Valóban elég a „jól fizető munka” ahhoz, hogy a helyes döntést hozzák meg gyermekeink a pályaválasztás terén? Vajon miért találkozunk egyre gyakrabban azzal, hogy abbahagyják az egyetemi képzést? A kiégés, a stressz, a feszültség és az állandó elégedetlenség elkerülhetetlen velejárói a nem megfelelő szakma kiválasztásának.

A pályaválasztás nem gyerekjáték, hiszen a jövőnkkel kapcsolatos nehéz döntésről szól. Sajnos ennek súlyát a pályát tévesztő fiatalok csak azután tudatosítják magukban, amikor már lehúztak egy-két évet az egyetemen. Ekkor ismét nehéz döntés előtt találják magukat, hiszen választaniuk kell az abbahagyás és az újrakezdés között. A legtöbb esetben egyik opció sem tűnik vonzónak és kellemesnek. Mindkét esetben idő-, pénz- és energiaveszteséggel kell számolniuk, miközben annak a lehetősége, hogy újra rossz döntést hozhatnak, ugyanúgy benne van a pakliban.

Megfelelő segítség és útbaigazítás

A fejlődéspszichológia szerint a gyerekek körülbelül tizenhat és tizennyolc éves koruk között érnek el arra a fejlődési szintre, amikor képesek átlátni és megérteni a társadalom működését, ami alapján könnyebben rájöhetnek arra, hogy milyen szakirány fele induljanak majd helyezkedjenek el a későbbiekben. Ellenben már nyolcadik osztály vége előtt, azaz pár évvel hamarabb meg kell hozniuk egy döntést, mely az alapot fogja nyújtani számukra a továbbiakban. Ebben a periódusban, ha a gyermek nem kapja meg a megfelelő segítségnyújtást és útbaigazítást tanáraitól, illetve családja részéről, könnyen melléfoghatnak, s ezáltal folyamatos kudarcélményre ítéltetik önmagukat.

A bizonytalan önismerettel rendelkező gyermek ilyenkor a döntést gyakran a média vagy a barátok hatására hozza meg, így nem saját valódi céljait tartja szem előtt. Tény, hogy a mai generáció gyakran nem egy életre választ szakmát, mint anyáink, apáink idejében. Napjainkban a lehetőségek tárháza tárul a fiatalok elé, ám a folyamatos társadalmi és gazdasági változások rendkívül bizonytalanná teszik nemcsak a jelent, de a jövőt is. Ennek fényében pedig valóságos csodaként tekintünk azokra, akik abból élnek meg, amit a leginkább szeretnek csinálni, és amihez a legjobban értenek. Ugyanis a megváltozott értékrend következményeként sajnos előnyben részesülnek azok a szakirányok, melyek nagyobb bevétellel kecsegtetik a fiatalokat, így a pályaválasztást gyakran egyetlen kérdés köré helyezik: miből lehet a leginkább megélni?

Motiválatlanság, szabadságvágy

Ha csak ezzel a kérdéssel indulunk útnak, relatíve hamar azon kaphatjuk magunkat, hogy az általunk végzett munka unalmas, fárasztó, nem nekünk való. Életstílusunkat pedig a motiválatlan reggelek és szabadságra való állandó vágyakozás jellemzi. Az önmegvalósítás terén úgy érezzük, elbuktunk, céljainkat, gyerekkori álmainkat nem valósítottuk meg, megbánásunkat pedig az anyagi jólléttel igyekszünk elcsendesíteni: „nem baj, ha nem szeretem, de legalább jól fizet”. Gyakran ezen a ponton tudatosul mindannyiunkban, hogy boldogságunkat nem a havi bevétel adja meg igazán.

A helyes pályaválasztás legfontosabb előfeltétele nem más, mint a megfelelő önismeret és pályaismeret. A gyermeknek tisztában kell lennie saját képességeivel, azon belül gyengeségeivel és erősségeivel is, mielőtt eldönti a számára legideálisabb szakirányt. Mindezek kiderítésében első körben az iskola kellene nyújtsa a legnagyobb segítséget. Emellett a család részéről érkező támogatás, illetve a szülők iskolai végzettsége is nagymértékben befolyásoló tényező.

A média azt sugallja, bármi elérhető

A fiatal a médiában közvetített, népszerű tehetségkutató versenyek és valóságshow-k hatására könnyen beleveszhet abba a tévképzetbe, ami azt hiteti el vele, hogy valódi szakma és kemény munka nélkül is lehet sikeres, boldog és gazdag. Olyan terep ez, mely fölött ha elveszítjük a kontrollt és a racionális életszemléletet, könnyen rossz útra tévedhetünk.

Manapság a média előszeretettel árasztja önmagából azt, hogy az égvilágon mindenre képesek vagyunk, és bármit bármikor elérhetünk. De a valóságban ez sajnos nem így van. A valóságban bizony nem vagyunk mindenre képesek, hiszen mindannyian más és más képességekkel rendelkezünk, más és más gyerekkorral, tapasztalattal, családi háttérrel, sőt minden szakma más és más képességet követel meg. Hiába vonz minket egy olyan szakterület, melyhez sem fizikai, sem szellemi képességeink nem adottak, viszont népszerű és esetleg még jól is meg lehet élni belőle.

Kiemelt fontosságot kell tulajdonítanunk a gyermeket oktató és nevelő pedagógusok pályaorientációs felelősségének. Az iskolai környezet ugyanis számtalan lehetőséget biztosíthat a fejlődő gyermek számára, hogy különböző területeken kipróbálhassa magát s ezáltal visszaigazolást kaphasson képességeiről. A tanár munkája során könnyen rávezetheti a diákot arra, hogy a gyermek megismerhesse önmagát, mindazonáltal objektív visszaigazolást nyerhet erősségeiről és gyengeségeiről.

A kommunikáció sokat segíthet

A szülők esetében a gyermekről alkotott kép és elvárások gyakran szubjektívek, nem feltétlenül egyeznek meg a valósággal, így könnyen beleeshetnek abba a hibába, hogy gyermekük számára olyan pályát választanak, ami nem neki való, sőt amit a gyermek egyáltalán nem szeret. A szülők gyermekükkel való kommunikáció során segíthetnek a legtöbbet, különös hangsúlyt fektetve a gyermek érdeklődésére.

Hiába tanul a gyermek olyan szakirányon, ami őt egyáltalán nem érdekli, nem hozza lázba, és nem adja meg neki a belső örömöt, amitől az önmegvalósítás útjára léphet. Azok a tevékenységek, melyeket a gyerekek élveznek, nagy valószínűséggel olyanok, amelyekhez értenek is, amelyekhez tehetségük is van. Hiszen másképp nem kötné le őket, így szülőként ez lehet az első kapaszkodó abban, hogy rájöjjünk, milyen területekben érdemes gondolkodni a jövőt illetően. A pályaorientáció hosszú éveken át folytatott tudatos tanár-szülő tevékenységen alapul.

Szakemberek hiteles véleménye

A következő lépés a pályaválasztás döntése előtt az információszerzés. Elengedhetetlen a gyermek számára az adott szakirányról és munkáról való kellő ismeretanyag. Utánaolvasni, utánaérdeklődni a legegyszerűbb, viszont a leghasznosabb feladat is lehet, hiszen ezáltal még könnyebben sikerül eldönteni, hogy a kiválasztott szakma követelményei valóban megfelelnek-e a pályakezdő elvárásainak és elképzeléseinek.

Az internet adta lehetőségeknek köszönhetően ma már csak egy kattintásba kerül választ kapnunk a kérdéseinkre. A megbízható forrásból érkező információk, a hiteles szakemberek véleménye mind hasznosak lehetnek a pályaválasztó fiatal számára. Mindazonáltal érdemes tudatosítani a gyermekek gondolkodásában azt is, hogy valójában nem a siker teszi az embert boldoggá, hanem épp fordítva, a boldog ember lesz sikeres. Boldogságot pedig csakis olyan tevékenység képes számunkra okozni, melyet odaadással, sikerélménnyel és élvezettel végzünk. Nemhiába tartja a mondás, hogy akinek az a munkája, amit a legjobban szeret csinálni, az valójában sosem dolgozik.

Mindig lehet váltani

Az egyetemi szakirány kiválasztása előtt mindenképp beszélgessünk el a fiatal felnőttel az esetleges kudarcokról. Segítsünk nekik felkészülni arra az eshetőségre, hogy talán fél év, egy év után meggondolják magukat, esetleg rájönnek, hogy mégsem a megfelelő szakot választották. Ebben az esetben igyekezzünk rávilágítani arra, hogy mindig van lehetőség a váltásra. Fontos, hogy tudják és érezzék, hogy ha rossz döntést hoznak, az nem azt jelenti, hogy kudarcot vallottak, és összedől a világ emiatt, hiszen a hibáinkból tanulhatunk a legtöbbet.

A támogatás és a pozitív életszemlélet nagyon sokat segíthet. A pályaválasztás előtt álló fiatalok leggyakrabban akkor hoznak rossz döntéseket, amikor a környezetük befolyásolása nem támogatja a valódi akaratukat és céljaikat, nincsenek tisztában saját képességeikkel, énképük és énidentitásuk nem reális, de szóba jöhetnek a testvéri rivalizációk és a szülői elvárások, követelmények is. Alapvetően számolnunk kell a mai generációra ható „kell”-ek és „muszáj”-ok okozta nyomással is, ezek hatására vagy elkapkodják a döntés meghozatalát:  „mindegy, hogy hová, csak szabaduljak meg végre ettől a stressztől”. A másik eset, hogy húzzák, halasztják a dolgot: „kihagyok egy évet, elmegyek külföldre dolgozni”. Mindkét helyzetben a döntés meghozatalától és a felelősségvállalástól való menekülést tapasztalhatjuk az esetek többségében.

Az érettségi utáni egy év kihagyás, ami mára eléggé divatossá vált, valóban a líceumi évek alatt felgyülemlett megfelelésből és számonkérésből fakadó lelki-szellemi kimerültségnek is köszönhető, épp ezért kiváltképp érdemes lenne odafigyelni a gyerekek rekreációjára is. A szabadidős tevékenységek, melyek nem a felmérőkről, félévikről és beadandókról szólnak, a testmozgás és a sport mind-mind segítenek abban, hogy az élet adta nehézségeket könnyebben kezeljük.

A sportból valóban nem lehet megélni, főleg a mi országunkban, viszont jól meg kell fontolnunk azt, hogy mit veszünk el sportimádó gyermekünktől, amikor nem engedjük el őt a délutáni edzésre, mert másnap számonkérés van az iskolában. A jól fizető állásból jól meg tudunk élni szerencsés helyzetben, viszont a kedvenc tevékenységünk közben érezzük igazán azt, hogy élünk.

(A szerző a kolozsvári Báthory István Elméleti Líceum pedagógusa.)