Péntek este mutatták be Kolozsváron a Változó ifjúság a Kárpát-medence országaiban – Szociológiai tanulmányok a magyar fiatalok két évtizedéről című tanulmánykötetet, amelyből választ kaphatuk többek között olyan kérdésekre, mint hogyan változott a Kárpát-medence magyar ifjúsága az elmúlt két évtizedben, milyen hatással voltak rájuk a munkaerőpiaci változások, demográfiai trendek, az egyéni és társadalmi viszonyok, és milyen az egészséges életmóddal kapcsolatos magatartásuk. Megtudhatjuk, hogyan viszonyulnak az önkénteskedéshez, milyen médiafogyasztási és szabadidős szokásaik vannak, és hogyan változott a vallásossághoz való hozzáállásuk. Ugyanakkor kiderül, hogy változtak-e a családalapítási és gyermekvállalási szokásaik, sikerült-e csökkenteni a származási esélyegyenlőtlenséget, és mennyit változott az életszínvonal és iskolázottság.

A péntek délutáni könyvbemutatót a Planetárium Kávézóban tartották, a Magyar Szociológia és Szociális Munka Intézet és a Max Weber Társadalomkutató Központ Szociológia Nyílt Estjének keretében. A beszélgetésen a kötet két szerkesztője, Vita Emese és Veres Valér szociológusok, valamint Szabó Júlia, a kötet egyik tanulmányának szerzője vettek részt, őket Csata Zsombor szociológus kérdezte. A tanulmánykötet a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet (ISPMN) Kiadójának gondozásában jelent meg, és a Kárpát-medence régióiban élő magyar ifjúság helyzetét dolgozza fel hét fő pontban. A kiadvány alapját a 2001 és 2020 között felvett, nagymintás Magyar Ifjúságkutatás sorozat kérdőíves kutatásai képezik, amelyekben a 15 és 29 év közötti, erdélyi, felvidéki, vajdasági és kárpátaljai magyar fiatalok élethelyzetét és életmódját vizsgálták.

A beszélgetés során elhangzott: az egyik nagy változás, ami a fiatalok életében bekövetkezett 2020-ra az, hogy a digitalizáció óriási szerepet kapott, és a „behuzalozás” már jelen van minden életterületen.  Jelentősen mediatizálódott a szabadidő, az ébren töltött órák javarészét online töltik a fiatalok. Ebben aligha vannak regionális különbségek a határon túli és magyarországi fiatalok között, és mindenképpen egy „digitális ifjúságról” beszélhetünk 2020-ban. Mint kiderült, erre nagyon nagy mértékben ráerősített a világjárvány is, hiszen a fiatalok ekkor a digitális terekbe kényszerültek, ott folyt az oktatás és a szabadidős tevékenységek is átkerültek abba a térbe.

Az esélyegyenlőség javult, de az iskolázottsági egyenlőtlenségek romlottak

Veres Valér a kisebbségi magyar fiatalok társadalmi rétegződését és anyagi helyzetük változását vizsgálta 2001 és 2020 között. Mint elmondta, a kutatás eredményei azt mutatják, hogy az európai uniós tagság, az urbanizáció mértéke és jellege, valamint az anyagi helyzet, az általános életszínvonal mértéke az egyes régiók magyar fiataljait másképp pozícionálja. Ugyanakkor minden régión belül megfigyelhetők az anyagi helyzet, a kulturális fogyasztás, az iskolázottság, a foglalkozási státus tekintetében előnyös helyzetben levő, valamint hátrányos helyzetű fiatalok.

A hátrányos helyzetűek inkább a rurális környezetben élő, alacsony iskolázottságú szülőktől és az átlagosnál több gyermeket nevelő családokból származnak, fejtette ki. „Ugyanakkor azt látjuk, hogy 2020-ra az esélyegyenlőség javult, tehát azoknak is van esélyük kitörni, akik hátrányos helyzetből indulnak, ha jó helyen élnek. Tehát lehet a családi hátterük hátrányos helyzetű, esélyük van a karrierre, a felzárkózásra, ha városi környezetben élnek. Sajnos, ha a hátrányos családi helyzet mellett még hátrányos közegben is élnek, kevés esélyük van a felzárkózásra” – mondta. Hozzátette, a kutatásból az is kiderül, hogy az iskolázottsági egyenlőtlenségek a településtípusok mentén romlottak, tehát a vidéki iskolák színvonala 2020-ban még rosszabb, mint a korábbi években volt.

Passzív erdélyi fiatalok 

Szabó Júlia szociológus Hires-László Kornéliával közösen jegyzett tanulmányában a fiatalok szabadidős és kulturális fogyasztásait vizsgálta. Mint elmondta, fontos, hogy a szociológián keresztül is lássuk, hogy milyenek a fiatalok, hiszen a globalizáció őket érinti a legjobban, és ez kihat párválasztási szokásaikra, kapcsolataikra, valláshoz való viszonyukra, médiafogyasztásukra, és minden aspektusára az életüknek. Mint elhangzott, a szabadidős magatartás tekintetében a legnagyobb változást Erdélyben és a Felvidéken lehet érzékelni, hiszen a felvidéki fiatalok jóval aktívabbnak mutatkoznak, mint négy évvel ezelőtt, ugyanakkor Erdélyben nagyobb passzivitás tapasztalható, mint korábban. Ennek magyarázata a kutatók szerint az lehet, hogy Romániában voltak a legszigorúbb és a leghosszabb ideig tartó szabályozások a koronavírus miatt kialakult járványhelyzet idején.

A kutatásban négy fogyasztói csoportot különítenek el, a „mindenevők” csoportjának tagjai mindenféle kulturális termékeket fogyasztanak, és sokféle szabadidős tevékenységben részt vesznek, a passzívak csoportját: ahol minimális a kultúrafogyasztás, a kultúraorientáltak csoportját: akik inkább magaskultúrát fogyasztanak, és a könnyed szórakozók csoportját: akik nyitottabbak fogyasztói stílusuk tekintetében. „Sajnos nagy az aránya azoknak Erdélyben, akik semmiféle kultúrát nem fogyasztanak. Inkább a mindenevő és passzív tengelyen helyezkedik el az erdélyi magyar fiatalság” – fogalmazott a szociológus.

Házasság helyett élettársi kapcsolat

A tanulmánykötetben Vita Emese és Geambașu Réka a Kárpát-medencében élő magyar fiatalok családalapítási viselkedésében lezajlott változásokat elemezte a 20-29 évesek körében. Mint Vita Emese elmondta, látványos változások történtek az utóbbi évtizedekben a párkapcsolati viselkedés, házasságkötések és a gyermekvállalás tekintetében. A kutatók a 2001-es adatokat hasonlították össze a 2020-as adatokkal, amelyekből kiderül, hogy két évtized alatt a házasságban élő fiatalok aránya jobbára felével csökkent, lezajlott egy jelentős konvergencia a régiók között, vagyis a házas fiatalok arányában tapasztalt korábbi különbségek elmosódtak.

„A párkapcsolatok vonatkozásában lezajlott egy formaváltás abban a tekintetben, hogy a hosszútávú elköteleződéssel járó kapcsolatoktól, mint a házasság, elmozdultak az élettársi kapcsolatok irányába. Régiónként akár megháromszorozódott-négyszereződött az együttélések aránya. Ugyanakkor az is kiderült, hogy a magyarországi fiatalok, noha terveznek házasságkötést, kevésbé gondolkodnak tradicionálisan a családalapításról, mint a többi határon túli fiatal, ami abból is látszik, hogy a magyarországi fiataloknál sokkal általánosabban elterjedt a házasság előtti együttélés” – mondta Vita Emese. A házasságkötések és iskolázottság kapcsolatának évtizedes összevetésekor megállapították, hogy a 2001 óta eltelt időszakban a magasan iskolázottak – és főleg a fiatal nők – körében növekedett a házasságkötés, tehát a korábban jellemző mintázat – hogy a „korai" házasságkötés csökken az iskolázottsággal – 2020-ra megváltozott.

A szociológus hozzátette, ma már nagyon sokféle kapcsolati formáció létezik, sokszínűvé váltak, „pluralizálódtak” az együttélési formák, ennek jele, hogy az élettársi együttélés vált a legmeghatározóbb kapcsolati formává a 20-as éveikben járó fiataloknál, ugyanakkor sokan közöttük egyedülállók, „szingli” életmódot folytatnak. Emellett jellemző rájuk a halasztó magatartás, kitolják a családalapítást, aminek összetett okai vannak. Többen tanulnak tovább, eleve hosszabb időt töltenek el az iskolapadban, fontossá váltak a karriercélok, az önmegvalósítás, de a gazdasági-munkaerőpiaci bizonytalan környezet is arra ösztönözi őket, hogy egyfajta kivárási stratégiát alkalmazzanak. Jó hírként szolgál ugyanakkor, hogy a kutatás alapján az látszik, hogy mind a magyarországi, mind pedig a külhoni fiatalok többsége tervez házasságot kötni, családot alapítani a jövőben, az erdélyi magyar fiatalok közel háromnegyede szeretne házasságban élni a későbbiekben.