Kultúra, gazdaság, politika, párkapcsolat, tucatnyi életút: ennyi minden fért bele egy kávéba 2023-ban

Mi fér bele egy kávéba? – tettük fel a kérdést önmagunknak és interjúalanyainknak 2023 folyamán. Népszerű meghívottjainkkal komoly témákról beszélgettünk néhány percben, kávézásaink amolyan vándor podcast sorozatként váltak ismertté határon innen és túl. Hogy sokan követték Magyarországról is, az annak köszönhető, hogy ezúttal nem álltunk meg a hazai témáknál és véleményvezéreknél, hanem kíváncsiak voltunk a fesztiválokra, különféle eseményekre meghívott külföldön élő magyarok gondolataira is. A kávézások során terítékre került a párkapcsolatok dinamikája, a családalapítás és szülői lét, a kultúrateremtés, az irodalom népszerűsítése, a zene fontossága, a tehetséggondozás, a gyereknevelés és a hitélet is. 

Csernus Imre pszichiáter: a felnőtt ember egyedül is jól van, ha érkezik a társ, szövetséget köt

Mi fér bele egy kávéba? sorozatunk első epizódjában főként a párkapcsolatok dinamikájáról beszélgettünk. A felnőtt és felnőttnek látszó helyzetekről, a szülői mintákról és a gyermekkori megoldatlan szituációkról. A magyarországi pszichiáter tapasztalatai szerint a felnőttnek látszó ember egy váratlan élethelyzetben megijed, bepánikol, nehezen hoz döntést, a társára hagyatkozik, ezzel szemben a felnőtt ember egyedül is jól van, és társával szövetséget köt, semmint függő viszonyt.

Lackfi János költő: a haverkodást Jézus kezdte, merjünk cimboraként tekinteni rá

Lackfi János istenkapcsolata, akár egy szerelem: lassú öröm. Noha különösebb vallásos neveltetésben nem részesült, az évek folyamán életében fel-felbukkant a Jóisten. Kamaszként már beszélgetett vele, de sokáig nem ismerte olyannak, mint ma: cimborának. Napjainkban viszont a Jóisten Lackfi János cinkosa, jó barátja, akiről és akivel nem fél humorral vagy iróniával beszélni. Közösségi oldalán, a #jóéjtpuszi sorozat keretében úgy mutatja be, mint egyet közülünk, és ezzel még szerethetőbbé, még igazabbá teszi, hidat képezve a keresztények vagy egyszerű közösségimédia-felhasználók és a teremtő között. A magyarországi költővel, sokgyermekes édesapával, egykori fafaragóval, cselgáncsedzővel istenhitről, egyházról, keresztény bűntudatról és szigorú vallásosságról beszélgettünk.

Grecsó Krisztián író: „Szeretem én azt az embert, akivé a gyerek tesz?”

Milyen napjainkban egy lányos apa? Körmöt fest, tündérnek öltözik – mint ahogy azt a közösségi médiában látjuk –, vagy inkább sorsközösséget vállal, támfalként áll gyermeke mögé a legkülönfélébb, főként a férfiaktól máig idegen élethelyzetekben is? Például mer sírni, és van bátorsága lánya előtt is könnyeket eregetni. Mer szeretni, és vannak szavai kimondani, gesztusai éreztetni ezt a szeretetet, ami csak apa és lánygyermeke között formálódhat.

Nyerges Attila énekes, az Ismerős Arcok frontembere: „Hiába az országhatárok, nincs különbség magyar és magyar között”

Beavatott, jómaga hosszú évtizedek óta látogatja Erdélyt, de tudatosan csak azóta, mióta az Ismerős Arcok zenekar létezik. Huszonöt éve teljesítik küldetésüket, és hirdetik, hogy hiába az országhatárok, nincs különbség magyar és magyar között. „Jártam itt még egész fiatal gyerkőcként is, édesapámat hoztam el Sepsiszentgyörgyre, mert az atlétikai pályán adtak át egy szakaszt, és édesapám atléta vezető volt. Én akkor a sofőr voltam. Mióta küldetésünket a zászlónkra tűztük, hála a Jóistennek nagyon sok minden megvalósult a gondolatainkból, gondolok itt a kettős állampolgárságra, vagy csak egyáltalán arra, hogy az anyaországban is jóval szabadabban lehet már, és tudunk beszélni végre a határon túl élő magyarságról, és egyre inkább azt érzem, hogy ezek az egyenetlenségek, amik határon kívül és belül érezhetőek voltak, ezek egyre inkább elsimulnak”

Pataky Attila énekes, az EDDA Művek frontembere: „Szüksége van a magyarságnak ránk, nekünk meg rájuk eszeveszettül!”

Vitathatatlan, hogy az elmúlt 50 évben az EDDA Művek összekötötte a generációkat, ikonikus dalaik valahogy minden családi eseményre beszivárogtak, rockkoncertjeik pedig – amellett, hogy máig nézőtereket töltenek meg – akkora bulival zárulnak, hogy azokat olykor évekig felemlegetik. Pedig a zenekar frontember, Pataky Attila 72 éves, mégis úgy uralja a színpadot és a közönség hangulatát, hogy azt sokan megirigyelhetik. 

Balogh Petya cápa: „Egy vállalkozásban nem a diploma a fontos, hanem a jó ötlet”

Balogh Pétert, azaz Petyát szinte mindenki ismeri: ha nem a gazdag és sikeres üzletember címke ugrik be róla elsőként, akkor az angyalbefektető vagy az alázatos milliárdos. Mert annak ellenére, hogy az üzleti életben sikereket halmoz, nem szállt el az eredményeitől: céltudatos, realista, emberséges és szerény. Ezt mi magunk is megtapasztaltuk, amikor a Kolozsvári Magyar Napokon meghívtuk egy kávéra. A röpke beszélgetés rávilágított, honnan és milyen célokkal indult útjára az egyik legsikeresebb magyar, mi a véleménye az erdélyi vállalkozásokról, miben látja napjaink vállalkozóinak pozitívumait és negatívumait, illetve olvasóink és nézőink megnyugtatására még a siker receptjét is megosztotta velünk.

Dr. Máté Gábor orvos, terapeuta: „a magyar férfiak 37 százaléka azért alkoholista, mert a magyarságban sok fájdalom van”

A szerző Normális vagy című könyvében rendíthetetlenül állítja, a trauma és a stressz az alapja sok lelki és fizikai betegségnek is. Máté Gábor két, 700-700 fős előadása között a kolozsvári Florin Piersic mozi backstage-ben választ kaptunk mindenre: az embert a magzat-, csecsemő- és gyermekkorban elszenvedett traumái teszik olyanná, amilyen. Ha daganatos betegséggel, autoimmun betegséggel, gyomorproblémákkal vagy reumatikus gondokkal küzd, előbb-utóbb kiderül, hogy ezek hátterében egy félelmekkel, bizonytalansággal és szeretetlenséggel teli gyermekkor rejlik.

Gulyás Márton: a Partizán egy sikertörténet, egyetlen álláshirdetésükre 280-an jelentkeznek

Beszélgetésünk központi témáját a Partizán fejlődéstörténete adta, ami egyben sikertörténet is: röpke néhány év alatt hatalmas nézettségre tett szert, nem mehettünk el szó nélkül az eredményeik mellett. Gulyás Mártontól megtudtuk, klasszikus YouTube-csatornaként, indult minden, az újságíró politikai kommentátorként vlogolt, és kezdeményezéséhez egyre többen csatlakoztak az évek folyamán. Ma már egy 60 fős szervezet működteti a Partizánt, és gyártja a különféle videókat, jól meghatározott misszióval és világnézeti alapállással, rendszerkritikusan, bízva abban, hogy a politikai képzelőerő felszabadításához járulnak hozzá saját tartalmaikkal.

Kalapács József rocklegenda: az első magyar heavy metál-album atyja

Kalapács József minden bizonnyal az egyik olyan magyar metálzenész, aki a műfaj kezdeteitől jelen van a pályán és nevéhez olyan rocktörténeti mérföldkövek fűződnek, mint például az első magyar heavy metál-albumként számon tartott Totális metál, de a Pokolgép olyan, mára már klasszikussá vált lemezein is ő énekel, mint a Pokoli színjáték, Éjszakai bevetés, vagy a Metál az ész.

Miklósa Erika: az Alföldről a New York-i Metropolitanig

Sok mindenre voltunk kíváncsiak eme kétségtelenül egyedi pályafutás kapcsán, Erika pedig a rá jellemző közvetlen módon válaszolt is a kérdésekre, kár, hogy csupán korlátozott időkeret állt rendelkezésünkre. A beszélgetésből kiderül, hogy hogyan is lett opera-énekesnő egy szépreményű sportolóból, milyen volt a milánói Scalában és a New York-i Metropolitanban dolgozni, de az is szóba került, hogy mivel foglalkozik jelenleg az éneklés mellett Miklósa Erika, továbbá, mit csinál olyankor, amikor ideje megengedi, hogy kikapcsolódjon. 

Pál D. Attila: a Tündérkert erdélyi hajdúgenerálisa

Pál D. Attila – közismertebb nevén Deszka – jelenleg a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának az igazgatója, de esetében külön érdekesség, hogy a mindennapi életben ő nem hivatásos színész. Ezért is nagyon kíváncsiak voltunk, hogy ennek ellenére miért őrá esett a rendező választása a szereplőválogatás során, de Deszka azt is elmeséli, hogy mit jelentett számára eljátszani a hajdúvezért, továbbá, hogyan élte meg a forgatás egészét, ami saját bevallása szerint élete „legvagányabb élménye” volt.

Berekméri Katalin: a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós társulatának művészeti vezetője

Katus – mert a legtöbben így ismerik szülővárosában, Marosvásárhelyen – mesélt nekünk sok mindenről, például arról, hogy hogyan is zajlott még a középiskolában első találkozása a színházzal, valamint az is kiderül, hogy végül miért nem lett orvos, de egy Uniter-díj kapcsán felmerülő apró problémákról is megtudhattunk dolgokat.

Kali Andrea: az édesanya, aki a végsőkig harcol gyermekéért

Kali Andreát minden bizonnyal sokan ismerik, hisz a Kolozsvári Állami Magyar Színház társulatának tagja, sok előadásban, ugyanakkor a filmvásznon is találkozhatott vele a közönség. A tavaly nyáron bemutatott Túl közel című produkció viszont korántsem szokványos. Püsök Botond rendező több éven keresztül forgatta ezt a dokumentumfilmet, mégpedig Andrea és két gyereke közvetlen környezetében. Első látásra furcsa témaválasztás, viszont sajnálatos módon nyomos oka volt erre mind a rendezőnek, mind pedig Andreának, aki belement abba, hogy egy kamera kövesse végig az életüket.

Virányi Attila: a Metropol Group alapítója

Virányi Attila az idén fennállásának 55. évét ünneplő Metropol – ma már Metropol Group – alapító-basszusgitárosa. A Metropol zenekar Nagyváradon adta első koncertjét, 1968 novemberében, kisebb-nagyobb megszakításokkal pedig mind a mai napig aktív. Ezzel kitörölhetetlenül beírták nevüket az erdélyi és az egyetemes magyar rocktörténelembe, hiszen valóban kivételes pályafutást tudhatnak maguk mögött.

16/9 vagy 1920x1080
CSAK SAJÁT

Kimaradt?