Privát irodalomtérképként terül el Korpa Tamás magyarországi költő legújabb verseskötete, amely Kolozsvárhoz fűződik minden szálon. Mi történne, ha a Sora üzletébe sirály repülne be? Hol szabadulna ki a hangunk, ha a várost átszövő alagutak és titkos összeköttetések kísérnék egyik pontjából a másikba?

Mindig különleges helyzet áll elő olyankor, amikor a magyar nyelvterület határon inneni és túli találkozásának lehetünk szemtanúi. Ez nincs másképp Korpa Tamás (1987, Szendrő) Vámospércsen (azaz szinte pontosan határterületen) élő író negyedik verseskötetével, a Házsongárd LIVE-val sem, amely egy olyan magyarországi szerző könyve, aki Kolozsvár-poétikákkal foglalkozik. Hogyan nő össze a kulturális emlékezet, a térpoétika és az invenció ebben a kis, színes kötetben, amelyen egy kolozsvári graffiti reprodukciója áll, rajta egyik dimenzióból a másikba futkosó alakkal?

Az Erdélyi Híradó és Kalligram kiadók gondozásában megjelent kötet fülszövegében ezt olvashatjuk: „Költészete a Gömör-Tornai-karszthegység és Bécs után ezúttal a Szamos partján hallgatózik, pontosabban hallgat ki: versei a várost és lakóit nem csupán megfigyelik, rögzítik, de vallatják és ezáltal teremtik is. Az ügynökjelentések retorikájával megszólaló hosszabb Securitate-versekben így aztán e líra – akár a legkiválóbbak – önmagával néz farkasszemet. A Házsongárd live nem katalógus. A különböző korokból, más-más idősíkokból elénk lépők egytől egyig Korpa Tamás saját hal(l)ottjai, az ő privát Kolozsvárjának egykori, jelenlegi és képzeletbeli lakosai. A privát pedig, erős költői nyelven, közreadható, közvetíthető – bizonyítja a kötet, ahogyan azt is, hogy a halottakat nem szükséges életre kelteni. Ugyanazt a várost lakjuk. Merthogy Házsongárd nem nekropolisz, a holtak városon kívüli városa, hanem Kolozsvár szerves része. Talán éppen a tüdeje.”

Attól válik izgalmassá ez a privát Kolozsvár, hogy egyszerre teljesen idegen mind a kolozsvári (vagy tágabb körben erdélyi), mind a határon túli olvasók számára, és mégis kísértetiesen ismerős. A történelmi-nyelvi-térbeli kódok virtuóz játéka, a költői látomások invenciózussága megteremt egy retrospektív Kolozsvárt (pl. a diktatúra idején tapasztaltakból, személyekből) és egy mindig élőben közvetített Kolozsvárt – a Házsongárd itt olyan metafora, ami élőhalottként bújik el és elő valahonnan.

Cs. Gyimesi Éva, Hervay Gizella, Kobak, Nagy Mária, Kántor Lajos, Paul Antschel alakjai összefonódnak néhány ismert utca látképével, ahol képtelenségek és furcsaságok burjánzanak szét (pl. a Sora üzletébe vetődő sirály, vagy az utcákat elöntő, megszemélyesült Szamos folyó). Kolozsváron értelemszerűen Isus, Maria, Lazăr és MM „célszemélyeknek” van jelenése, és mintha az erőszak szövegtípusaiból – a titkosszolgálati jelentésekből – új, átpoetizált műfajt teremtene a szerző azáltal, hogy valami szakrálisat ültet beléjük. Ez időnként behoz némi groteszket is, de ezáltal sem válnak a szövegek túltelítetté. Néhol kisebb kegyetlenkedések is felbukkannak – Kolozsvár szépsége és történelme mellett élhetetlenségéről és aránytalanságáról is ismert. Ugyanakkor finomhangolású sejtelem, a szövegtest apró indái, néhol fölvillanó erotika szövi be ezt a privát Kolozsvárt, amely újból közösségivé lesz egy elidegenedett, megszokott városból. Azoknak szól, akik újra fölfedeznék szülővárosukat más szemszögön keresztül.

Korpa Tamás 1987-ben született Szendrőben. Gérecz Attila-és Sziveri János-díjas költő, irodalomtörténész, szerkesztő, kritikus. 2017 és 2020 között a Fiatal Írók Szövetség társelnökeként tevékenykedett. Legutóbbi kötete A lombhullásról egy júliusi tölggyel címmel látott napvilágot 2020-ban, a Kalligram Kiadó gondozásában.