Az ADHD, vagyis a figyelemhiányos hiperaktivitási zavar evolúciós előnyt nyújthatott az ősembereknek, különösen a táplálékszerzés és a gyűjtögetés során – írja cikkében a The Guardian. A figyelemzavar és az impulzivitás, amelyekkel társulhat ez a jelenség, elképzelhető, hogy javíthatták az ősemberek élelemszerzési stratégiáit.

Az ADHD egy idegrendszeri fejlődési rendellenesség, amelynek tünetei között említhetjük az impulzivitást, a szervezetlenséget és a fókuszálási nehézségeket. Bár általában nehezen felismerhető, és a diagnózis feltételei eltérhetnek, mivel a tünetek változatosak, az ADHD-val élők száma globálisan növekszik. A Pennsylvaniai Egyetem kutatása szerint azonban azok a tulajdonságok, amelyeket jelenleg rendellenességként kezelünk, régebben akár előnyt is jelenthettek az emberiség számára.

A tanulmány ugyanakkor lehetséges magyarázatként is értelmezhető arra vonatkozóan, hogy miért volt az ADHD korábban gyakoribb a véletlenszerű genetikai mutációk miatt, és miért fordult elő gyakrabban a figyelemzavar vagy az impulzivitás.

Dr. David Barack, a kutatás vezető szerzője kiemelte, „ha ezek a tulajdonságok valóban olyan negatívak lennének, akkor az evolúció idővel kiküszöbölte volna őket. Eredményeink viszont azt sugallják, hogy bizonyos körülmények között előnyösek lehetnek.”

A Proceedings of the Royal Society B: Biological Sciences szaklapban megjelent tanulmányban 457 felnőtt adatait elemezték, akik online táplálékgyűjtő alkalmazáson játszottak. Nyolc percen belül minél több bogyót kellett gyűjteniük a virtuális bokrokról. A bogyók számának csökkenése attól függött, hány alkalommal szedték le őket korábban. A résztvevők választhattak, hogy többször szüretelnek le egy adott bokrot, vagy átmennek egy másikhoz, ami több időt vett igénybe.

A kutatók az ADHD-szerű tüneteket is értékelték a résztvevőknél – bár hangsúlyozták, hogy ez nem minősül diagnózisnak. 206 résztvevőnél pozitív eredményt találtak. Az eredmények szerint az ADHD-skálán magasabb pontszámot elérő résztvevők kevesebb időt töltöttek egy-egy bokorcsoportnál, gyakrabban váltottak bokrot, hagyták félig szedetlenül a korábbiakat, és kerestek újabbakat. Ez a csoport általában magasabb pontszámot ért el a játékban, mint azok, akik egy-egy bokrot teljesen leszüreteltek.

Az eredmények összhangban vannak korábbi tanulmányokkal, amelyek azt sugallják, hogy a nomád életmódot folytató közösségekben magasabb az ADHD-gének előfordulása. Ezek a csoportok lehetnek azok, akik számára az ilyen figyelemzavaros viselkedés előnyt jelenthetett.

A kutatók azonban megjegyezték, hogy a tanulmánynak vannak korlátai, például az ADHD-szerű tünetek önbevalláson alapulnak. Javasolják olyan további kutatások elvégzését, amelyek diagnosztizált ADHD-s betegekkel foglalkoznak, és valós élethelyzetekben zajlanak.