Zágoni Balázs új családi kisregénye pontos karakterábrázolással, kíméletes, de mégis határozott humorral tart tükröt az adventi stressznek. A Karácsonyi kitérő – bár elsősorban kilenc éven felüli gyerekeknek szól – a felnőtteket is megakadályozhatja abban, hogy Grinccsé váljanak az ünnepi időszakban. Fellapoztuk a kolozsvári szerző Móra Könyvkiadónál megjelent kötetét, amelynek Erdélyben eddig csak Marosvásárhelyen volt bemutatója.

Zágoni Balázs, a Filmtett mozgóképes folyóirat alapítója, a Koinónia Könyvkiadó korábbi vezetője, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Magyar Film és Média Intézetének oktatója, mint több interjúban is elmesélte, gyermekei hatására vált íróvá: Barni fiának mondott mesékből született az a 2005-től megjelenő sorozat (Koinónia Könyvkiadó), amely több erdélyi iskolában is ajánlott olvasmány. Ezt követte a Jánosi Andrea illusztrátor, illetve írók, történészek, művészettörténészek közreműködésével létrehozott Kincses Képeskönyv-sorozat elindítása (Projectograph), az Erdélyi gyermekenciklopédia, majd a Kolozsvári mesék, amiből bábelőadás is született (mindkét könyvet a Koinónia gondozta). Az, hogy Zágoni Balázs könyveit ma már nem csak Erdélyben ismerik, annak köszönhető, hogy A gömb című ifjúsági regényével elnyerte a magyarországi Móra Könyvkiadó szerkesztőinek tetszését, majd a 2018-as Hubby-díjat, az Év Ifjúsági Könyv Írója kategóriában. 2019-ben az Erdélyi Magyar Kortárs Kultúráért díjjal is kitüntették irodalom kategóriában. Szintén a Móránál jelent meg 2019-ben A gömb folytatása, az Odaát. 2020-ban ismét a Koinónia adta ki az Irány a suli! Régen és ma című könyvét, amelyben különböző történelmi korok iskolaélményét írta meg, legújabb kötete, a Karácsonyi kitérő pedig ismét a Móra kiadványa.

A Karácsonyi kitérőben szereplő városi, (alsó)középosztálybeli család tagjai, a pályázatírással foglalkozó Anya, a vállalkozó Apa, az öt éves Bence, a tíz éves Emma, illetve a kamasz Lili élénken emlékszik az egy évvel korábbi karácsonyra, ami veszekedésbe és nyomasztó hangulatba torkollt. Emma, a beavatottak felelősségérzetével veti bele magát az adventi időmenedzsment felügyeletébe, úgy érzi, ha nem segít, a karácsony ismét kudarc lesz. Bár eleinte minden a terv szerint halad, a szenteste közeledtével egyre nyilvánvalóbb, hogy idén se sikerül tökéletesre az ünnep. Emma és vele együtt a család rezignáltan adja egyre lejjebb a takarítással, ajándékvásárlással és lakásdíszítéssel kapcsolatos elvárásait, „szentdélután” már csak azon igyekeznek, hogy a kis Bence számára őrizzék meg a karácsony csodáját, de szinte ezt is elbaltázzák. Egy véletlennek köszönhetően azonban rájönnek, hogy a szenteste nem a pontra tett frizurától, a tisztára sikált és feldíszített lakástól, vagy a megfelelő pillanatban, ünnepélyesen elfogyasztott süteménytől lesz tökéletes.

Bár a kis Emma belső utazása tárul elénk legrészletesebben, Zágoni Balázs nem hagyja kidolgozatlanul a többi karaktert sem, több-kevesebb mértékben mindegyikük szemszögével megismertet, a szereplőket így egymást tükrében ismerjük meg, finoman adagolt iróniával, de anélkül, hogy különösebben pellengérre kerülne bármelyikük is. A szereplők mindegyikének van ugyan jellemhibája, a megoldáshoz azonban egy adott ponton mindegyikük hozzájárul. Szabó-Nyulász Melinda karikatúrába hajló, némileg Brenner György Brunella Gasperini könyveinek magyar kiadásaihoz (Mi és ők, Én és ők) készített illusztrációira emlékeztető rajzai pedig még közelebb hozzák őket.

A kisregényben a kolozsváriak számára olyan többletjelentéssel bíró elemek is vannak, mint a város nyomornegyedének, Patarétnek a nevétől csupán egy betűben különböző Patakrét, vagy a koldusbotra jutott programozó képtelennek tűnő története, ami fikciónak bizonyul ugyan, mégis utal egyrészt a Kolozsváron érzékelhető jelentős társadalmi különbségekre, másrészt arra, hogy egyáltalán nem egyértelmű, hogy kinek jut jólét és kinek nem, nem nehéz átkerülni a másik oldalra.

A kiszólásokon, helyieknek szóló fricskákon túl azonban a Karácsonyi kitérő általános érvényű történet, amelyben sok felnőtt olvasó magára ismerhet. Alkalmas arra, hogy egy adventi vagy karácsonyi családi együttlét alkalmával néhány óra alatt több generáció is fellapozza, és elgondolkodjon azon, hogy mi alakítja a karácsonnyal kapcsolatos elvárásait, miért nyűg sokszor az egész, mennyire határoz meg minket az, hogy mit akarunk mutatni magunkról a külvilágnak, mit jelent számunkra a csoda, miért rekedünk meg sokszor a saját értékrendünkben és miért nem vizsgáljuk meg közelebbről a másik oldalt, mielőtt ítéletet mondanánk róla.