Hogy lehet kiskamaszoknak érthetően, sőt élvezhetően elmagyarázni a Trianonhoz vezető társadalmi folyamatokat? Szerencsére az 1910-es években Erdélyben nem csak etnikai feszültség volt, hanem filmgyár is, ahol egy későbbi Oscar-díjas rendező próbálgatta a szárnyait. Zágoni Balázsnak így volt miből válogatnia, amikor ifjúsági történelmi kalandregényéhez keresett mozaikdarabkákat.

A Kincses Képeskönyv várostörténeti gyermekkönyv-sorozat kitalálójaként és sorozatszerkesztőjeként Zágoni Balázs nem először vág bele a történelem fiatalok számára emészthető módon való tálalásába. Írt Erdélyi gyermekenciklopédiát is, 2021-ben pedig a Koinónia kiadónál jelent meg Irány a suli! című könyve, amelyben különböző korok iskolás életét idézte fel az érintettek szemszögéből. A történelmi érdeklődés és az ifjúsági irodalmi múlt (A fekete fény című, kamaszoknak szóló sci-fi első részéért, A gömbért Hubby-díjat kapott 2018-ban) indokolhatta, hogy a Pagony kiadó őt kérte fel az Abszolút Töri sorozat egyik szerzőjének.

Zágoni új regénye, a Szamos-parti Hollywood ugyanis megrendelésre született, adott keretek között, egy ifjúsági sorozat negyedik darabjaként. Adott volt a borító egységes stílusa Bernát Barbara rajzfilmszerű illusztrációival, a kerettörténet a budapesti Vitéz János Gimnázium udvarán álló, ősöreg fával, amelynek gyökerei a magyar történelem mélyére vezetnek, a hetedikes diákok kis csoportjának kalandozásaira épülő struktúra, valamint Návai Péter magyar-történelem szakos pedagógus történelmi eligazítása, amely mindenik kötetet zárja. „Az Abszolút Töribe olyan 10 éven felülieknek szóló, olvasmányos és izgalmas könyveket válogatunk, amelyek abszolút lendületesen, abszolút színvonalasan, abszolút mai nyelven szólnak a magyar történelem fontos pillanatairól, korszakairól, szereplőiről” – írta a kiadó sorozatról, amelyben eddig Mátyás király udvarában (Mészöly Ágnes), a kiegyezés korában (Wéber Anikó) és 1956-ban (Kiss Judit Ágnes) játszódó regények jelentek meg.

Nem meglepő, hogy Zágoni Balázs az első világháború, illetve a trianoni békeszerződés előtti időszakot választotta témaként, hiszen a filmművészet és a mozi születésével esik ez egybe, ami a filmtörténetet oktató, mozgóképes lapot alapító szerző kedves témája, a magyar filmgyártás kezdetei ráadásul szülővárosához, Kolozsvárhoz kapcsolódnak. Otthonos terepen mozgott tehát. Vállalkozása nem volt könnyű abból a szempontból, hogy olyan társadalmi folyamatokat, feszültségeket kellett beleszőnie a történetbe, amelyek megítélése ma sem sztereotípia- és érzelemmentes, és mindenképpen újszerű, hiszen árnyalt, friss kutatásokon alapuló bemutatásukkal kamaszoknak szánt kortárs irodalomban eddig nem sokan próbálkoztak.

A történet kiindulópontja a közösségi médián felnőtt „digitális bennszülöttek” szkepticizmussal vegyes hiszékenysége: a hetedikesek – különösen egyikük – nem nagyon hisznek a budapesti Magyar Nemzeti Filmarchívum (a nemrég elhunyt Balogh Gyöngyi filmtörténészről mintázott) kutatójának, aki azt állítja, hogy az Oscar-díjas Michael Curtiz azonos azzal a Kertész Mihállyal, aki Kolozsváron forgatta első némafilmjét. Talán hamar el is felejtenék az archívumban tett látogatást, ha az osztályfőnökük nem kérne tőlük másnapra bemutatót a kolozsvári némafilmgyártásról. Unalmasnak ígérkezik a délután, amíg véletlenül ki nem derül, hogy az iskola udvarán álló ősöreg platánfa gyökerei alatt bármelyik történelmi korba el lehet jutni, így a fiatalok a „wiki” helyett első kézből kaphatnak információkat.

Hogyan boldogul három 2010-es években szocializálódott tini 1914-ben Budapesten és Kolozsváron? Honnan szereznek pénzt, ruhát, milyen fedősztorit találnak ki a nyilvánvaló kívülállóságuk leplezésére? Mit vinnének magukkal ebből a világból, milyennek látják őket az elődök, és megváltoztatja-e időutazásuk a történelmet? Zágoni Balázs kreatív válaszai nem csak a főszereplők, Karola, Bende és Fejó (azaz Ferenc József, akinek a neve érthető módon állandó geghelyzetek forrása a századfordulós Magyarországon) tizenéves kortársai számára alkotnak izgalmas kalandregényt, de mulatságosak lehetnek az idősebbeknek is, főleg azoknak, akik hallottak már egyet s mást a kor olyan ikonikus figuráiról, mint Kertész Mihály, Janovics Jenő, Bánffy Miklós és Szilvássy Carola.

A regény végén feltüntetett irodalomjegyzék és a szerző utószava is tanúskodik arról, hogy a kor megidézése dokumentumokon, hiteles forrásanyagon és kutatásokon alapszik, a szereplők valós helyszíneken fordulnak meg, létező újságcikkeket olvasnak a korabeli lapokban és valós társadalmi problémákkal szembesülnek. A valóságdarabkákat persze az írói fantázia kombinálja és kelti életre, a filmtörténeti nyomozás mentén így az olvasó a főszereplőkkel együtt ellátogathat híres pesti kávéházba, részt vehet század eleji filmforgatáson, bepillanthat Bánffy főúri rezidenciájába, Szilvássy Carola dolgozószobájába, kilátogathat a kolozsvári nyomortelepre és szemtanúja lehet az utolsó királykoronázásnak a háborús Budán.

„Örömmel kölcsönöztem Janovicstól és Bánffytól olyan rég kikopott szavakat, mint a léghuzat, a miazma és nyirettyű, és meglepetten fedeztem fel, hogy használtak már olyan kifejezéseket, mint a szívdöglesztő vagy outsider” – írja az utószóban Zágoni Balázs, éreztetve, hogy az időutazás íróként remek játék volt számára. Bár a korabeli budapesti és kolozsvári színházi és filmes világ nevezetes szereplői mellett szinte patikamérlegen mérve mutatja be különböző epizódszereplők formájában Erdély válságba jutott társadalmának minden hangját a főúrtól a szobalányig, a román paraszttól a sovén magyar tisztig, ez a könnyed játékosság szerencsére végig megmarad. Nem csak didaktikus módon világít rá bizonyos összefüggésekre, hanem fordulatos történetmesélésével meggyőz arról, hogy Erdély nem volt unalmas, egyszerű és képeslapszerűen idilli hely már Trianon előtt sem.