A leggyakoribb gerinc- és mozgásszervi betegségek gyermek-, illetve serdülőkorban alakulnak ki, melyeknek elhanyagolása igen súlyos következményekkel jár. A „de nehéz az iskolatáska” ma már bizony nemcsak metaforaként üti meg a fülünket, hanem valóságos felkiáltójeles tényként.

Ki a hibás?

A nem szimmetrikus testtartás, az előreeső vállak, a fej előrehajtása és ennek következtében a gerinc kidomborodása a lapockák között, illetve a has előredomborodása egyáltalán nem észrevehetetlenek. Szülőként is és pedagógusként is igen különös figyelmet kell szentelnünk a gyerekek helyes testtartására. A nem megfelelően hordott és túlsúlyos iskolatáska, a helytelen járást és ülőpozíciókat is megelőzi. Nem véletlenül találkozom egyre több iskolástáska-hordó szülővel reggelente, és nem hiába látok egyre több bevásárlókocsihoz hasonló, kerekes-gurulós táskát a gyerekeknél. Az iskolatáska valóban túl nehéz. Kisiskolás korban alacsony a törzs és a hátizmok teherbíró képessége csekély, főleg akkor, ha mozgásszegény életmód is jellemzi a gyermeket.

A Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint az iskolatáska nem haladhatja meg a gyermek súlyának 10 százalékát! Azaz egy 25–30 kg-os kisiskolás gyermek táskája nem lehet nehezebb, mint 2,5–3 kg. A valóságban viszont ez a szám gyakran a kétszerese vagy még több. Mégis mekkora „terhet” vagyunk hajlandóak továbbra is a gyerekek vállára tenni? Jogosan tehetjük fel ilyenkor a kérdést: mégis ki a hibás? A rendszer, a szülő vagy a pedagógus? Esetleg a rendszer túl sokat kér, túl sok a tananyag, ami miatt túl sok a füzet és a tankönyv? Vagy a szülő úgy gondolja esetleg, hogy a nehezebb táska csak megerősíti a gyermek hátát, esetleg nem jut idő az iskolástáska súlyának ellenőrzésére? Talán a pedagógus, aki nem keres alternatív módszereket a súly csökkentésére (osztálytermi szekrényben hagyni a nem szükséges tanszereket stb.)? Vita nélkül állíthatjuk, hogy mindhárman hunyók vagyunk, hiszen egyikünk sem működik a másik nélkül, így egy adott probléma megoldására is mindhármunk közös munkájára, befektetésére és figyelmére szükség van.

Átlagosan ötven óra ülés hetente

De még mielőtt jobban körbejárnánk a megoldási stratégiákat, esetleg prevenciós lehetőségeket, nézzük át kicsit mélyebben a gyermekek mozgásszervi fejlődését. Mivel az iskolástáska a törzsre, pontosabban a hátra helyezi a legnagyobb hangsúlyt, a gerincoszlop egészségét kell elsősorban figyelembe vennünk. Magzati, méhen belüli korban, a gerinc C alakban görbül, majd csak ezután fejlődnek ki fokozatosan a nyaki, illetve az ágyéki homorulatok, utóbbi a járás tanulása idején. Az egészséges gerincoszlop elölnézetből egyenes, oldalnézetből pedig S alakú. Végleges formáját a gerincoszlop csak serdülőkor elejére éri el. Kisgyerekkorban és a serdülőkor elején maga a csontozat hirtelen nő, az izomerő ezzel nem tud lépést tartani, így kifejezetten káros mindennemű túlterhelése a hátnak. Ebben az időszakban a helytelenül hordott és túlsúlyos táskák rendkívül könnyen deformálhatják a gerincoszlopot. És nemcsak! Ebben az időszakban az írás-olvasás tanulása miatt a gyerekek naponta több órát is a padban ülve töltenek, nemcsak az iskolában, de délután a házi feladatok elvégzésekor is, sőt számítógépezéskor is.

A helyes ülő–tanuló–olvasó–író pozíció bármely, fentebb felsorolt tevékenység alkalmával elengedhetetlen fontosságú. Mivel a számok sosem hazudnak, és emiatt jobban is hiszünk nekik, számoljuk ki, csak úgy hozzávetőlegesen egy gyerek heti ülésidejét iskolai időszakban. Ha napi átlag 6 tanórájuk van (figyelembe véve a step by step osztályokat is, ahol lehet akár 7 óra is), amit kiegészít még otthon átlag 2 óra házi feladat, tanulás, illetve lakhelytől függően átlag 1,5 óra buszozás vagy autóban ülés, illetve napi átlag 1 óra (ez lehet jóval több is természetesen a mai világot tekintve) kütyüzéssel töltött ülő idő. Ezt szorozzuk meg 5 nappal, a hétvégéket nem számolva bele, hozzávetőlegesen 50 és fél óra fenéken ülés jön ki. A fejlődésben lévő izomzat és a gerincoszlopot tartó, ugyancsak fejlődésben lévő ínszalagok a hét 5 napjából ötven órát (azaz napi 10 órát!) a leggyakrabban helytelen, megterhelő és egészségtelen pozícióban vannak. Ennek fényében, ha az esélyeket és a valószínűségeket tekintjük, nincs miért meglepődnünk, hogy a gyermekkori gerincproblémák magasan vezetik a mezőnyt a mozgásszervi betegségekben a másik, igen gyakori „mumussal” karöltve, a mozgásszegény életmód és a helytelen táplálkozás okozta túlsúllyal.

Jellemző a hanyag testtartás

Ám nemcsak a nehéz iskolástáskák és a helytelen ülő pozíciók okozhatnak gerincproblémákat. A hanyag testtartás igen jellemző a kamasz gyerekek körében, okai leginkább olyan pszichés faktorokban keresendők, mint a teljesítménykényszer, a lázadás, a túlzott szülői és környezeti kontroll, önbizalomhiány, illetve a saját testképpel való elégedetlenség. Az ilyen típusú testtartás sajnos visszafordíthatatlan mozgásszervi deformitásokat is eredményezhet, ha azokat időben nem korrigáljuk.

A kamaszkor nemcsak a gyermeknek, de a szülőnek is és a tanárnak is máig amolyan rémálma, hiszen kiszámíthatatlansága, érzelmi hullámvölgyei, a gyakran megmagyarázhatatlan viselkedésformái a kontroll- és a biztonságérzet, az egyensúly megtörését eredményezik. Ebben az időszakban a leggyakoribb a testtartás megváltoztatása, mellyel a gyermek nonverbálisan kommunikál, üzen a külvilágnak, legtöbbször nem tudatosan. Érdemes figyelnünk ezekre a testtartás-változásokra és elsősorban ne magát a fizikai küllemet szorgalmazzuk a korrigálásra, hanem a benső tényezőket igyekezzünk feltárni és megoldást találni rá. Ép testben ép lélek – nincs ennél jobb iránytű belső világunk megértéséhez.

Mindig lehet javítani

Az állandóan telefonjukat babráló gyerekek nyaka rendkívül, ám számukra szinte észrevétlenül terhelődik meg, maga után vonva a görnyedt, előrehajló testtartást. A kütyük kis méretük fogása miatt a vállak előreesnek, és közelítenek egymáshoz, így még inkább kifele tolják a lapockákat, kidomborítva így a gerincoszlop felső részét. Gyakran látok buszmegállóban várakozó, vagy az iskola előtt ácsorgó, vagy épp lépcsőn gubbasztó telefonozó, F betűhöz hasonló testtartású gyerekeket, akik föld felé lógó fejjel, hegedűhúrként megfeszült nyakkal tartják a vállukat lehúzó többkilós hátitáskát. Nem tiszteletlenségből nem köszönnek, hanem azért, mert észre sem vesznek. Ki a hibás? Kérdezhetnénk ismét. Vagy ami még fontosabb: mit tehetünk?

Mindig tehetünk valamit. Mindig szólhatunk, figyelmeztethetünk, példát mutathatunk, korrigálhatunk, nevelhetünk, változtathatunk. Mindig van egy másik út, és mindig van egy jobb alternatíva. Lássuk most ezeket. Könnyű lenne azt mondani, dobjuk a kukába a fránya iskolástáskát, ám még közel sem tartunk ott az aktuális iskolai rendszerünket tekintve, hogy a gyermekeink épp csak a kobakjukat vigyék be az iskolába reggelente. Iskolástáskára szükség van még, ellenben nem mindegy, hogy milyet választunk. Az első és legfontosabb lenne egyensúlyt találni a divat és az egészség között, ugyanis azok a táskák, melyek a leginkább támogatnák a gerinc egészségét, sajnos nem a legszebbek és a legdivatosabbak. Ízlések és pofonok! Mindenekelőtt az olyan táskák kiválasztása a legelőnyösebb, amelyek szimmetrikusan terhelik a törzset, azaz a kétpántos táskák, melyet a gyermek minden körülmény között mindkét vállán hord, akár a túrahátizsákot, nem pedig félvállon, mint a retikült. Ha semmiképp nem tudjuk leszoktatni a gyereket a táska fél vállon való hordásáról, ajánljuk neki, hogy legalább naponta változtassa a megterhelést. Hétfőn jobb oldalt, kedden bal oldalt, szerdán ismét jobb oldalt, és így tovább. Ez egyébként a retikülök hordására is érvényes, és kifejezetten hasznos még akkor is, ha pillekönnyű félvállas táskát használunk.

Ugyanakkor a kétpántos iskolástáskák esetében ismét gyakori jelenség a pántok szinte térdig érő kiengedése, mellyel a kamaszok a lazaságukat kívánják kifejezni. Ez a stílus nemhogy még jobban megterheli a vállakat és a gerincet, de még az egyszerű természetes járásban is akadályozza a gyermeket. A járás ritmusa megváltozik, akárcsak a lépéshossz és a csípő-, térd-, illetve bokaízületek mozgékonysága is csökken, maguk után vonva számtalan mozgásszervi és test-esztétikai problémát.

A tankönyvek és tanszerek súlya miatt érdemes olyan iskolástáskát választani, amelynek több különálló kisebb-nagyobb zsebes része van, így a nagyobb súlyt jobban, nagyobb területen eloszlathatjuk. Nagyon fontos, hogy a választott táska ne legyen üresen is túl nehéz. Érdemes pántok tekintetében olyat keresni, melyek párnázottak és szélesek, illetve egyszerűen állítható méretűek.

„Jaj, de szépen, egyenesen ülsz!”

De mit tehetünk mégis a súly csökkentéséért? Minden idők legnagyobb választékával vagyunk „megáldva” füzetek és egyéb tanfelszerelés tekintetében. Ne felejtsük el, hogy az ár nem mindig a minőséggel egyenértékű. Rendkívül sok drága, csillogó-villogó tanszer túl nehéz vagy túlméretezett (nagyobb–láthatóbb–több vásárlót vonz), ami miatt magából a táskából is nagyobbat kell vásárolni. Szívfacsaró apró tökmag gyerekeket akkora táskával látni, amivel akár az Everestre is indulhatnának… Vásároljunk vékonyabb füzeteket, rugalmasabb mappákat, kisebb tolltartókat, könnyű egyszerű írószereket. A tízórai doboza is lehetőleg könnyű és kisebb méretű legyen, habár anyáink-apáink is jól elvoltak szendvicsesdoboz nélkül is – érdemes ezen elgondolkodnunk egy kicsit. A vizespalack kiválasztása esetén is igyekezzünk a könnyűséget és az egyszerűséget előnyben részesíteni, ne pedig a divatot. Manapság már szinte minden iskolában van ivóvíz, melyből a kis méretű palackot bármikor újratöltheti a gyermek, ahelyett, hogy egy 750 milliliteres, vagy akár egyliteres palackot hordozzon.

A tanteremben ajánlott a minden gyerek számára használható szekrény vagy polc, az olyan tanfelszerelések, tornazsák tárolására, melyekre otthon nincsen szükség. A tanító ha ezeket bekéri, sokban segíthet levenni némi súlyt mind a gyerek, mind a szülő válláról. A „vedd ki a kezedet a zsebedből”, a „húzd ki magad”, a „vedd fel a táskát rendesen”, a „jaj, de szépen, egyenesen ülsz”, a „de ügyes vagy, hogy hajolás helyett leguggoltál a ceruzád után” és az ehhez hasonló visszacsatolások ne csak az iskola négy fala között legyenek hallhatók és példaként láthatók, hanem otthon is. Akárcsak az aktív mozgásos életmód.

A legtöbb inaktív, helytelen ülő életmód okozta gerincproblémát mi mással előzhetnénk meg, mint a mozgással. Az úszás, a gimnasztika, az atlétika és gyakorlatilag minden olyan sportág, mely szimmetrikusan veszi igénybe a testet és nyújt, mind-mind preventív funkciót töltenek be. Vigyázzunk arra, hogy gyermekünk számára olyan sportágat, fizikai aktivitást válasszunk, amit szeret, másképp könnyen az ellenkező, vagy még rosszabb hatást érjük el vele.

Ne írassuk be a gyereket a létező és elérhető összes tevékenységre, mert nemhogy szellemi és fizikai túlterhelést kockáztatunk vele, de a teljes érdektelenséget és motiválatlanságot is megkaphatjuk részéről bónuszba. A gyermekkel közösen állítsunk fel egy tudatosan megszervezett heti programot, engedjük meg, hogy kipróbálja a különböző sportokat, de ne egyszerre, hanem periodikusan. Nem fog lemaradni!

Fekvés, matrac, bútorok

A kisiskolások és a kiskamaszok alvásigénye több, mint a felnőtteké, akár 9–10 óra is lehet, ezt az időt pedig ágyban töltik. A gerincoszlop egészsége érdekében rendkívül fontos az ágymatrac minősége. Ahogy mi sem alszunk jól, és mindenünk fáj reggel, ha kényelmetlen körülmények közt töltjük az éjszakát, úgy a gyerekek is, még ha nem is mondják. Az iskolában és otthon is okvetlen szenteljünk figyelmet azokra a bútorokra, melyeket a gyermek tanulás céljából használ. Az íróasztal, a szék, a számítógépasztal billentyűzettartó része, a monitor magassága stb. Mindnél nagyon fontos a megfelelő magasság és távolság annak érdekében, hogy a gyermek tanulás közben, de akár étkezés közben is, ne kényszerüljön a teste nem természetes, kényelmetlen és egészségtelen helyzetbe hozására. Gyakori szokás kamasz gyerekeknél az ágyban vagy  esetleg a földön hason fekve, vagy más kicsavart, már-már lehetetlennek látszó testhelyzetekben való írás, olvasás, tanulás, esetleg a lábak fenék alá hajlítása étkezés közben. Szorgalmazzuk őket szüntelen a helyes és egészséges testtartásra nem csak szóban, de példamutatással is.  Ne feledjük, hogy mindig sokkal könnyebb valamit helyesen megtanulni, mint a hibásan betanultat korrigálni.

(A szerző a kolozsvári Báthory István Elméleti Líceum testneveléstanára.)