozású utcanevet változtattak olyan ukrán nevekre, amelyek viselői soha életükben Kárpátaljára még a lábukat sem tették be.

Továbbá önök is jól tudják, hogy Baloga Viktor hihetetlenül magyarellenes – nem tudom, milyen okból származik ez az agresszív magyarellenes hozzáállás –, de néhány évvel ezelőtt már kifejtette az ő magyartalanítás-koncepcióját Kárpátalján és főleg Munkácson. A sajtóban is meg lehet találni, hogy azt mondta, hogy ő híve a magyarok kitelepítésének, és a magyarlakta területek betelepítésének ukrán menekültekkel. Most a háború erre komoly alkalmat ad neki, úgyhogy nekünk tartanunk kell attól, hogy ez lesz a következő lépés ebben a folyamatban.”

Az interjú folytatásában aztán kiderül, egyelőre még semmi biztosat sem lehet tudni a Turul-szobor sorsáról. A Pákhoz eljutott információk szerint darabokra fűrészelték, mert egyben nem tudták levenni. Ezt megerősítik fényképek is, melyeken látszik, a turul karmai meg a kard megmaradtak a torzóvá silányított obeliszken.

Hadd jegyezzem meg, hogy két nappal ezelőtt már hozzáláttak az új „odaillő” szimbólum elhelyezéshez, melyen a turul helyére az ukrán címer kerül.

Végül Pákh Imre azt is elmondja, hogy Brenzovics László KMKSZ elnökhöz hasonlóan a szobordöntés miatt maga is feljelentést tesz az ügyészségen. Tervezett lépését így indokolja:

„Ennek az ügynek nemcsak morális aspektusa van, hanem van egy jogi aspektusa is. Az ügyvédeim most ezzel foglalkoznak, hogy tulajdonképpen nem volt-e a Turul-szobor az én tulajdonom. Hiszen mi rendeltük meg Mihajlo Beleny művész úrtól, mi fizettük ki, mi építettük az obeliszket, mi tettük rá. Az egész folyamatot én meg a családom finanszíroztuk, mi foglalkoztunk ezzel az üggyel. Nálam biztos, hogy nincs adásvételi szerződés, én ezt nem adtam el a városnak, és senki másnak. Nincs ajándékozási levél erről, szóval nagy valószínűséggel az én tulajdonomat képviseli még mindig a Turul-szobor, úgyhogy el fog tartani egy kis ideig, amíg pontot teszünk erre az aspektusra.

Viszont azt már mindenki tudja, hogy a végrehajtó bizottságot nem hívták össze, tehát ez is egy szabály- vagy törvénysértés volt. A másik pedig, hogy tudomásom szerint ez a szobor a megyei műemlékvédelem védelme alatt állt, nem gondolom, hogy velük konzultáltak volna. Véleményem szerint ez kimondottan egy munkácsi városi téma, ebben nem vettek részt sem Kijevben, sem Ungváron, ez kimondottan Andrij Balogának vagy az apjának a bosszúja a munkácsi magyarság ellen.”